Szoboravatás Palágykomorócon

Kapocs a nemzetiségek között

2017. november 1., 11:21, 877. szám

A Pro Arte–Munkács Társadalmi Egyesület szeptember 24. és október 8. között szervezte meg idei őszi kőszobrásztáborát. A hat országból érkezett hat kiváló szobrászművész egyike volt a magyarországi Balanyi Zoltán, akinek a művét Palágykomorócon méltó ünnepség keretében avatták fel, igaz, a viharos időjárás miatt az avatóünnepség résztvevői bekényszerültek a szépen felújított helyi kultúrházba.

Az avatóünnepség résztvevőit Imre Gyula, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének tanára köszöntötte, majd ismertette a Pro Arte–Munkács Társadalmi Egyesület tevékenységét, azon belül az idei szobrásztáborokat, amelyek témája a híd volt: híd a kultúrák, népek, országok között. Imre Gyula beszélt továbbá a szobor alkotójáról, Balanyi Zoltán szobrászművészről, valamint a felavatott műről. A szónok a kárpátaljai magyarság összefogásának szükségességét, a megbékélés bibliai parancsát hangsúlyozó beszédébe nem az említett célokat szolgáló gondolatokat is belefoglalt. Elmondta: „A szobor Palágykomorócon való felállításához, illetve a tereprendezéshez a Palágykomoróci Községi Tanács a KMKSZ-hez és az UMDSZ-hez fordult bizalommal, s lehetőségeihez mérten az UMDSZ anyagi támogatást tudott nyújtani e nemes kezdeményezéshez. Mivel Krisztus Urunk legfőbb parancsa a szeretet, ezért arra gondoltunk, hogy a két magyar szervezet közösen, példaadóan, felebarátként áll majd ezen elgondolás mellett...” Röviden: a KMKSZ nem támogatta a palágykomoróci tanácsot a műalkotás felállításában és a tereprendezésben – annak kérése ellenére sem.

A rendezvény végén Imre Gyula ismételten hangsúlyozta, hogy méltatlan dolog a széthúzás, hisz mindannyian „egy vérből valók vagyunk”, UMDSZ-esek és KMKSZ-esek egyaránt. A rendezvényen jelen lévő Andrejcsák-Tóth Anetta, Palágykomoróc járási tanácsi képviselője, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke felháborodottan tudatta tudósítónkkal, hogy őt a szoborfelállítás ügyében nem kereste meg a helyi tanács, ráadásul meg sem hívták a szoboravató ünnepségre, csak mint érdeklődő palágykomoróci lakos ment el az eseményre. Kérdésünkre Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke és Brenzovics László, a KMKSZ megyei szervezetének elnöke is megerősítette, hogy nem kereste meg őket senki a szobor­avatás ügyében Palágykomorócról, ahová nem is kaptak meghívást. Megkérdeztük még az ügyben Budai Zsuzsannát, a KMKSZ irodavezetőjét, aki kijelentette: „A palágykomoróci szoboravatás támogatásával kapcsolatban sem írásban, sem szóban nem érkezett megkeresés a KMKSZ-hez ezidáig.” Az egyébként nemes célú eseményről szóló írásunkban azért szenteltük ilyen bő teret az esetnek, mert Imre Gyula látszólag a megbékélést propagáló, szívhez szóló beszédében álságos, módon vádolta meg a 40 ezer kárpátaljai magyar embert tömörítő KMKSZ-t mint az összefogás kerékkötőjét. Arról ugyanakkor megfeledkezett, hogy a KMKSZ eszközeivel kezdettől támogatta a kőszobrásztábort, az ideit is. Tehát hozzájárult a műalkotás elkészítéséhez.

A rendezvényen ünnepi beszédet mondott Buhajla József ungvári magyar főkonzul, Zubánics László, az UMDSZ elnöke, Szűcs Pálma, az UMDSZ Ungvári Járási Szervezetének elnöke, Matl Péter szobrászművész, a Pro Arte–Munkács Társadalmi Egyesület elnöke, aki felolvasta Balanyi Zoltánnak az avatóünnepségre írt levelét is, valamint végül Illár József, Palágykomoróc polgármestere.

Az avatóünnepség résztvevőire Isten áldását kérte Petenkó Miron helyi római katolikus plébános.

A rendezvény összességében az alkalomhoz méltó volt: színpadra léptek a helyi óvodások és általános iskolások, a palágykomoróci leány- és asszonykórus, valamint a kisszelmenci római katolikus Szentháromság-templom énekkara.

Végül az eső is elállt, és a szoboravató ünnepség résztvevői összeálltak egy közös fénykép kedvéért a szlovák–ukrán határ közelében fekvő magyar falu központi terén felállított szobor előtt.

Badó Zsolt