Beregszászban elsöprő sikert aratott a Csodaszarvas

Közel kétezren látták az előadást

2017. augusztus 30., 17:03, 868. szám

Beregszászban a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének szervezésében mutatták be a Szarvasi Cervinus Teátrum sikerdarabját, a Csodaszarvas musicalt. Az előadást nagy érdeklődés kísérte, közel kétezer néző látogatott ki a Beregszászi Amfiteátrumba, ahol egy varázslatos előadást láthattunk, s ami talán még fontosabb: közösen elgondolkodhattunk magyarságunkról és sorskérdéseinkről.

Az előadás valóban lenyűgöző volt: nagyszámú színésszel, táncossal, szemet gyönyörködtető színpadképpel. A Duna Művész­együttes és a Tessedik Táncegyüttes kiváló táncosai, a csodálatos énekhanggal megáldott, remek színészek, a fényfestés nem mindennapi élményt nyújtottak a közönségnek. Az eredetmonda feldolgozása során az író, Belinszki Zoltán és a rendező, Varga Viktor olyan témákat hangsúlyozott a darabban, amelyek bennünket ma leginkább érintenek, mint például az otthonmaradás, a gyermek-szülő kapcsolatok, menni – nem menni, Nyugat – nem Nyugat. Ezek azok a problematikák, amelyek mindannyiunkat foglalkoztatnak, de leginkább a fiatalokat. A Csodaszarvas nemcsak egy történeti visszatekintést ad, hanem mindennapjainkból ismert kérdéseket is felvet: A férfi vagy a nő irányítja a családot? Itt élnünk-halnunk kell, vagy tovább vándoroljunk a jobb élet reményében? A darab szerzői és előadói nagyszabású dal- és táncjátékban mutatták meg, mit gondolunk ma anyaságról és atyai tekintélyről, testvérharcról és megbékélésről, hagyományról és újításról. A mondanivaló mélyebb átélését fokozta a mesterien megkomponált zene, amely Gulyás Levente zeneszerző nevét dicséri.

Legfeljebb az első felvonás alatt rohamozó szúnyogok okozhattak kellemetlenséget a nézőknek. Nehéz megmagyarázni, de a második felvonásra még a vérszívó rovarok is visszavonultak.

Az előadás végén felállva tapsolt a majdnem kétezer néző, majd minden előzetes egyeztetés nélkül, nyilván a lelkekben hullámzó érzelmek hatására előbb a közönség egy kisebb része, majd együtt színész, technikus és néző, minden jelenlévő énekelte a Himnuszt. Megismételhetetlen, áldott pillanat volt – gondolom, mindenki úgy érezte, aki részese lehetett. 

B. Zs.