A 100 éves Miklós bácsit köszöntötték Ungváron

A KMKSZ és a Dorcas jubileumi születésnapja alkalmából köszöntötte Derevljanik Miklóst Ungváron, aki vasárnap a megyeszékhelyen Korjatovics utcai otthonában családtagjai körében ünnepelt.

A különleges esemény alkalmából Kulin Judit, a KMKSZ Ungvári Alapszervezetének elnöke és Tarics Zoltán tiszteletbeli elnök képeslappal, anyagi támogatással és születésnapi tortával köszöntötte az ünnepeltet, aki október 22-én töltötte be 100. életévét. A vendégek további, családi szeretetben megélt, nyugalmas esztendőket és jó egészséget kívántak neki, aki örült, hogy személyesen keresték fel őt a magyar érdekvédelmi szervezet vezetői.

Kulin Judit úgy véli, hogy minden szervezet, közösség számára fontos odafigyelni a legidősebb tagjaira.

– Ez a mai születésnap nem egyszerű jubileum. Bízom benne, és kívánom, hogy Miklós bácsi még számos éven át éljen mindannyiunk örömére, többször is találkozhassunk és a 105. születésnapjára is eljöhessünk felköszönteni őt – mondta az elnök asszony.

A tortán elhelyezett gyertyák lángját elfújva nem tudhatjuk, mit kívánhatott az ünnepelt. Viszont az utána folytatott vidám hangulatú beszélgetésen Miklós bácsi elmondta, hogy egészségi állapotára nem lehet panasza: egész életében még annyira sem volt beteg, hogy orvosi fejlapot igényeljen. Ez akkor derült ki, mikor néhány éve eltört a lába. Azóta kifaragott magának egy botot és a városban azzal jár.

Bevallom őszintén, kíváncsian mentem az egy évszázadot megélt ember születésnapjára. Hisz gondoljunk csak bele, 3 nappal az októberi szocialista forradalom kitörése előtt született. Kellemes meglepetésben volt részünk, amikor megláttuk a fürgén mozgó, szellemileg teljesen friss, jó kedélyű matuzsálemet. Megmutatta a kiskertjét, ahol pihenni szokott, és az őszi időjárás ellenére csodaszépen virágoznak a margaréták. Amikor megkértük, hogy egy interjú idejére foglaljon helyet egy kényelmes fotelban, szinte látszott rajta a sértődés, aminek hangot is adott, mondván: „Minek? Bírok én állni!”

1917. október 22-én vasutas családban született Kabán. Egyéves volt, amikor édesanyja meghalt, ezért őt és bátyját egy ideig a nagyszülők, nagynénik nevelték Hajdúdorogon, mert édesapját a rahói járási Tiszaborkútra (Kvaszi) helyezték át. Apja 1920-ban újranősült és ’21-ben Bustyaházára költöztek, ahol egy ideig nagymamája is segített beilleszkedni az új családba, amelyben még 4 féltestvére született. Pörögnek az évek, olyan, mintha élő történelemkönyvet lapoznánk. Sok mindent megélt: 15 évesen személyesen találkozott Masaryk államelnökkel, önkéntesként szolgált a csehszlovák hadseregben, 1938-ban kezdett dolgozni, szikratávírász volt Avgusztin Volosin irányítása alatt, később a Debreceni Posta és Távírdaigazgatóság beosztottja volt, majd a szovjet érában különböző munkaköröket látott el Ungváron a postán közel 50 esztendőn át. Az aktív pályafutása során postai munkásként dolgozó, több nyelven beszélő úr azt is elárulta, hogy az ellenőrök soha nem találtak nála hibát. Időnként kételkedtek, nem kap-e fülest, mert olyan nincs, hogy egy főpénztáros ne tévedjen.

1941-ben többéves udvarlás után megnősült, az esküvőn egyszerű vacsora volt a háború miatt, de perecsenyi születésű párja fátyolt és menyasszonyi ruhát, ő pedig ünnepi öltönyt viselt. ’43-ban, amikor megszületett a lányuk, két hétre hazaengedték a frontról. Két év után leszerelt, de Huszt a felismerhetetlenségig megváltozott, lebombázott hidak, utak fogadták. Felesége sokat betegeskedett, ezért a tornácos családi házat egy egyszobás lakásra cserélték Ungváron. Ahogy mesél, hangjából kiérződik a hozzátartozói iránti tisztelet és a szeretet.

Felesége több mint 30 éve meghalt. Azóta egyedül él, de ez nem látszik. Otthonában példás rend és tisztaság van, amit nem külső segítséggel tart fenn, hanem egyedül. Sőt, főzni is tud fiatal kora óta. A falon régi fotók és szentképek, a tornácon tájképek. Nagy természetjáró volt. Bekerékpározta egész Kárpátalját. Talán ez is elősegítette, hogy megőrizze fizikai erőnlétét. Minden héten elmegy a római katolikus templomba kismisére. Az egyházközség tagjai félreértést gyanítottak, mikor Miklós bácsit 100. születésnapja alkalmából köszöntötték. Ismerősei számára hihetetlennek tűnik, még nyolcvanat sem adnak neki.

Kitűnő szaktudása és hosszú munkaviszonya ellenére csekély nyugdíjt kap, ezért 2005 óta támogatja őt a Dorcas. Az Élő Isten keresztény evangélikus egyház ungvári misszionáriusai vállalták, hogy rendszeresen meglátogatják és elviszik a neki szánt támogatást, ajándékokat. Mária Lucjo és ifj. Katkó László, a Fogadj örökbe egy időskorút program vezetője is köszöntötte.

Életvidám, érdeklődő, nincsenek ellenségei, mindenkit szeret, de legjobban közvetlen hozzátartozóit, mindenből egy van neki: egy lánya, veje, unokája, dédunokája.

A meghitt hangulatú ünnepség koccintással ért véget.

Rehó Viktória