Ki van találva az eleje, a vége…

Kárpátaljai Ökumenikus Ifjúsági Találkozó

2018. január 3., 12:48 , 885. szám

December 29–30-án a Munkácsi Szent István Líceumban rendezték meg „Reményt és jövőt adok nektek” jelmondattal a Kárpátaljai Ökumenikus Ifjúsági Találkozót, amit azért nevezhetünk bátran „nagy számnak”, mert ezt az 1994-ben elindított kezdeményezést 15 év kihagyás után sikerült újraindítani.

A találkozó elődje a Nagyszőlősi Ifjúsági Találkozó, amit 1994 és 2002 között minden évben megrendeztek a Perényi Zsigmond nevét viselő magyar középiskolában, mindig karácsony és újév között, a Taizè-találkozók apropóján, mivel a kárpátaljai fiatalok számára túlzottan nehézkessé vált az oda való eljutás – emlékeztette a jelenlévő közel félszáz fiatalt Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség (KáMCSSZ) vezetője. – 2017-ben a KáMCSSZ kezdeményezésére a történelmi egyházak képviseletében a Szent Márton Egyesület, a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISZ) és a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ), illetve a Petőfi-program két ösztöndíjasa, Lakatos Lilla és Techet Gábor közreműködésével, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával éledt újjá a korábban is népszerű találkozó. A cél továbbra is az, hogy összehívja a különböző felekezetek fiataljait, megerősítve őket abban, hogy felekezettől függetlenül mindannyiukat összeköti Isten követése.

Bár a saját fiataljai számára szervezett programjain egyik felekezet sem zárkózik el a más valláshoz tartozók elől, nyilvánvalóan mindenki azon a programon érezheti magát a legotthonosabban, melyet saját közössége rendez. Ezt a problémát az ökumenikus találkozó egyértelműen kiküszöbölte, hiszen a felekezetek nemcsak társszervezőként, hanem egy-egy előadóval is jelen voltak az alkalmon.

Lődár Jenő, a GISZ elnöke Kowalsky meg a Vega Ki van ez találva c. dalával indította előadását, ami főképp azt üzeni, hogy az életben soha semmi nem történik véletlenül. Jenő atya a reményt a jövőbe vetett bizalomként értelmezte, kiemelve, hogy jócskán összefügg világszemléletünk azzal, ahogyan életünket éljük. Gyakran kell nagy döntéseket hoznunk, amik lemondásokkal járnak, de ha az emberben van bizakodás, remény, az megengedi a veszteségeket is. Mindez elköteleződést is jelent, ami fiatal korban különösen nehéz, de, ahogy a mondás tartja: ha ugyanazt teszed, mint eddig, ugyanazt is kapod, mint eddig.

Sipos József, a KRISZ elnöke Habakuk próféta könyvéből idézett: „Az Úr, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem.” Előadásában olyan komoly témákat feszegetett, mint a kopt keresztények üldözése, a keresztek levétele bizonyos európai országokban, vagy éppen a genderelmélet. Kiemelte: korunkban eddig példátlan vallási ütközésekkel szembesülünk, de Isten népének a sokféle nyomorúság ellenére is meglesz a nyugalma. Isten biztos szikla, aki megtartja népét minden körülmények között. A ma fiataljain fog múlni az egyházak jövője, így az összefogásnak most különösen nagy fontossága van.

Janig Péter budapesti római katolikus kórházlelkész a Kalkuttai Szent Teréz munkásságáról szóló A cselekvő szeretet c. dokumentumfilmet mutatta be. Péter atya maga is részt vett ebben a szolgálatban. Mint fogalmazott: Teréz anya minden pillanatban tanúságot tett Istennel való kapcsolatáról. Előadásában főként azt igyekezett megértetni a résztvevőkkel, hogyan szolgálhatunk mi magunk reményként mások számára. Krisztus szeretetben váltotta meg a világot. A reménynek, amit másoknak ad(hat)unk, élő valóságnak kell lennie, mert sokféle módon és sokféle szándékkal adhatunk oda egy pohár vizet egy arra rászorulónak. A karitatív tevékenységnek sokféle indítéka és formája van, de csak akkor lehet valós, akkor válik igazán élővé a reménység, ha a magunk életét is rendbe tesszük. Ha igaz reményem van, helyre kerülnek az élet dolgai – emelte ki. Mert imádkozni tudunk másért, de más helyett már nem.

Minden előadást kiscsoportos foglalkozás követett, amelyek során a csoportok a vezetők koordinálásával az előadók által feltett kérdésekre próbáltak választ keresni. A csoportok emellett közösen megoldandó feladatokat is kaptak.

A találkozón a KRISZ dicsőítő együttese, a Laudis, illetve a találkozó önkéntes muzsikusai teljesítettek zenei szolgálatot, Techet Gábor pedig taizèi dallamokat tanított a jelenlévők számára.

A találkozó az Úrtól tanult imádság közös elmondásával zárult, mely emlékeztet: akár kereszt, akár csillag van a templomunk tetején, a mi Atyánk mindannyiunk számára ugyanazt tanítja.

Espán Rita