Mikor lesz itt ítélethozatal?

Justitiának már nemcsak a szemét kötik be...

2017. augusztus 26., 11:38 , 867. szám

Már több mint egy év telt el azóta, hogy a 2016. augusztus 21-ről 22-re virradó éjszakán egy Mercedes-Vito mikrobusz volánjánál ülő, részegen száguldozó karácsfalvai fiatalember Tiszaújhely és Tiszaújlak között halálra gázolt egy tiszaújlaki lányt és egy tiszaújhelyi fiatalembert, akik szabályosan, az út szélén haladva tartottak a határ menti nagyközség felé. A tettét utóbb beismerő vádlott nem is fékezett, csak a gázolás után állt meg, majd azzal tetézte bűnét, hogy – ami még tisztázásra vár – egyedül vagy „baráti segítséggel” árokba húzta az áldozatokat. Ám a múlt év december 14-én elkezdődött bírósági tárgyalássorozat bicskanyitogató módon húzódik-halasztódik, s még mindig nem került pont az ügy végére…

Mint az április 19-ei lapszámunkban megjelent, s a csigatempóban haladó folyamattal foglalkozó írásomban már kitértem rá, eddig hét alkalommal napolták el a tárgyalást. Egy alkalommal beteg volt a minden bizonnyal óriási pénzszűkében lévő Nagyszőlősi Járási Bíróság egy szem tolmácsa (mind a vádlott, mind az áldozatok hozzátartozói magyarok), és különös módon nem tudtak keríteni helyette egy másik tolmácsot. Egy ízben az Ungvári Megyei Ügyészség nem szállíttatta le Nagyszőlősre – indoklás nélkül – a vizsgálati fogságát Ungváron töltő vádlottat. Néhányszor megbetegedett a bíró. Párszor nem utazott le Ungvárról Nagyszőlősre az üggyel foglalkozó ügyész. Nem egy esetben pedig a vádlott nyilvánvalóan időhúzásra játszó ügyvédje nem méltóztatott elfáradni a bírósági tárgyalásra. Ugyanis akkor még érvényben volt a mára hál’ Istennek eltörölt, rengeteg visszaélést lehetővé tevő ún. Szavcsenko-törvény, melynek értelmében minden, a vizsgálati fogságban letöltött nap két, börtönben lehúzott napnak felelt meg. Tiszta szerencse, hogy március 22-én mégiscsak összejött egy meghallgatás, április 10-én pedig egy tárgyalás, melyen – láss csodát, világ! – még egy tanúvallomásra is sor kerülhetett, mely megerősítette, hogy a vádlott ittasan vezetett (ezt már a letartóztatása után is kimutatták). S szemben a gázoló azon védekezésével, miszerint egy szembejövő gépjármű fényszórója vakította el, és ezért nem látta az áldozatokat, a tanú – a Mercedes-Vito mikrobusz egyik utasa – kijelentette, hogy nem volt ott semmiféle szembejövő jármű, s már távolabbról észrevették az út jobboldali peremén közlekedő áldozatokat. Tehát, ha a vádlott nem lett volna részeg, és uralni tudta volna a mikrobuszt, nem tért volna át – indokolatlanul – az út másik szélére… Ám mielőtt a tárgyalás folytatódhatott volna, a gyesen lévő bírósági tolmácsnak vissza kellett sietnie a rövid időre egy másik személy gondjaira bízott kisbabájához…

Aztán eltelt a tavasz, majd következett a nyári szabadságolások időszaka, ám augusztus 21-re végre csak kiírták az újabb tárgyalási napot. Melyen viszont újból elnapolták a tárgyalást – augusztus 28-ra –, mert a vádlott mélyen tisztelt ügyvédje még Horvátországban nyaral, s piheni ki – többek között – az ügy botrányos elhúzásának a fáradalmait. A lefújt tárgyalást követően elbeszélgettem az egyik áldozat édesapjával, illetve az általa felfogadott magánvádas ügyvéddel. Az édesapa kifejtette, hogy május végén felutazott Kijevbe, az állami főügyészségre, hogy panaszt tegyen a vádlott ügyvédje ellen. A főügyészségről azonban Ungvárra irányították, hogy a panaszt nyújtsa be a Kárpátaljai Megyei Ügyvédi Kamarához. Három hete fel is utazott Ungvárra, ahol a kamaránál azt a választ adták neki, hogy majd válaszolnak. De még mindig nem válaszoltak…

A magánvádas ügyvéd úr felhívta rá a figyelmemet, hogy a vádlott ügyvédje a megyei ügyvédi kamara elnökének az ügyvédi irodájában dolgozik, ahol társak. No comment… Amúgy a magánvádas ügyvéd is igyekszik lépéseket tenni az ügy előremozdítása érdekében, már nemegyszer nyújtott be panaszt a járási bírósághoz a vádlott jogi képviselőjének indokolatlan távolmaradásai miatt. Ám a bíróság még csak választ sem adott. Az édesapa már tervezi, hogy ismét felutazik Kijevbe, a főügyészségre.

Az ukrán igazságszolgáltatás banánköztársasági színvonalát jelzi, hogy ilyen elképesztő módon el lehet húzni egy bírósági ügyet, illetve hogy nem lehet megrovásban részesíteni egy ügyvédet, aki újra és újra arcul csapja az emberi igazságérzetet, s nem lehet rákényszeríteni arra, hogy végre megjelenjen minden tárgyalási napon. Hogy – ha a Szavcsenko-törvényre már nem bazírozhat – ne tudjon arra sem játszani, hogy az idő előrehaladásával megkophat a tanúk emlékezete. Az ember arra gondol: nálunk Justitiának nemcsak a szemét kötik be, hanem a kezét is igyekeznek megkötözni. Pedig a bíróságnak végre-valahára el kellene ítélnie a két ember életét elvevő cserbenhagyó gázolót.

Lajos Mihály