A műemlékvédelem fontosságát is vitatták a XXV. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetemen

Várak, kastélyok, kúriák, műemlékek és azok védelme volt a témája a július 6-i esti kerekasztal beszélgetésnek a XXV. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetemen Felsőszínevéren.

A műemlékek védelme, azok visszaszolgáltatása Ukrajnában a legkevésbé gyakorolt szokás, ám nagy harcok árán működik ez más elcsatolt egykori magyar területeken is. A magyar királyság területén rengeteg várat, kúriát, kastélyt építettek, melyek módos nemesi családok tulajdonában álltak. Aztán Trianont követően ezeket az épületeket fokozatosan elkobozták tulajdonosaiktól. Báró Bánffy Farkas családja egyike azoknak a családoknak, amelyeket a Chaucescu rendszer idején megfosztottak vagyonuktól, kúriájuktól. A rendszerváltást követően az új törvényeknek köszönhetően több erdélyi nemesi család megpróbálkozott ezeknek az épületeknek a visszaszerzésével meséli előadásában a báró, aki maga is visszaperelte az egykori családi kúriát. A báró elmondása szerint a mai napra körülbelül 150-200 olyan épület, kúria, kastély került vissza magánkézbe, amelyeket egykor elvettek. Ezeket az épületeket általában nagyon romos állapotban szolgáltatják vissza, és borzasztó költséges a felújításuk.

Bánffy Farkas szerint csak akkor éri meg egy műemléket felújítani, ha annak egy pontos funkciót határoznak meg. Ha nincs funkciója, akkor borzasztó nehéz a fenntartása egy műemléknek. A báró, aki kastélymenedzselési szaktanácsadó is egyben, elmondta: „Régen a családok tudták, hogy hogyan kell egy kúriát, kastélyt fenntartani, vezetni, ez egy külön tudomány, nem egyszerű, meg kell tanulni a gazdaságot vezetni, minden műemléknek funkciója kell, hogy legyen, amelyből fenn lehet tartani az adott kúriát. Egy családban az örökös belenőtt ennek a tudományába, a második világháborút követően több generáció esett ki ebből, és nem adódott át ez a tudás. A mostani nemesi családoknak, akik ismét rendelkeznek saját kúriával, kastéllyal, azoknak ezt újra kell tanulniuk, ami nem egyszerű feladat, ebben nyújtok én számukra segítséget”.

Ukrajnában ennél sokkal rosszabb a helyzet – fejtette ki előadásában Popovics Béla, kárpátaljai helytörténész. „Kárpátalja a korlátlan lehetőségek tárháza, mert semmit nem adtak vissza, nincs szakértő restauráló csapat a műemlékekhez, nincs szándék, és nincs pénz sem a műemlékek felújítására”. A helytörténész elmondta, hogy senki nem kapott vissza magánkézbe se kastélyt, se kúriát az államtól mind a mai napig. Míg Erdélyben van egy stabil szakma gárda, amely a műemlékek felújításával foglalkozik, valamint igyekszik harcolni értük, addig Kárpátalján ebben is hiány van. Popovics Béla szerint a mostani nehéz gazdasági helyzetben az emberek úgy hagyják el vidékünket, hogy fel sem fogják, milyen kincseket, értékeket, lehetőségeket hagynak itt. Szerinte nagyon fontos, hogy felismerjük a kárpátaljai lehetőségeket, és tudatosan próbáljunk meg itt megmaradni, s akár nagyobb projektekbe fogni, olyan funkciót találni műemlékeknek, melyek sikeresek lehetnek gazdaságilag, ezzel erősítve a magyar közösségeket.

VE