ISZ Természetjárók – Barangolás a Róna-havason

2017. december 12., 16:30

2017. december 10-én került sor a KMKSZ ISZ természetjáró csapatának újabb – harmadik – túrájára. Ezúttal a Róna-havas felé vettük az irányt, s az időjárási körülmények függvényében az 1095 méter magas Buzsora (Бозьово) hegycsúcs lett volna a fő úti cél.

Csapatunk tagjait ismét a KMKSZ ISZ beregszászi és ungvári tagjai és helyi fiatalok alkották. A már jól megszokott túrázókon kívül minden egyes túra alkalmával sikerül újabb, szülőföldjük iránt nagy szeretetet tápláló magyar ajkú fiatalokat bevonni. ISZ Természetjárók programunk sikerességét és népszerűségét mi sem támasztja alá jobban, mint hogy a zord időjárási körülmények közepette is nagy lelkesedéssel és elhivatottsággal vágtunk neki a nem mindennapi kihívásoknak. Kiemelt jelentőséggel bír a KMKSZ ISZ számára, hogy Kárpátalja egészéről toborozzunk olyan túrázni vágyó fiatalokat, akik tovább viszik és átadják szülőföldünk gyönyörű természeti kincseinek bemutatását mind szóban, mind terepen, ezzel is elősegítve nemzettársaink itthon maradását.

A Pokol-bérc hegycsúcs meghódítása és az Elvarázsolt Vidék Nemzeti Park felfedezése után kivételes kihívásnak néztünk elébe, téli pompájában bebarangolni a Buzsora vidékét. A csúcs több irányból is megközelíthető, a Volóctól néhány kilométerre Munkács irányában fekvő Jablunyiv falutól (erről a településről kiválóan alkalmas megközelíteni a Borzsa-havas nevezetes csúcsait), illetve a Vezérszállás felé vezető főút mentén, a Latorca partján található Natali Moteltől. Mi a második megközelítési lehetőséget választottuk.

Miután átkeltünk a Latorca folyón, kezdetét vette utunk felfelé a hegyre. A páratlan szépségű kárpátaljai hegyvidék hóval fedte arca tárult elénk. Az erdős és patakokkal tűzdelt hegyoldal friss, vastag hótakaróval volt borítva. Az elmúlt hét bőséges csapadékának és az enyhe hőmérsékletnek köszönhetően a friss hó alatt 15-20 centiméteres sárréteg alakult ki, s a talaj felső rétegét még jobban fellazította a hegytetőről csordogáló hóolvadék. Ez a körülmény jelentősen megnehezítette utunk elejét az alsóbb részeken. A mocsaras körülményeken és a kidőlt fákon átjutva tovább folytattuk utunkat az egyre meredekebb és egyre vastagabb hótakaróval fedett hegyoldalon. A hótakaró átlagos vastagsága ezen a szakaszon meghaladta a 60 cm-t. Miután túl voltunk a táv felén, egyre nagyobb ütemben növekedett a hóréteg vastagsága, helyenként elérte a derékmagasságot. Csapatunk kitartása rendületlen volt, helyenként négykézláb felkapaszkodva meneteltünk a csúcs felé. Az extrém körülmények és a korai sötétedés végett kb. 10 km leküzdése után 900 méter magasságból visszaindultuk a kiindulási helyünkre, hisz sötétedés előtt biztonságban le kellett jutnunk.

Életre szóló élményekkel gazdagodva térhettünk haza. A téli hegymászás során elénk tárulkozó látvány és a kemény fizikai megmérettetés még jobban összekovácsolta természetjáró honismereti csapatunkat.

Sajnos sokszor kényszerülnek a kárpátaljai fiatalok külföldön való boldogulás céljából elhagyni hazánkat, a hazatérésre inspirálva őket Röhrig Géza szavait idézném:

„Az embert ki lehet szakítani a hazájából, a hazáját azonban nem lehet kiszakítani az emberből.”

Tovább folytatjuk túrasorozatunkat, amely a magyar ifjúság hazaszeretetét hivatott erősíteni, a KMKSZ ISZ természetjáró csapatának következő túrájára a tervek szerint 2018 januárjában kerül sor, legközelebb a hóval borított Pokol-bérc fagyos körülményeit tapasztalhatjuk meg.

Horváth Zoltán,
a KMKSZ ISZ alelnöke,
a beregszászi alapszervezet elnöke