Fiatal kárpátaljai írók mutatkozhattak be Budapesten

Fiatal kárpátaljai magyar írók (Csornyij Dávid, Kertész Dávid, Lőrincz P. Gabriella, Marcsák Gergely és Shrek Tímea) mutatkoztak be a budapesti közönségnek az Előretolt Helyőrség Íróakadémia szervezésében. A résztvevőkkel Ármos Lóránd költő beszélgetett.

A zenés irodalmi estnek otthont adó helyszín, a Nem Adom Fel Cafe és Bár önmagában is említést érdemel, ugyanis a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásában jelent nagy előrelépést, a fogyatékkal élőkről alkotott szemlélet módosításában tölt be fontos szerepet: a Nem Adom Fel Cafe és Bár olyan vendéglátóegység, ahol szinte minden alkalmazott fogyatékkal élő személy, főleg értelmi sérültek, Down-szindrómával és autizmussal élők dolgoznak itt, de vannak köztük látás-, hallás- és mozgássérültek is.

Nagy valószínűséggel a kárpátaljai magyar irodalom kevésbé örvend nagy ismertségnek, népszerűségnek, de talán éppen ezért az egzotikum varázsát hordozza. A fiatal kárpátaljai írók ekként vallottak erről a kérdéskörről: „Számomra teljesen természetes, hogy kárpátaljai magyar szerző vagyok, ugyanazt a nyelvet, ugyanazokat a szavakat használom. Hogy ez miben más, az az olvasóra van bízva. Más tapasztalataink vannak, más az életünk, más nehézségekkel kell szembenéznünk, emiatt lehet sajátos hangulatuk az írásainknak”
– vélekedett a témáról Lőrincz P. Gabriella. „A kárpátaljai sajátosságokat a szövegek írásán látom. Én például előszeretettel használom a sajátos dialektusunkat és a szóátvételeket, jövevényszavakat. Sokszor mondták, hogy írjam át magyarra, de én nem szeretném, mert akkor nem érezném hitelesnek” – foglalta össze a „kárpátaljaiság” néhány jellegzetességét Shrek Tímea. Marcsák Gergely pedig a művei témájául választott tipikus kárpátaljai helyszíneket emelte ki.

Az említett fiatal írókban, költőkben közös, hogy mindannyian az Együtt folyóiratban publikálnak, tagjai a Kovács Vilmos Irodalmi Társaságnak és az Előretolt Helyőrség Íróakadémiának is. Az íróakadémiáról, annak sokszínű tevékenységéről és jó néhány tagjáról minden bizonnyal hallottak már az olvasók, az Együtt folyóirat és a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság azonban afféle „ismeretlen ismerősnek” számít. Az Együtt folyóirat jelenleg Kárpátalja egyetlen magyar nyelvű irodalmi folyóiratának számít.

Az 1960-as években az Ungvári Egyetemen megalapították a Forrás Stúdiót Kovács Vilmos vezetésével, ahol a fiatalok írógéppel gyártották le ezt a szamizdat kiadványt, amelyet az egyetem politikai bizottsága nem sokkal később betiltott. A lap 2002 óta jelenik meg újra, jelenleg Vári Fábián László a főszerkesztője. A kárpátaljai Kovács Vilmos Irodalmi Társaság pedig az 1927 és 1977 között élt kárpátaljai költőről kapta nevét, aki Marcsák Gergely szavaival élve „olyan erkölcsi kiállást tanúsított abban a szovjet rendszerben, amiből kinőtte magát egy polgárjogi mozgalom”.

A fiatal kárpátaljai alkotók gyakran merítik témáikat a mélyszegénységből vagy a nagyszüleiktől hallott málenykij robot során történt esetekből, családi történetekből. Az alkotók egymás közti személyes hangneméből és az egymás műveire való utalásból az is kiderült, hogy alaposan ismerik egymást, mi több, támogatják, tanítják, segítik is kollégáikat. „Az álmom teljesült azáltal, hogy itthon is és Kárpátalján is olyan fiatalokkal foglalkozhatok, akik a maximumot szeretnék kihozni magukból” – vallotta Lőrincz P. Gabriella.

(magyaridok.hu/VV)