Oravecz Imre: Rakéta

2017. szeptember 20., 08:40, 871. szám

A Pajtás című úttörőújságban jelent meg,

hogyan kell füstrakétát csinálni,

 

lehoztam a padlásról egy tucat film-negatívot,

hosszában ujjnyi széles csíkokra vágtam,

egyik végüket szabadon hagyva újságpapírba csavartam

és erősen átkötöttem cérnával,

az udvaron kifeszítettem egy hosszú rézhuzalt,

két kampót hajlítottam,

és azok segítségével ráakasztottam az így kapott kis rudacskát,

 

csak pillanatokig tartott az egész,

alighogy meggyújtottam a celluloidot,

a füstrakéta sisteregve elindult,

és villámgyorsan végigszáguldott a kiszabott pályán,

és közben olyan hatalmas füstfelhőt bocsájtott ki,

hogy a szomszédok azt hitték,

tűz van,

 

mikor eloszlott a füst,

leakasztottam a kiégett, megcsonkult hüvelyt,

és újat csináltam,

és így ment ez egészen addig,

míg ki nem merült a készlet,

 

így füstöltem el könnyelműen szüleim ifjúságának tárgyi emlékeit,

mert többnyire az ő szellemalakjaik lebegtek a negatívokon,

melyek házasságuk első éveiben készültek,

mikor még derűsek voltak és mosolyogtak,

legalábbis így emlékszem rájuk a pozitívokról,

melyek korábban elkallódtak.

 

 

Oravecz Imre Rakéta című költeménye egy egészen különleges verseskötetből való, a szerző Halászóember című könyvéből, amely csaknem négyszázötven oldalas mű. Ha pedig azt is hozzávesszük, hogy mi a kötet alcíme – Szajla, Töredékek egy faluregényhez (1987–1997) –, akkor végképp zavarba ejtő. Mert egyáltalán nem megszokott, hogy valaki versekben fogalmaz meg olyan epizódokat az életéből, melyekből majd regény fog készülni. Ráadásul mi ez a Szajla? – merül fel joggal a kérdés.

Nos, Szajla egy kisközség Heves megyében, Egertől 23 kilométerre, melynek lélekszáma nem éri el a hatszáz főt. És leghíresebb szülötte: Oravecz Imre, Magyarország Kossuth-díjas költője. Így viszont a részletek szépen a helyükre kerülnek: most már ki lehet következtetni, hogy a költő saját szülőfalujához kötődő emlékeit idézi föl ebben a könyvében. Az emlékek pedig úgy illeszkednek egymáshoz, hogy azokból akár egy regény körvonala is kirajzolódhat.

A Rakéta című költemény szépen példázza, milyen természetes egyszerűséggel épülnek föl a Halászóember egyes darabjai, és hogy a szerző alig pár sorban föl tudja kelteni érdeklődésünket a saját, személyes világa iránt. A könyv külön értéke a tökéletes érthetőség és a természetességében szépséges gondolatvezetés…

Penckófer János