Szent István máig ható műve

2017. augusztus 20., 11:21, 866. szám

Augusztus 20. államalapító királyunk ünnepe, lévén, hogy a római katolikus egyház 1083. augusztus 20-án avatta szentté a Magyarországot keresztény királysággá szervező uralkodót, aki óriási szerepet játszott nemzetünk egyik legnagyobb, sőt döntő jelentőségű átalakulásának a levezénylésében. Egy, az állammá szerveződés útján épphogy csak elindult országot örökölt, egy Európába beintegrált királyságot hagyott maga után, műve pedig máig hatóan él tovább.

A 895–907-es honfoglalást (vagy második honfoglalást) követően a Kárpát-medence egészére, sőt attól nyugatra eső területekre is kiterjedő Magyar Fejedelemség egy viszonylag lazán megszerveződött sztyeppei törzsszövetség volt, a karizmatikus Árpád elhunyta után gyengülni kezdő fejedelmi hatalommal, miközben egyes törzsfők hatalma erősödni kezdett. A magyarság pedig még pogány ősvallását gyakorolta.

A 900-as évek második felében azután megkezdődött a különböző törzsi államok kialakulása, s ezek egyike volt a vezértörzs, a Megyer államkezdeménye, melynek vezetője, és egyben az egész törzsszövetség fejedelme, a 970 körül ősi szokás szerint fejedelmi pajzsra emelt Géza ráébredt, hogy a magyarság csak úgy maradhat fenn a keresztény Európában, ha a törzsszövetség keresztény királysággá alakul, erős központi hatalommal. Ezért nyugati keresztény hittérítőket hívatott Magyarországra, maga is megkeresztelkedett (bár a miséken való részvétel mellett fehér lovat is áldoztatott a pogány főistennek, s csak politikai szükségszerűségből lett keresztény), s érdekes módon ő is az István nevet vette fel a keresztségben, akárcsak fia, Vajk, akiből aztán I. (Szent) István király lett. Emellett nyugati lovagokkal is megerősítette hadseregét, s megkezdte a keresztény térítés, valamint – a törzsi államkezdemények felszámolásával – az államszervezés munkáját, melynek kiteljesítése (997-ben bekövetkezett halála után) kiszemelt örökösére, fiára, a már meggyőződéses keresztény Vajk-Istvánra hárult.

István uralomra jutásával azonban nem mindenki értett egyet, elsősorban az Árpád nemzetség legidősebb férfitagja, Koppány, mivel a sztyeppei népek körében nem volt egyértelmű, hogy a legidősebb fejedelemfi örökölje apja címét, hanem a fejedelmi nemzetség legidősebb férfitagja igényt tarthatott az özvegy fejedelemné kezére és elhunyt férje rangjára. A nyugati felfogás szerint azonban, ha az elhunyt uralkodónak volt fia, akkor csak ő volt a jogos örökös. A Somogyot uraló Koppány vezér azonban nem fogadta el István örökösödési jogát, hadat szervezett, s megindult a fejedelmi központ, Esztergom felé, hogy feleségül vegye az özvegy fejedelemnét, Saroltot, és megszerezze a főhatalmat a törzsszövetség fölött. Így a hívei által nem pusztai szokás szerint pajzsra emelt, hanem nyugati szokás szerint fegyverszíjas. kardos derékövvel fejedelemmé felövezett Istvánnak már uralkodása legelején át kellett esnie a tűzpróbán. Magyar könnyűlovasokból és német lovagokból álló seregével azonban Veszprémnél elsöprő győzelmet aratott Koppány fölött, aki maga is elesett, így István megerősödve került ki a konfliktusból, s három év elteltével, 1001. január 1-jén a II. Szilveszter pápától kért és kapott koronával Magyarország első királyává koronázták István fejedelmet.

Ám hogy ez a korona biztosan álljon a fiatal uralkodó fején, érvényesítenie is kellett központi uralmát egész Magyarország fölött. Ezért 1002-ben haddal vonult az Észak-Erdélyt uraló, István királyi hatalmát elismerni vonakodó anyai nagybátyja, Gyula ellen, aki az erős királyi sereg láttán harc nélkül behódolt. Keán bolgár kán dél-erdélyi fejedelemségét azonban már fegyveres küzdelemmel kellett szétvernie, ahogy a Dél-Magyarországon élő pogány fekete magyarokat (pontosabban a fekete magyaroknak a szavárdoktól elszakadó és az új hazába bevándorló részét) is fegyverrel hódoltatta meg, majd a Temes-közben saját kis királyságot szervező, bizánci rítus szerint megkeresztelkedett és Bizánc felé orientálódó Ajtony vezért győzte le. Az államszervező harcok eredményeként pedig megszületett az egységes, erős és keresztény Magyar Királyság, melynek I. (Szent) István a belső szerkezetét, a Magyarországon ma is továbbélő megyerendszert is kialakította. Így az Árpádok hatalmasra nőtt, de belső szerkezet nélküli törzsi államát jól működő közigazgatással rendelkező országgá változtatta. Mindemellett az egyházmegyék rendszerét is kialakította.

És ami a legfontosabb: a nyugati kereszténységhez kapcsolva, meghatározta a magyarság és Magyarország egész jövőjét, sőt minden bizonnyal nemzetünk megmaradását is. Mert ha már Koppánnyal szemben veszít, sohasem jött volna létre az egységes, erős Magyar Királyság. Lett volna egy Koppány által vezetett fejedelemség, melyben senki sem kapcsolta volna össze a törzsi államkezdeményeket, Magyarország könnyen a két szomszédos birodalom, a Német-római Császárság vagy Bizánc uralma alá kerül, vagy megosztoztak volna rajta, s teljesen más irányt vesz történelmünk. Sokkal tartozunk hát államalapító uralkodónknak…

Lajos Mihály