Folytatódó elvándorlás, késlekedő támogatási program

„Elmegy a kútágas, marad csak a kútja…”

2017. augusztus 6., 18:55, 864. szám

A Beregszászi Járási Kórház olyan, mint az „állatorvosi ló”, mert ahogy az említett szegény párán megannyi betegség kimutatható és megvizsgálható, úgy a nevezett egészségügyi intézményen is lemérhető, hogy a jobb élet reményében miként menekülnek szűkebb pátriánkból külföldre az itthon tisztes megélhetést nem lelő, ellenben a határon túl sokkal jobban fizető állást találó földijeink.

Tavaly nyáron már részletesen foglalkoztam a Beregszászi Járási Kórházzal és az ott dolgozó orvosok, nővérek helyzetével, tömeges elvándorlásával, illetve a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal ezt fékezni akaró, tervbe vett programjával. Akkor már második éve tartott az elvándorlás, ám ahogy a rosszul záródó vízcsapból az elzárási próbálkozások ellenére is tovább csordogál a víz, úgy folytatódik idén is a kórházi orvosok, ápolónők menekülése a szegénység földjéről.

A múlt év első felében tíz doktor és 23 nővér távozott a kórházból, s mint tavalyi beszélgetésünk során dr. Ivan Males főorvos elmondta, 2016 nyarán négy orvost és 11 ápolónőt terveztek felvenni, pótolni igyekezve – ha részlegesen is – az eltávozottakat. Ám időközben újabb egészségügyi alkalmazottak is búcsút intettek munkahelyüknek.

– A múlt esztendőben összesen tizenhárom orvos nyújtotta be a felmondását: két neuropatológus, egy ultrahangos diagnosztikát végző doktor, három orvos-laboráns, egy funkcionális diagnosztikát végző doktor, három, internatúráját töltő fiatal szakember, illetve egy-egy infektológus (fertőzőosztályon dolgozó orvos), gyermekorvos és sebész. Három doktor – egy sebész és két szemész – pedig elhunyt – magyarázza dr. Ivan Males. – Rajtuk kívül 45 középfokú végzettségű szakember is távozott tőlünk, mégpedig a fertőzőosztályról, az aneszteziológiai és intenzív osztályról, a sugárzásdiagnosztikai osztályról, a rendelőintézet tébécéelleni osztályáról, az ortopédiai és a baleseti osztályról, a sebészetről, a szívosztályról, az idegosztályról, a belgyógyászatról, valamint a vérátömlesztési osztályról.

– A múlt évi beszélgetésünkben említette, hogy tavaly négy orvost és 11 nővért terveztek felvenni. Felvették őket? És ha igen, akkor mely osztályokra? – érdeklődöm.

– Igen, sikerült felvennünk őket, két neuropatolóust és két fogorvost. Mind a neuropatológusok, mind a fogorvosok egyike azóta szülési szabadságra ment, de a másik kettő dolgozik. 11 ápolónőt pedig a fent említett osztályok közül azokra vettünk fel, ahol teljes állást tudtunk biztosítani a számukra.

S hogy tudnak-e az új dolgozók magyarul? Kérdésemre beszélgetőtársam azt a választ adta, hogy mivel az államnyelv az ukrán, nem vezetnek nyilvántartást arról, hogy az egészségügyi alkalmazottak hány százaléka beszél magyarul. A múlt évi riportom megírásakor viszont úgy nyilatkozott, hogy az akkor náluk dolgozó egészségügyi szakemberek közül még a nem magyar orvosok és nővérek is szinte mindannyian beszélik a nyelvünket. És a zömmel magyarlakta Beregszászi járásban igenis fontos, hogy sok idős, ukránul alig vagy egyáltalán nem beszélő beteg magyarul elmondott panaszait értsék is meg az orvosok és az ápolónők.

De térjünk vissza az egészségügyi szakemberekkel való ellátottság kérdésére. A főorvos tájékoztatása szerint az idei esztendő első felében 28 kórházi dolgozó, köztük 13 nővér és hat orvos – egy sebész, egy traumatológus, egy nőgyógyász, egy infektológus, egy röntgenorvos, valamint egy aneszteziológus (altatóorvos) – hagyta el az egészségügyi intézményt. A tavaly felvett orvosokon kívül még egyetlen doktort sem vettek fel. S amely kórházi osztályokon hiány van orvosokból, illetve nővérekből, ott a kórház rendelőintézetében dolgozó doktorokkal, ápolónőkkel igyekeznek pótolni a hiányzó szakembereket. Nem kaptam viszont választ arra a kérdésemre, hogy a legfrissebb adatok szerint hány kórházi orvosi állás betöltetlen. (Egy neve elhallgatását kérő orvos állítása szerint viszont továbbra is mindegyik osztályon orvoshiány tapasztalható.) Új, friss diplomás doktorokat és nővéreket pedig csak ez év augusztus 1-jén vesznek fel, akik közül az orvosoknak vállalniuk kell, hogy a Beregszászi Járási Kórházban elvégzett, hároméves internatúra után további három évet itt fognak ledolgozni, az ápolónőknek pedig szintén vállalniuk kell, hogy az egészségügyi koledzs befejezése után három évig ebben az egészségügyi intézményben fogják végezni a munkájukat. Dr. Ivan Malestől megtudom, nyolc, a Beregszászi Egészségügyi Koledzset elvégzett nővért terveznek munkába állítani. Bimba Ferenc, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnökhelyettese pedig úgy informált, hogy ha minden jól alakul, ugyancsak nyolc friss diplomás orvos kezdheti meg itt az internatúráját, de ez a szám még változhat.

Most pedig térjünk rá a fizetések kérdésére. A legújabb béremelések óta a kezdő orvosok havi fizetése 3200 hrivnyát, az első kategóriás doktoroké 3632 hrivnyát, a 2. kategóriásoké 3392 hrivnyát, a felső kategóriásoké pedig 3872 hrivnyát tesz ki. Az egészségkárosodásnak kitett doktorok: az aneszteziológusok, az infektológusok és a röntgenorvosok a havi bérük 10-15 százalékát kapják meg veszélyeztetettségi pótlékként. A sebészek az elvégzett műtétek számától és az operációik nehézségi fokozatától függően ugyancsak a havi fizetésük 10-15 százalékát kapják meg pótlékként. 5, 15, illetve 20 évi munkaviszony után pedig 10, 15, valamint 20 százalékkal emelik a fizetéseket. Mit szólhatunk ehhez? A doktorok által végzett munka fontosságához, valamint az áremelkedésekhez képest továbbra is szégyenletesen alacsonyak a bérek. És mennyiben segítenek a magyar, illetve a magyarul tudó orvosokon, nővéreken a Magyarországról kapott, megpályázható fizetéskiegészítések? Nevük elhallgatását kérő doktoroktól megtudom, évi 150 ezer forintot tesz ki a doktoroknak, 100 ezret pedig az ápolónőknek nyújtott támogatás, de az átváltott 15 ezer, illetve 10 ezer hrivnyából – adóként – levonják a pályázati úton megnyert összegek 20–21,5 százalékát. Ám az anyaországi támogatások így is nagyon jól jönnek, ki lehet például fizetni belőlük a téli rezsiköltségeket (a gáz-, illetve a villanyszámlákat). De persze, a különböző kategóriájú, illetve különböző pótlékokat kapó doktorok állami fizetésétől, ledolgozott éveik számától és egyéb tényezőktől is függ, milyen mértékben javítják meg anyagi helyzetüket az anyaországtól kapott fizetéskiegészítések. Megjegyzendő viszont, hogy amióta beindult a magyarországi támogatás, sok, magyarul addig nem beszélő orvos is jelentkezett a Rákóczi-főiskolán szervezett magyar nyelvtanfolyamokra. A fizetéskiegészítési program különben már három éve tart, az első évben egyedül a doktorok és az ápolónők, tavaly – rajtuk kívül – már a gépkocsivezetők és a kórház több alkalmazottja is megpályázhatta a támogatást. Amúgy a fizetéskiegészítésre jogosultak augusztus 10-től nyújthatják be a pályázatukat.

És mi valósult meg eddig a Beregszászi Járási Állami Köz­igaz­ga­tási Hivatal által a múlt évben tervbe vett, az elvándorlást fékezni hivatott programból? Bimba Ferenctől megtudom, a tavaly internatúrára felvett orvosok fizetését fedezi az állam (megjegyzendő, hogy csak az állami ösztöndíjjal tanult orvosok internatúráját köteles fizetni az állam, az egyetemi orvosi karokat saját pénzükből elvégzett orvosokét viszont nem). A tavaly kidolgozott program értelmében megemelik a fiatal sebészek, belgyógyászok és gyermekorvosok fizetését, ha szerződésben vállalják, hogy legalább három évet ledolgoznak a kórházban vagy annak rendelő­in­té­ze­té­ben – amennyiben forrásokat talál ehhez a járási adminisztráció. 50 százalékos fizetésemelésről lenne szó, de a szükséges pénz­esz­kö­zök még nem állnak ren­del­ke­zésre. Fiatal szakemberek számára szeretnének lakásokat bérelni, vagy kifizetni az albérletek összegét, de minden attól függ, hogy sikerül-e teljesíteni a járási költségvetés bevételi oldalát. Ráadásul beszélgetőtársam elmondása szerint a főbérlők – tisztelet a kivételnek – csak „feketén” adnak ki albérletet, mivel ha hivatalosan adnának ki szobá(ka)t, akkor adózniuk kellene utána. Ugyancsak szerepel a programban, hogy részlegesen visszatérítenék a faluhelyen lakó friss diplomás kórházi orvosok útiköltségét, s ebből a célból tárgyalásokat folytatnának a közlekedési vállalatokkal, ám a terv még nem valósult meg. Ahogy az a programpont sem, mely szerint az ügyeleteket, túlórákat vállaló szakorvosok – fizetési pótlékként – megkapnák a munkabérük 50 százalékát. Szintén még csak terv, hogy azok a pályakezdő fiatal orvosok, akik szerződésben kötelezik magukat arra, hogy három évig itt fognak dolgozni, egyszeri anyagi támogatást kapnának. Viszont 900 hrivnya egyszeri támogatást kaptak azok a faluhelyen lakó egészségügyi dolgozók, akik maguk vagy családtagjaik valamelyike egészségügyi prob­lémák­kal küszködnek. De mint beszélgetőtársam kifejti, a tervbe vett támogatási program még nem indult be, noha a járási adminisztráció mindent megtesz ennek érdekében, ám maga a rendszer hibás abban, hogy nem áll a rendelkezésükre elegendő pénz.

Lajos Mihály