Vasárnapi üzenet: 2017. október 1.

2017. október 1., 10:32, 872. szám

„Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kecskéktől.” (Mt 25,31–46)

Jézus Krisztus Isten Fiaként különös bepillantást enged meg az övéinek az Isten országába, amikor az utolsó ítéletről és az örök életről szól. Talán nekünk ez a kép kissé életidegen már, azonban Jézus korában hétköznapi és megszokott volt, hogy a pásztor a legelőről visszatérve különválogatja a juhokat és a kecskéket, hiszen éjszakára külön akolba tereli őket. Jézus szerint az utolsó ítélet koncepciója is ez: az egész nyájat összegyűjteni, s azután különválasztani a Krisztusban megváltottakat azoktól, akik elutasították őt. Ha egy pillanatra is belegondolunk, mennyire összetett és emberileg valóban kivitelezhetetlen ez a különválasztás, akkor meg kell lepődnünk Jézus megoldásának egyszerűségén és mégis tökéletes voltán…

Az alapproblémát az adja, hogy ebben a világban mindig és mindenütt együtt látjuk a juhokat és a kecskéket. Bármennyire is törekszik az ember a különválogatásra, nem igazán sikerül kiviteleznünk azt emberi módszerekkel.

„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.” (Jn 17,15–17) A világban a helyünk, együtt: juhoknak és kecskéknek, ahogyan a kovásznak is az a szerepe, hogy megkelessze az egész tésztát. Jézus ezzel is készítette az övéit arra, hogy a szolgálatukat mindig a világban lássák, nem pedig elkülönülten, elzárkózva, izoláltan. Sajnos, ma újra átéli a mi nemzedékünk azt, hogy a látszólag szabad világban a templomok falai közé akarják szorítani az evangéliumot, mondván: a hit magánügy.

Az utolsó napon az elszámoltatás nem elvi dolgokon alapszik majd. Nem egy táblázatból kerülnek majd ki az eredmények, ahogyan ahhoz már igencsak hozzászoktunk a bürokrácia korában. Jézusnál az elszámoltatásunk szerint a ránk bízottakat kérik számon rajtunk. A hűségünket. A helytállásunkat. Különösen is el kell ezen gondolkodnunk az üldöztetések, megpróbáltatások és nyomorúságok idején. Emlékezzünk Krisztus szavaira: „Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni… Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját!” (Jel 2,10)

Szimkovics Tibor
ráti és minaji lelkipásztor