Porosenkóék már az elnökválasztásra készülnek?
Ki válthatja Petro Porosenkót az államfői poszton? Esetleg maradni akar a jelenlegi elnök? Manapság egyre többen teszik fel ezeket a kérdéseket, és mind számosabban keresik rájuk a választ. Miközben az ország apraja-nagyja nyaral, az elnöki adminisztrációban már az államfő 2019-es újraválasztásán dolgoznak – állítja összeállításában az Ukrajinszka Pravda.
A szakértők szerint az elnöknek és környezetének két alapvető feladata van: meg kell határozniuk a választási stratégiát, illetve el kell dönteni, hogy kik lesznek a „barátok”, illetve az „ellenségek”.
Ami a stratégiát illeti, mindenekelőtt a választások időpontját szükséges tisztázni, illetve azt, hogy mi legyen előbb: a parlamenti vagy az elnökválasztás. Porosenko korábban többször és egyértelműen jelezte, szó sem lehet előrehozott választásokról, tehát az elnök- és parlamenti választásokra egyaránt 2019-ben kerül sor. Az elnök álláspontja érthető, hiszen számára a jelenlegi szétforgácsolódott, esetenként döntésképtelen és marakodó parlament is jobb, mint bármely azon törvényhozások közül, amelyek egy mostanában megrendezett választás eredményeként állhatnak fel. Minden közvéleménykutatás azt jelzi ugyanis, hogy az elnökpárti erők sok szavazatot veszítenének, ha a hét végén tartanák a választásokat, miközben ellenfeleik számottevően megerősödnek. Az sem titok, hogy a legtöbb ellenzéki párt elnökellenes kampányt folytatna. Ily módon, ha a parlamenti választásokat az elnökválasztás előtt rendeznék meg, Porosenkónak gyakorlatilag nem maradna esélye az újraválasztásra. Másfelől, ha Petro Porosenko győzni tudna az elnökválasztáson, az számottevően javítana pártja, a BPP választási esélyein. Az sem mellékes, hogy amennyiben Porosenko mégis elveszítené az elnökválasztást, híveinek maradna fél évük a parlamenti választásig a függőben lévő ügyek rendezésére, ha szükséges, az emigrációra, hiszen nem kétséges, hogy mire számíthatnak az ellenzék választási győzelme esetén.
Amennyiben viszont Petro Porosenkót újabb öt évre elnökké választanák, az azt jelentené, hogy többé nem kell törődnie a népszerűségi mutatókkal, megnyílna előtte a lehetőség, hogy államférfiként beírja nevét a történelembe – állítják az elnök környezetében. S hogy mivel kerülhet be a történelemkönyvekbe? Egyesek szerint Ukrajna európai uniós csatlakozásával. Természetesen fel sem merül senkiben, hogy Ukrajna 2024-re, Porosenko esetleges második elnöki időszakának végére az EU tagja lehetne, azt azonban reális célnak tekintik, hogy az ország 5-6 év múlva hivatalosan is kérje felvételét az Unióba.
Ha hinni lehet a sajtónak, az elnöki adminisztrációban már fogalmazzák azt a beszédet, amellyel szeptemberben állna elő az elnök az új parlamenti ülésszak kezdetén, s amely egyben az elnökválasztási kampány nem hivatalos rajtját is jelentené a részéről. A beszéd fő üzenete Ukrajna uniós csatlakozásának meghirdetése lenne. Állítólag Petro Porosenkónak már vannak bizonyos elképzelései arról, mit szükséges elvégezni ahhoz, hogy 2024 táján országa benyújthassa csatlakozási kérelmét Brüsszelben – természetesen amennyiben 2019-ben újraválasztják őt.
Azzal Kijevben is tisztában vannak, hogy az uniós csatlakozás jelszava önmagában kevés lesz Petro Olekszijovics újraválasztásához, ezért máris dolgoznak a győzelmet biztosító további stratégiákon. Az egyik elképzelés szerint például az egész politikai terep újraformálása is szóba jöhet. Ezek szerint az elnök hatalma egy részét átadná a törvényhozásnak – no persze csak annyit, amennyi még nem teszi őt „béna kacsává” –, ugyanakkor Ukrajna kétkamarás parlamentet kapna 150 fős, egyéni körzetekben megválasztott képviselőkből álló felsőházzal, valamint 300 fős, pártlistáról a parlamentbe jutó honatyákból felálló alsóházzal.
Ami az ellenségek és barátok kérdését illeti, az elnök környezetében most arra keresik a választ, ki lehetne az az optimális ellenfél, akivel szemben Petro Porosenko eséllyel vehetné fel a küzdelmet az elnökválasztás második fordulójában, amikor már csak két jelölt verseng majd az államfői posztért. Ha a közvélemény-kutatási adatokat nézzük, a jelenlegi elnök jó eséllyel pályázhat arra, hogy továbbjusson az első fordulóból, ami viszont a második fordulót illeti, sokkal könnyebb olyan jelöltet megnevezni, akivel szemben alulmaradna, mint akit legyőzhetne. Az elemzések a választási győzelemre esélyesek között első helyen természetesen Julija Timosenkót, az ellenzéki Batykivscsina párt elnökét emelik ki, de olyan váratlan nevek is felbukkannak ebben az összefüggésben, mint a volt katona és nemzeti irányultságú politikus Anatolij Hricenko, vagy a popénekes Szvjatoszlav Vakarcsuk.
Legyőzhető ellenfelek a jelenlegi elnök számára a mai állás szerint legfeljebb a Régiók Pártja romjain létrehozott Opozicijnij Blok vezetője, Jurij Bojko, esetleg Vagyim Rabinovics lehetnének, bár napjainkban az utóbbi népszerűsége is jelentős növekedésnek indult.
Kihívóként Oleh Ljasko, a nevét viselő Radikális Párt elnökének neve is felmerült. Egyfelől számítani lehet arra, hogy a politikus elveszi az első számú konkurens, Julija Timosenko szavazatait, hiszen szavazótáboruk részben fedi egymást. Másfelől a radikálisok vezérét bizonyos oligarchák támogatottjának tartják, ami befolyásolhatóbbá teszi őt. Persze arra nincs garancia, hogy a fentebb felsoroltak közül bárki nem erősödik meg annyira az elkövetkező hónapokban, hogy az oligarchák többsége egyként mögéjük álljon, ami Porosenko számára a biztos vereséget jelentené.
Ami az ellenségeket illeti, vegyes a kép. Vegyük például Andrij Szadovij lembergi polgármestert, akinek a közvélemény-kutatások szerint 2016-ban még 12,9%-os támogatottsága volt, miközben Petro Porosenko 14%-on állt. Ám azután jött a lembergi szeméttelepen történt tragédia, amelyben négyen vesztették életüket. A botrány, amelyet kijevi médiahátszél is dagasztott, a nyugat-ukrajnai politikus népszerűségét mára 5-6% körülire apasztotta.
Emlékezhetünk még Miheil Szaakasvili volt odesszai kormányzóra is, aki lemondása után pártot alapított, s ha nem is lett volna esélye indulni az elnökválasztáson, de számottevően támogathatta volna a jelenlegi elnök valamelyik kihívóját. Azonban, mint tudjuk, 2017 júliusában Porosenko megfosztotta a saját maga adományozta ukrán állampolgárságtól Szaakasvilit, ami tipikusan ukrán „megoldása” egy politikai problémának.
Mint már említettük, jelenleg Porosenko legkomolyabb ellenfele Julija Timosenko, aki az elmúlt fél évben minden felmérés szerint megelőzi a regnáló elnököt. Az államfő tanácsadói számára így bizonyára az a legkomolyabb kérdés jelenleg, miként akadályozhatnák meg, hogy a legelső Majdan Szőke Ciklonja elinduljon a választásokon.
(pravda.com.ua/ntk)
