Vasárnapi üzenet: 2017. december 3.

2017. december 3., 09:41 , 881. szám

„Szolgálatba álltak a papok és a léviták. Ezek vigyáztak az istentisztelet rendjére és a tisztaság rendjére…” (Neh 12,45)

Lelkészként sokszor kellett megtapasztalnom, hogy az istentiszteletnek a rendje és az értéke ma már sokak számára egy üres dolog. A harang szavának, az orgona hangjának nincsen értéke. Az Ige ma szabadon hirdettetik, mégis sokszor süket fülekre talál. Az igazság az, hogy sokszor az istentisztelet a mai ember számára amolyan szabadidős tevékenység, kulturális esemény, szinte hobbi. Az igazi funkciója azonban egyáltalán nem ez. Az istentisztelet rendjében van valami titokzatos, misztikus állandóság. A hetünk sokféleképpen felépülhet, lehetnek nehéz munkanapjaink, kemény harcaink, családi problémáink; azonban a hetedik nap szentsége állandóságot jelent az életünkben: minden egyes vasárnap megpihenünk a harcoktól, küzdelmektől, fáradozástól. Minden egyes vasárnapon feltöltekezünk és megtisztulunk Isten jelenlétében. Csodálatos dolog, ha a keresztyén ember életében az istentisztelet ideje és rendje állandó, változatlan részt képez. Az Ige beszél még a tisztaság rendjéről is. A tisztaság olyan dolog, amit könnyű elveszíteni, és nehéz visszanyerni. Ahogyan minden háziasszony tapasztalja, hogy egy család után milyen nehéz takarítani; úgy az egyházban, a gyülekezetekben is sok felesleg, szemét gyülemlik fel, s hamar bepiszkolódunk. Sokszor úgy gondoljuk, hogy összefér a mi keresztyén életünkkel a harag, a bosszú, a gyűlölet; megtűrjük az életünkben a hazugságot, nincs ellenünkre a káromkodás, egy kis italozás, dorbézolás is belefér. Úgy hisszük, ezeket szépen el lehet palástolni, pedig nem lehet. A tisztaságra vigyázni kell. Mert ennek a világnak a szennye könnyen ránk rakódik. Ha olyan közösségekben, olyan emberek között forgolódunk, akik maguk is mocskosak, előbb vagy utóbb mi is bepiszkolódunk. A zsidó nép nagyon jól tudta ezt, hiszen ezt a hibát egyszer már elkövették. Most már vigyáznak, most már tudják, milyen fontos a tisztaság. Adja az Úr Isten, hogy mi is rájöjjünk, mennyire fontos ez a közösség, milyen fontos, hogy együtt tesszük, amit tennünk kell; és adja az Úr, hogy az istentisztelet méltóságára, szentségére így vigyázzunk, a magunk életének tisztaságát pedig őrizzük meg, mert csak így lehet hiteles a mi keresztyénségünk, csak így lehetünk Krisztus tanúi ebben a világban!

Szimkovics Tibor
ráti és minaji lelkipásztor