Vasárnapi üzenet: 2018. január 21.

2018. január 21., 10:28 , 887. szám

„Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.” (Lk 19, 1–10)

Zakeus történetével elkezdünk a nagyböjt és Krisztus felé haladni, aki azért adta életét, hogy üdvösséget szerezzen az embernek. Zakeus kicsiny termete miatt nem látta az Úrjézus Krisztust, de ezt a kicsiséget nemcsak fizikai értelemben, nemcsak centikben mért kicsinységben érthetjük, hanem úgy is, hogy valakinek a vallásossága, a hite olyan kicsiny, hogy nem veszi észre Jézust. Zakeusnak egy vadfügefa kellett hozzá, hogy megláthassa őt. Jézus észreveszi a kíváncsiskodó embert, s megszólítja: „Ma nálad kell megszállnom.” Nekünk is szükségünk van valamilyen kapaszkodóra. Most, nem sokkal a házszentelések után, különösen igazzá válhat ez a szakasz. Isten keresi az embert. Azért testesül meg, hogy jelen legyen a világban. Jelen akar lenni az életünkben. Nem akarja, hogy nélküle éljük azt. A vízkereszt utáni házszentelés kicsit erről is szól: hogy beengedem-e az életembe őt. Amikor Jézus megkezdi földi működését, Máté ezt írja: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát.” A Jóisten minden ember, közösség életében megjelenik, amelyik nélkülözi őt. Erről tanúskodik Zakeus élete is: a Krisztusban való öröm megtölti életünket. Ő megtapasztalja azt a kegyelmet, aminek mi is részesei szeretnénk lenni. Merjük őt beengedni az életünkbe! Mennyivel más lesz életünk, családunk, ha ezt megtesszük! És mindez apróságokon, hétköznapi dolgokon múlik: szoktam-e imádkozni, megköszönni, amit kaptam, a családommal együtt imádkozni, megjelenik-e a gondolataimban Ő, amikor sikerül valami… Aki megtanulja őt szeretni, teljesen másként értelmezi majd a saját feladatait, életét – örömmel tölti majd el mindaz, amit átélhet, megtapasztalhat. Ezért kérjük, imádkozzunk azért, hogy ha lelki értelemben kicsik is vagyunk, és nem látjuk az Istent, találjuk meg azt a fügefát, amelyik engedi, hogy észrevegyük őt, hogy találkozhassunk vele. Ez a találkozásra lehetőséget adó, kegyelmi pillanat lehet az is, amikor elmegyünk a templomba. Vajon eddig hány ilyen fügefa volt már az életünkben, amelyikre nem másztunk fel?

Lődár Jenő
görögkatolikus parochus, Batár, Tiszapéterfala