Csukás István: Őszi ének

2017. november 15., 12:54, 879. szám

Forróságok, lobbanások után szelíd

mámorral hozza kincsét

a kifáradt ősz. Hallod érveréseit,

a monoton ritmust? Ne még!

– kiáltanád és borzongsz s fogod hűlő kezeit,

nézed üveges, tört szemét:

hunyorgat rád, mutatja gyűlő éveid.

S mert mást nem tudsz nézni, önmagadba mélyedsz,

zubog a vér, kicsap: élet és enyészet!

 

E kettős képletű sors kísér, míg élek!

Kettős tükörben vibrál

életem, minden moccanásom s cserélnek

forró kézzel a lét s a halál.

És megyek, nem gondolnék rá, de a lélek

beleszédül néha, mint ki áll

fortyogó mélység fölött, se földön, se égen –

És összegomolyog szívemben múlt s jövő,

s kijózanít ólmos ömlő őszi eső.

 

Tisztán élni magamért s az életért!

A hemzsegő s összekoccanó

kusza vágyakért, e széthulló őszi tájért!

Felelősség, amely a szót

kikényszeríti s leláncol, ha futni vágynék!

Az egymásra halmozódó

életekben lenni biztos ész, irányzék!

Így állok a világ kereszttüzében: mérnek!

Nyugtass meg táj, ó, emberek! Itt ez őszi ének.

 

Nem mindenki tartja számon, hogy Csukás István először versekkel jelentkezett az irodalomban, hiszen mese- és ifjúsági regényei, illetve mesefigurái hozták meg számára az átütő, országos sikert. Sőt az 1973-as Keménykalap és krumpliorr című ifjúsági regényéből készült játékfilm 1975-ben, a hollywoodi X. televíziós fesztiválon elnyerte a fesztivál nagydíját és Az Év Legjobb Gyermekfilmje díjat is.

Ez óriási külföldi elismerés és siker. De kell-e annál nagyobb kitüntetés, ha a hazai generációk egész sora emlékszik halhatatlan mesefiguráira? Ha nem tudjuk elfelejteni se Mirr-Murrt, a kandúrt, se Süsüt, a sárkányt, se a szegény Gombóc Artúrt. Na és Oriza-Triznyák? Festéktüsszentő Hapci Benő? És a varázslatos Pom Pom? Vagy az utánozhatatlan bájú Nagy Ho-ho-ho-horgász? Vagy az a tünemény, melynek neve: Lesből támadó ruhaszárítókötél?

E temérdek káprázat után szinte meghökkentő tud lenni egy ilyen komoly, „felnőtt” költemény, mint az itt olvasható Őszi ének. De nézzük csak: amit meséibe Csukás István olyan pontosan belefoglalt, a mindennél drágább tisztaságot, azt e versben ugyancsak kiemeli a szerző. „Tisztán élni magamért s az életért!” – olvasható a harmadik versszak elején, és úgy áll ott ez a sor, mint egy zászló, melyre Csukás István fölírta egyik hitvallását…

Penckófer János