Egy különleges csemege: kamcsatkai mézbogyó

2018. január 17., 08:37, 887. szám

A kamcsatkai mézbogyó (Lonicera kamtschatica) nálunk és Európában is egyre népszerűbb, bár még kevéssé ismert növény, igazi különlegességnek számít. Nagy előnye, hogy az áfonyához vagy a kivihez hasonlóan nemcsak mutatós dísznövény, de gyümölcsét is bátran fogyaszthatjuk. A loncokhoz hasonlóan tavasszal illatos virágfelhőbe burkolódzik, majd a többi gyümölcshöz képest korán, már nyár elején meghozza különleges, hosszúkás kék terméseit. Bár nem tartozik hagyományos növényeink közé, a mézbogyó meglepően jól érzi magát a mi klímánkon is.

Leírása. Habitusa bokor vagy kis fa, amely 1,5–2 m magasra nő meg. Termése (kék, mézédes, körülbelül 2 cm-es bogyó) június elején érik be. Ehető gyümölcse sok C- és B-vitamint, valamint an­ti­oxidánst tartalmaz. Az édes, lédús bogyók újabban nagy népszerűségre tettek szert. Látványos termései miatt díszbokornak is ültetik.

Környezeti igényei. A mézbogyó télállósága remek. Kifejezetten fagytűrő, a növény származásából adódóan akár –40 °C-on is megmarad, virágai pedig a –7 °C-os fagyokat is kibírják.

Fényigénye közepes. Nem szereti a tűző napot, ezért ha kertbe szeretnénk ültetni, félárnyékos helyet válasszunk a számára.

Vízigénye szintén közepes. Szereti a nedves helyeket, a pangó vizet azonban kerüljük el. Különösen a száraz, meleg nyári napokon ügyeljünk a megfelelő vízellátásra.

A mézbogyó talajigénye sem összetett, gyakorlatilag bármilyen átlagos talajon megél. Az enyhén savas, jól levegőző, tápanyagban gazdag, nedves közeg a legkedvezőbb a fejlődéséhez.

Ültetése. A mézbogyó telepítését a kora tavaszi fagyok elmúltával érdemes elvégezni, így a növény könnyen megfogan és szépen beérik a következő nyárra. Ha konténeres csemeténk van, az ültetőgödör kialakításánál a gyökerek megfelelő fejlődése érdekében figyeljünk oda, hogy a gödör kétszer olyan mély és széles legyen, mint amekkora a vásárolt konténer. Ültetés után mindenképp locsoljuk be a növényt. Ami a szaporítását illeti, könnyen gyökeresedik szárdugványról.

Jól tűri a szárazságot, de ha csapadékmentes időszakra kell számítanunk, termesztéséhez mindenképpen javasolt az öntözőrend­szer kialakítása.

Mivel a mézbogyó egy 1,5–2 m magasra növő cserje vagy kis fa, akár a korszerű, intenzív gyümölcstermesztés térállásával is számolhatunk esetében, ami 6x4 vagy 5x3,5 méter területigényt jelent példányonként. Így 500-570 db növénnyel számolhatunk egy hektáron.

A mézbogyótól optimális termesztési körülmények mellett 2,5 kg termést várhatunk növényenként, ami 1,3–1,5 tonna gyümölcsöt jelent hektáronként.

Metszése. Az általános metszési irányelvek vonatkoznak a mézbogyóra is. A túl sűrű ágrendszer nem ajánlott a szedés és a terméshozás nehézségei miatt.

Mivel korán virágzó és termő fajról van szó, a metszést lehetőleg ne halasszuk túl későre, inkább télen, kora tavasszal végezzük el. Ügyeljünk rá, hogy minél több fény érje az ágakat, e célból a vázakorona kialakítását szokták ajánlani.

Emellett igyekezzünk a termőegyensúlyt is beállítani a fán a metszés által. Ne hagyjunk túl sok termőrügyet, mert túlterhelhetik a növényt, ami a termésminőség rovására mehet.

Az első három évben, amíg meg nem telepszik a növény, csak az elszáradt részeket távolítsuk el. A továbbiakban is szükség lesz a metszésre, amire a betakarítás után, a nyár közepéig van lehetőség.

A metszés során távolítsuk el a gyenge, sérült részeket és ritkítsuk a hajtásokat. Ritkításkor az erős, jól fejlett hajtásokat hagyjuk meg, a gyengén fejlődőket és a keresztben állókat viszont metsszük ki tőből, ezzel serkentve az új hajtások erőteljes növekedését. A fiatal hajtások végéből is csípjünk vissza, hogy ezzel sarkalljuk a növényt elágazások fejlesztésére.

Növényápolás és növényvédelem. A kártevők és kórokozók elleni védekezés hatékonysága érdekében érdemes növényorvos szakértő segítségét kérni. Mivel Szibériában őshonos fajról van szó, nem valószínű, hogy térségünkben jelen lennének jelentős kártevői, kórokozói. Leginkább levélkártevőktől kell tartani, melyek egy bizonyos fertőzöttségi szint alatt nem feltétlenül befolyásolják a termés mennyiségét és minőségét.

Emellett a madarak ellen is érdemes védekezni.

A vadkár elkerülése érdekében ajánlott kerítést emelni. Akár egyetlen „látogatás” alkalmával is rengeteg növényt tud véglegesen tönkretenni az őzek, nyulak által okozott háncssérülés, tördelés. Ebből a szempontból a kerítés kifizetődőbb, mint a növények pótlása, ami terméskieséshez is vezet.

Fajtái. A Morena fajta sűrűn elágazó lombhullató cserje, 1,2–1,8 m magasra nő. Gyümölcséért is ültethetjük, de dísznövényként szintén kiválóan funkcionál. Virágját a méhek is kedvelik. Gyümölcse júniustól érik, kékes-lilás, alakja hosszúkás, ovális.

Az Altaj fajta kb. 1,5-2 méter magasra nő, mézédes bogyói rendkívül ízletesek: fogyaszthatjuk őket nyersen, de aszalva vagy lekvárnak főzve is csodásak.

Felhasználása. Nyersen is kiváló gyümölcs, de nagyon finom csemegék készíthetők belőle, pl. zselék, lekvárok, kompótok, szörpök, gyümölcslevek, torták. Ínyenceknek pálinka készítésére is ajánlott. Táplálkozási értékét magas antioxidáns- és vitamintartalma adja.

Balog Nóra, a „Pro Agricultura Carpatika”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa