Vegyük észre a jeleket

2017. november 5., 19:24, 877. szám

A világon többen dobják el önként az életüket, mint ahányan háborúk vagy emberölés áldozataivá válnak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint évente közel 1 millió ember lesz öngyilkos világszerte, vagyis minden 40 másodpercben valaki saját kezűleg vet véget az életének. Az öngyilkossági kísérletek száma évente 10 és 20 millió között változik.

Míg összességében az öngyilkosság a 15. helyen szerepel a halál okai között, addig a 15 és 29 év közötti korcsoportban a 2. helyen. Ennél többen csak közúti balesetekben vesztik életüket a fiatalok.

Ukrajna az európai országok között az első helyen szerepel az öngyilkosságok számát tekintve. 100 ezer emberre 22 eset jut. A tavalyi évhez képest csökkent az öngyilkosságban elhunyt gyermekek száma, viszont a próbálkozások száma növekszik. Ijesztő, hogy egyre fiatalabb korban vetnek véget önkezűleg az életüknek. A fő okok, amelyek a gyermeket az ilyen radikális döntésekhez vezetik, családon belüli és iskolai konfliktusok, valamint szerelmi problémák.

A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a téma elhallgatása, torz megvilágítása a médiában csak súlyosbítja a helyzetet.

Héder Katalin iskolapszichológust arról kérdeztük, észrevehető-e az öngyilkossági szándék, mire figyeljenek oda a szülők, a pedagógusok, illetve a környezet?

– Vannak-e észrevehető jelek?

– Akkor kell gyanakodni, ha tartós, hónapokig tartó rosszkedvet figyelhetünk meg a gyerek viselkedésében, motiválatlan, beszűkült az érdeklődési köre. Gyakran jelenik meg alvászavar, étvágytalanság. Ezek lehetnek depressziós tünetek is. Ha fél évnél tovább tart, akkor ez már depresszió. De nem minden veszélyeztetett depressziós.

Amikor szorongások gyötrik, kilátástalannak látja a jövőt. „Mi értelme van az életnek, nem érdekel, tűrjetek még el egy kis ideig” – ha ilyen és ehhez hasonló mondatokat hangoztat, akkor ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, ezek már nagyon éles jelek.

Ha a halál témát gyakran hozza fel, vicceket, történeteket mesél róla, szintén indikátor lehet.

Egy másik figyelmeztető jel, amikor a gyermekben megjelenik az önvád, haszontalannak érzi magát. Általában a veszélyeztetett gyereknek alacsony az önértékelése, azt érzi, nem tud úgy valamit, mint a többiek.

A legveszélyesebb, amikor megjelenik a halálvágy: szívesen megszűnne létezni. Mindannyiunknak vannak kedvetlen napjai, az is természetes, hogy időnként rossz kedvünk van, de beszélünk róla, elmondjuk az okát, és elmúlik. Ám ha megjelennek a pszichoszomatikus tünetek, szervi elváltozás nincs, a gyerek mégis fej-, gyomorfájdalomra panaszkodik, akkor érdemes odafigyelni.

– Hogyan előzhetjük meg?

– Százszázalékos módszer nincs. Az öngyilkosság rendkívül összetett dolog, hátterében nemcsak magaviseleti problémák állhatnak, minden eset egyedi. Lehetnek pszichológiai, de akár pszichiátriai tünetek is. Ha a családban van idegbeteg, vagy problémákkal küszködő ember stb., érdemes kivizsgáltatni.

A megelőzés szempontjából fontos, hogy a gyereket kicsi kortól ne ijesszük. Soha ne mondjunk ehhez hasonlót: „Otthagylak az óvodában (iskolában)!”, „Elvisz a mumus!” Persze, hogy a szülő nem fogja ezt megtenni, de a gyerek valóságként éli meg. Ha sok ilyen közlést kap, az szorongást okoz, ami – ha nem dolgozza fel – benne marad.

Igazat kell mondani! Pél­dául: Itt leszel délig, mert anya és apa is dolgozik.

Engedni kell hibázni! Legyen joga a hibára. Merje bevallani, ha hibázott. Ez nem azt jelenti, hogy nem szabad büntetni. De arra is ügyelni kell, hogy a tettéhez mért legyen a büntetés.

Meg kell tanítani felelősséget vállalni a tetteiért. Amit ő tesz, azért ő a felelős. Engedni kell, hogy kifejezze az érzését. Legyen joga elmondani. Akadnak felnőttek, akik úgy gondolják, a gyerek neve hallgass. Ez helytelen. Meg kell tanítani beszélni, kifejezni magát, hogy képes legyen kiengedni az agressziót.

– Teljesítményorientált világban élünk.

– Sokszor esnek a szülők abba a hibába, hogy összehasonlítják a gyereket valakivel. Ez fájdalmat okoz neki. Saját magához mérve értékeljük: ilyen voltál, mennyivel jobb lettél. A pozitív változásokra fektessük a hangsúlyt. Ha valami nem sikerül, tanítsuk arra, hogy többféle megoldás létezik.

– Előfordul, hogy az öngyilkosság spontán ötlet?

– Megtörténhet, hogy semmi előzetest nem láttunk. De általában ez sokkal összetettebb, mint egy rossz jegy vagy napi hangulat. Aki hajlamos, az nagyobbnak látja a problémát, a veszélyeztetett nem lát kiutat, beszűkül a problémamegoldó képessége. Azért kell szakember, hogy tágítsa ezt.

Oda kell figyelni a csúfolásra. Mert a csúfoló személy is problémás, sokszor az is rejtett dolog miatt szenved, amit nem tud másképp kifejezni, csak úgy, hogy a másik gyereket bántja. Fejleszteni kell az empátiakészséget.

– Kitől kérhet segítséget?

– Ha látjuk a tüneteket, mindenképpen forduljunk szakemberhez. Ha van helyben pszichológus, akkor hozzá. De ha egy családtagban megbízik, akkor beszélgessen el ő a gyerekkel. Ha elmondja, mi bántja, biztosítsuk a megértésünkről, és ezzel egyidejűleg mutassuk meg a kiutat. Ha jár templomba, a lelkész segítségét is igénybe vehetjük. A lényeg, hogy kibeszélje magából, és megértésre leljen szűkebb környezetében.

– Napjainkban gyakori, hogy az interneten keresnek választ.

– Az internet valóban sok veszélyt rejt magában. Ha a gyereknek nincs kivel megbeszélni az aktuális problémáit, akkor olyasvalakit keres, akiben úgy gondolja, hogy megbízhat. Nem tudhatjuk, ki van a másik oldalon, akár veszélyes emberekkel is kapcsolatba kerülhet, mint például a Kék Bálna csoport volt, ahol valóban öngyilkosságra sarkallták, zsarolták. Óvatosan, de kísérjük figyelemmel, milyen közösségi oldalakat látogat, kik a virtuális „barátai”.

– Mit tanácsolna a szülőknek?

– Hogy mindig legyen idejük a gyerekre! Napjainkban az együtt töltött minőségi idő a legnagyobb érték, és ebben van a legnagyobb hiány. Hogy a gyerek érezze: ha problémája van, bátran fordulhat hozzájuk, elmondhatja, ami bántja, hallgató fülekre és megértő szívekre lel!

A szülők, tanárok ne vádolják egymást, hisz nem ellenségek, közös a céljuk: együttműködés a gyerek érdekében.

– És a gyerekeknek?

– Biztosan van egy olyan személy a közelükben, aki segíteni tud, aki meghallgatja őket. Az élet nem mindig úgy alakul, ahogy szeretnénk. Nem is mindig igazságos, de találjuk meg a szép pillanatokat, tűzzünk ki célokat, és ami a legfontosabb: soha ne adjuk fel.

Rehó Viktória