Karácsonyi üzenetek

2017. december 24., 10:19, 884. szám

A várva várt Gyermek megérkezett!

Milyen sok házaspár szeretne gyermeket, és nem születik nekik. Várnak sok-sok évet, míg aztán egyesek feladják; mások viszont őrzik a reményt, kitartóan imádkoznak, amíg a Mindenható meg nem ajándékozza őket egy gyermekkel. Mekkora öröm ez nekik, sőt rokonaiknak, hozzátartozóiknak is! Ilyen boldogságot élt meg pl. Ábrahám és Sára vagy Zakariás és Erzsébet, és még sokan mások azóta is!

A termékenységet, az életet az Úristen adja. Először megteremtette az ő szép tervét, ezt a világot, beleteremtette az életet, majd harmadik csodájaként megteremtette az első embert az élővilág koronájaként.

Várakozik, vágyakozik az ember az igazira, az új életre, és az sajnos nem születik meg. Az Ószövetségben is vágyakoztak egy jó vezetőre. Minél rosszabb volt a király, minél rosszabb volt az élet, annál inkább várakoztak, annál inkább fohászkodtak az Istenhez, hogy jöjjön végre egy király, akinek az uralma alatt megszűnik minden rossz, ahol békesség van. Az Úristen időnként adott egy-egy jó királyt, mint pl. Dávidot vagy Salamont, de ők sem voltak tökéletesek, és egy idő után ők is meghaltak. Közben egyre jobban tisztult a hívő nép képe a várva várt Messiásról. Arra vágyakoztak, hogy ez a király tökéletes legyen, és az ő szép országának sose legyen vége. A próféták egyre inkább ilyen Messiásról jövendöltek.

A nagy próféták után eltelik néhány száz év, és a Messiás még mindig nem érkezik meg. Múlnak a nemzedékek, a nép reménysége nagyon megfogyatkozik, hitetlenségbe és bűnbe süllyednek, szörnyű elnyomások, ellenséges erők jönnek rájuk, és ezzel együtt beengedik a Gonoszt az életükbe, társadalmukba. Végül egy nagyon gonosz, félelmetes király kerül uralomra: Heródes, akinek uralkodása alatt már nagyon kérleli a hívő nép az Úristent, hogy küldje el a Messiást, harmatozzák az egek az Igazat. A gondolkodó, hívő emberek rádöbbennek arra, hogy csak Istentől jöhet az a király, az a Messiás. S akkor az idők teljességében Isten elküldi angyalát Názáretbe egy szűzhöz, akit már előzőleg előkészített arra, hogy méltó hajléka legyen az Ő egyszülött Fiának, akit méhébe, testébe fogad. Olyan csodálatos ez a pillanat, amikor az Isten Éva „nem”-je után ennek a szűz leánynak a beleegyezését, igenjét kéri. Mária rövid gondolkodás után teljes szívével-lelkével kimondja az áment Isten világot megváltó tervére, és ebben a pillanatban megfogan méhében az Isten Fia, aki kilenc hónap múlva megszületik Betlehemben ebbe a látható világba.

Az Úristen tette az embert újra termékennyé a Szentlélek által, és a világ legnagyobb csodája történt meg: az Isten leszállt ebbe a világba és láthatóvá vált benne; Jézusban látható lett az Isten szeretete és irgalmas jósága. Az ember nem volt képes megszülni a tökéletest: Isten kegyelméből a Szentlélek által válhat az ember szentté és tökéletessé.

Harminc év múlva aztán Jézus meghirdeti itt a földön Isten országát, mely „igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben” (Róm 14,17). Amikor Jézus sorban megvalósítja a próféták jövendöléseit, akkor az emberek meggyőződnek arról, hogy valóban ő a Messiás és ő az Isten Fia. Akik hallották csodálatos tanítását és látták tetteit – az irgalmasság csodálatos tetteit –, azok mind meggyőződtek arról, hogy Jézus a várva várt Messiás király, az élő Isten Fia.

Ez a remény és ez az öröm éltessen minket karácsonykor és egész életünkben is: a mindenható és irgalmas Isten, a Szabadító érkezett el közénk és velünk is maradt: ő az, aki egyedül képes és akar is minket megszabadítani nyomorúságainktól.

Szeretettel kívánok kegyelemteljes karácsonyt minden jóakaratú embernek!

Majnek Antal
munkácsi római katolikus püspök

 

Jézusban élni hálaadással

„Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.”

(Kolossé 2, 6–7)

A karácsonyi ünnepkör nagyon sok ember számára már csak az ajándékok körül forog, és nem is gondolnak arra, hogy kivel ajándékozta meg a Teremtő Isten, a Mindenség Ura ezt a világot. Érdekes, hogy a Mikulás-ünnep ellensúlyozására Luther Márton volt az, aki karácsonykor ajándékozásra buzdította az embereket. Hogy ezzel felhívja a figyelmet arra, hogy Isten az ő kegyelmével, bűnbocsánatával ajándékozta meg az egész emberiséget.

„Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne.” Pál apostol az újszövetség korának első éveiben a kolosséiak­ról azt feltételezi, és arra épít, hogy ők már elfogadták az Urat. Ezen az ünnepen nekünk is úgy kell tekintenünk embertársainkra, mint akik már elfogadták az Urat. Ebben a világméretű zűrzavarban – és nemcsak Európában, és nemcsak a migrációs hullámok miatt – nagyon fontos, hogy tudatosuljon ezen az ünnepen az emberekben, hogy az Isten adta a Megváltót, a megszületett Jézust. Mi már nemcsak egy kisdedet látunk a betlehemi jászolbölcsőben, hanem a halál fölött győzedelmeskedő mestert.

Mit jelent Jézusban élni? Talán, ha azt mondom, hogy bűnben élni, ez még közelebb áll az emberekhez, tudják, hogy mit jelent állandóan kötődni a bűnhöz, állandóan szembesülni vele, akár elhallgattatott, akár vádló lelkiismerettel. Azt is tudják, hogy mit jelent szegénységben, betegségben, magányban, fűtetlen lakásban élni... De milyen Jézusban élni? Jó lenne, ha az emberek elkezdenék keresni a választ erre! És nem adnák fel félúton. Nem elégednének meg az ünnep fényével vagy talán az ürességével, hanem továbbmennének: mit jelent Jézusban élni?! Jézusban élni az én számomra azt jelenti, hogy közösségben élni vele, azonosulok azzal, amit tanított, amit képviselt. Jézusban élni azt jelenti, hogy benne lenni abban a tudatban, hogy Ő az, aki által és akiben van a bűnbocsánatom, és van az életemnek értelme. Jézusban élni valami nagyon egyszerű, s mégis a legcsodálatosabb dolgot jelenti. Ahogyan az úrvacsorai alkalmakon halljuk, hogy vele együtt feszíttetünk meg, halunk meg a bűnnek és támadunk fel az örök életre – ez szerintem a legkonkrétabb megfogalmazás.

„...erősödjetek meg a hit által” – az erősödés azért fontos, hogy másokon is segíthessünk. Csak az tud másokon is segíteni, aki erős abban, ami őt jellemzi, amiben él, amiben hisz. És láthatóvá kell, hogy váljon rajunk személyesen és a közösségünkön az Isten áldása, az ő munkája, megváltó csodája.

„... hálaadásotok legyen egyre bőségesebb” – ez azt jelenti, hogy lássátok meg, hogy Isten mennyi mindennel ajándékozott meg. Amikor az ünnepben együtt lesz majd a család, akkor ne csak azt az ajándékot nézzék, ami csomagolva van. Hanem lássák mögötte az ajándékozót! A kisgyereket, aki az édesanyjának készített egy kis ajándékot. Hogy a gyerek lássa az anyját, lássa az apját, aki az év nagyon sok napján fáradságos munkával keresi meg a kenyeret. És örüljön annak, hogy van családja, és legyen hálás érte, az otthonáért, a békéért, ami még van. Ez a háládatosság legyen egyre bőségesebb – ez csak akkor érthető meg, és akkor élhető meg, hogyha Krisztusban gyökerezik az ember, Krisztusban él, és valahogy onnan néz ki a világra. Mert onnan, ebből a biblikus, krisztusi értékrendből lehet látni, hogy van miért hálát adni. És ebből következik majd, hogy valamit megoszthatunk. Lehet, hogy valaki az idejét oszthatja meg azzal, akire nem fordítanak időt. Valaki a „van”-ját oszthatja meg, lehet, ez egy tálca sütemény lesz. Lehet, hogy többet tehet valaki azért, hogy legyen egyre több gyerek, felnőtt, idős ember életében egy örömjelzés arról, hogy az angyalok valamikor nagy örömet hirdettek: megszületett a világ Messiása.

Én ezzel a néhány gondolattal szeretnék áldott ünnepeket kívánni itt, Kárpátalján, de bárhol a világon, ahol majd olvassák ezeket a gondolatokat.

Zán Fábián Sándor,
a Kárpátaljai Református Egyház püspöke

 

Krisztusban kedves Testvérek!

Krisztus születik! Dicsőítsétek!

„Krisztus született, Isten ember lett” – énekeljük karácsony időszakában kántálásunkban.

A népi kántálásnak ez az egyszerű szövege rámutat az ember rácsodálkozására a betlehemi jászolra, amelyben egyrészt az Istent, „a kimondhatatlant, felfoghatatlant, körülírhatatlant” szemléli, másrészt pedig a megtestesülés titkát, hogy az Isten emberré  lett. Az az igazság, hogy Isten megtestesülésének titka felfoghatatlan és érthetetlen az emberi értelem számára, ehhez csak hit által juthatunk el. Hit nélkül a születés, a jászol, Betlehem, a barlang egy mesés kalanddá válik, amelyek akár egy jól reklámozott üzleti fogásnak is okai lehetnek.

Ezekben a napokban úgy szemléljük Istent, mint aki teljes egészében meg akarta osztani velünk természetünket. Noha Szentlélektől fogantatott, mégis vállalta, hogy anyai szív alatt legyen hordozva, hogy családba szülessen és ott nevelkedjen. Ily módon Krisztus megerősítette az Isten által előre látott és szent tetteiben megvalósult rendjét a teremtésnek és az emberi természetnek. Tanítása során az Úr több alkalommal beszél a házasság szentségéről és felbonthatatlanságáról. A betlehemi történet során József és Mária házassága hasonló a többi házassághoz: elfogadják az életet, elfogadják egymást – mindezt nem nehézségek nélkül.  Hisz József el akarja küldeni jegyesét, anyagi problémáik vannak, üldözöttek…

Kedves Testvérek! A karácsonyi időszakban imádkozzunk a keresztény házasságokért, amelyek manapság a megpróbáltatások idejét élik. A Sátán, amely ősidők óta az Isten ellensége, és lázad az ő akarata és teremtése ellen, elsősorban a szeretet és az egység ellensége. Ezáltal a házasság ellensége is, amely ebben a világban éppen ennek a szeretetnek és egységnek a jele. Az Isten és ember ellensége rengeteg eszközt használ fel a házasság lerombolására: anyagi problémákat, elutasítást egyes  társadalmi rétegek részéről, az általános vélekedést arról, hogy a házasságok rövid ideig tartanak, a kötelezettségektől való félelmet. Mindez maga után vonzza a szentségi vagy polgári házasság nélküli együttélést, illetve a legújabb modern szemléletet két személy együttélésével kapcsolatban, amely azt állítja, hogy a házasság nem „egy férfi és egy nő” kapcsolata. Látjuk, hogy a Sátán az ember természetét alapjaitól akarja lerombolni.

Az emberiség létezésének egyik sarokköve a házasság intézménye. A betlehemi jászol előtt leborulva hozzuk magunkkal az imádságot: „Üdvözíts minket, Isten Fia, ki a Szűztől születtél!”

Az a Krisztus, aki gyermekké lett, s názáreti családban élt, József és Mária házasságában nevelkedett, őrizze meg házasságainkat az emberiség és az egyház javára!

A karácsonyi ünnepek alkalmával, kedves Testvérek, kívánunk nektek örömet, meghittséget, egyetértést! A házaspároknak kívánjuk, hogy amint a názáreti családban, úgy köztük is legyen jelen Krisztus! Sokat szenvedett népünknek pedig kívánunk békét!

Krisztus születik! Dicsőítsétek!

Krisztusban:

Milán
munkácsi megyéspüspök

Nílus
segédpüspök