Csukás István: Őszi ének
Forróságok, lobbanások után szelíd
mámorral hozza kincsét
a kifáradt ősz. Hallod érveréseit,
a monoton ritmust? Ne még!
– kiáltanád és borzongsz s fogod hűlő kezeit,
nézed üveges, tört szemét:
hunyorgat rád, mutatja gyűlő éveid.
S mert mást nem tudsz nézni, önmagadba mélyedsz,
zubog a vér, kicsap: élet és enyészet!
E kettős képletű sors kísér, míg élek!
Kettős tükörben vibrál
életem, minden moccanásom s cserélnek
forró kézzel a lét s a halál.
És megyek, nem gondolnék rá, de a lélek
beleszédül néha, mint ki áll
fortyogó mélység fölött, se földön, se égen –
És összegomolyog szívemben múlt s jövő,
s kijózanít ólmos ömlő őszi eső.
Tisztán élni magamért s az életért!
A hemzsegő s összekoccanó
kusza vágyakért, e széthulló őszi tájért!
Felelősség, amely a szót
kikényszeríti s leláncol, ha futni vágynék!
Az egymásra halmozódó
életekben lenni biztos ész, irányzék!
Így állok a világ kereszttüzében: mérnek!
Nyugtass meg táj, ó, emberek! Itt ez őszi ének.
Nem mindenki tartja számon, hogy Csukás István először versekkel jelentkezett az irodalomban, hiszen mese- és ifjúsági regényei, illetve mesefigurái hozták meg számára az átütő, országos sikert. Sőt az 1973-as Keménykalap és krumpliorr című ifjúsági regényéből készült játékfilm 1975-ben, a hollywoodi X. televíziós fesztiválon elnyerte a fesztivál nagydíját és Az Év Legjobb Gyermekfilmje díjat is.
Ez óriási külföldi elismerés és siker. De kell-e annál nagyobb kitüntetés, ha a hazai generációk egész sora emlékszik halhatatlan mesefiguráira? Ha nem tudjuk elfelejteni se Mirr-Murrt, a kandúrt, se Süsüt, a sárkányt, se a szegény Gombóc Artúrt. Na és Oriza-Triznyák? Festéktüsszentő Hapci Benő? És a varázslatos Pom Pom? Vagy az utánozhatatlan bájú Nagy Ho-ho-ho-horgász? Vagy az a tünemény, melynek neve: Lesből támadó ruhaszárítókötél?
E temérdek káprázat után szinte meghökkentő tud lenni egy ilyen komoly, „felnőtt” költemény, mint az itt olvasható Őszi ének. De nézzük csak: amit meséibe Csukás István olyan pontosan belefoglalt, a mindennél drágább tisztaságot, azt e versben ugyancsak kiemeli a szerző. „Tisztán élni magamért s az életért!” – olvasható a harmadik versszak elején, és úgy áll ott ez a sor, mint egy zászló, melyre Csukás István fölírta egyik hitvallását…
Penckófer János