Eltérő a „reintegrációs törvény” fogadtatása
A Legfelső Tanács múlt csütörtökön elfogadta második olvasatban Az állami politika sajátosságai Ukrajna állami szuverenitásának biztosítása terén az ideiglenesen megszállt területeken Donyeck és Luhanszk megyékben című jogszabályt, melyet a köznyelv reintegrációs törvényként is emleget. A törvény fogadtatása bel- és külföldön egyaránt felemás.
A jogszabályra 280 képviselő szavazott igennel a 450 fős törvényhozásban. Az „igen” szavazatok számából ítélve a törvény viszonylag könnyen „átment” a parlamenten második olvasatban, bár emlékezhetünk rá, hogy tavaly októberben, első olvasatban való elfogadásakor mekkora vihart kavart a dokumentum a Radában. Magának Petro Porosenko elnöknek és Olekszandr Turcsinovnak, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkárának is meg kellett jelennie akkor a parlamenti ülésteremben, hogy szavazásra bírja a honatyákat. Egyes megfigyelők szerint a jelenség hátterében az állhat, hogy ősszel a megszállt területek átmeneti különleges státusát rögzítő tervezettel „egy csomagban” került a dokumentum a honatyák elé, míg ezúttal nem. Az átmeneti státus megállapítása elvben része a Kijev által a minszki megállapodások keretében a konfliktus rendezése céljából vállalt kötelezettségeknek, ám az ukrán politikai erők többsége ellenzi ezt a lépést.
Az októberi csatározásokat követően úgy egy hónapra mindenki megfeledkezni látszott a tervezetről. Csak novemberben jelent meg a jogszabály átdolgozott változata a parlament nemzetbiztonsági és védelmi bizottsága előtt. Mint az Ukrajinszka Pravda is rámutat, a dokumentum ekkorra jelentős változásokon ment keresztül. A portál információi szerint a Legfelső Tanács jogászainak a 22 oldalas tervezettel kapcsolatos észrevételei 27 oldalra rúgtak. Mindenekelőtt arra hívták fel a figyelmet, hogy a Rada ügyrendje szerint második olvasatban csupán módosításokat lehet eszközölni az első olvasatban elfogadott jogszabály szövegében, esetünkben viszont a módosítások áttekintése után az illetékes bizottságban a tervezet egész koncepciója lényeges változáson ment keresztül.
A dokumentum központi gondolata, hogy Oroszországot agresszornak minősíti, amely megszállta Donyeck és Luhanszk megyék egy részét. Hangsúlyozza, hogy Ukrajna területeinek megszállása az Oroszországi Föderáció által annak időtartamától függetlenül törvénytelen, és nem képezheti területi igények alapját Oroszország részéről. Ugyanakkor Moszkvát terheli a felelősség az Ukrajnának és polgárainak okozott erkölcsi és anyagi kárért, illetve a civilek jogainak megsértéséért a megszálló erők kivonásáig terjedő időszakban. A törvény egyben büntetőjogi felelősségre vonást helyez kilátásba az agresszióba, illetve a megszálló hatóságok tevékenységébe bevont valamennyi személlyel szemben.
A jogszabály további újdonsága, hogy változik a megszállók elleni küzdelem és a megszállt területekkel szomszédos ukrán ellenőrzésű régiók irányításának kerete: a terrorellenes műveletet (ATO) a jövőben „a nemzetbiztonságot és védelmet, az Oroszországi Föderáció agressziójával szembeni ellenállást biztosító intézkedések” váltják fel. Az intézkedések bevezetéséről és beszüntetéséről az elnök határoz, a parlament szerepe jóváhagyni az államfő döntéseit. Ugyancsak az elnök határoz a megszállt területek határairól a két érintett megyében a Védelmi Minisztérium előterjesztése alapján, amelyet az Ukrán Fegyveres Erők vezérkarának javaslata nyomán dolgoznak ki, s ő jogosult megállapítani azt is, hogy mikor ér véget a megszállás.
A törvény rendelkezik a hadiállapot bevezetésének rendjéről. Mostantól a hadiállapot bevezetése esetén a koordinációért és ellenőrzésért Donyeck és Luhanszk megyék területén az Ukrán Fegyveres Erők egyesített operatív törzse felel a hadsereg vezérkarának irányításával. A műveletekben részt vevő valamennyi fegyveres alakulat egyetlen személynek, az egyesített erők parancsnokának irányítása alá kerül.
A parlament ugyanakkor nem szavazta meg azt a törvény tervezetéhez benyújtott módosító indítványt, mely utasította volna a kormányt, hogy a jogszabály hatályba lépésétől számított egy hónapon belül terjessze a Rada elé az Ukrajna és az Oroszországi Föderáció közötti barátsági, együttműködési és partnerségi megállapodás felmondásáról szóló határozattervezetet. Nem történik említés a jogszabályban a minszki megállapodásokról sem. Ezzel kapcsolatban állítólag még a koalíción belül is vita alakult ki. Az egyik fő ellenérv a jogszabály támogatói részéről az volt, hogy beemelése egy, a parlament által elfogadott törvénybe a minszki megállapodás végrehajtását egyedül Ukrajna számára tette volna kötelezővé.
A jogszabálynak, bár a végszavazást közel félévnyi vita és egyeztetés előzte meg, meglehetősen vegyesre sikerült a fogadtatása a parlamenti ellenzék és a kormányerők, a polgárjogi aktivisták és a nacionalisták részéről egyaránt.
A törvényességért aggódók mindenekelőtt azt vetik a jogszabály alkotóinak szemére, hogy túlságosan széles jogkörökkel ruházták fel az egyesített erők parancsnokát, például ami a fegyverhasználatot, a polgárok ellenőrzését, a közúti forgalom korlátozását illeti. A parancsnokot viszont egyszemélyben az elnök nevezi ki.
Ugyancsak sok bírálat érte a törvénynek azokat a rendelkezéseit, amelyek olyan rendkívül széles jogkörökkel ruházzák fel az elnököt, amelyek egyes megfigyelők és az ellenzéki politikusok szerint messze túlmutatnak az államfőnek az Alkotmány által rögzített jogkörein. Amint a szavazás után Okszana Szirojid, a parlament elnökének helyettese fogalmazott, immár semmi nem akadályozza meg az elnököt abban, hogy szükség esetén bevesse a hadsereget a Majdanon.
A nacionalisták szerint viszont a dokumentum nem elég kemény és határozott. Komoly hiányosságai közé sorolják egyebek mellett, hogy alig történik benne említés az ugyancsak megszállt Krímről, s nem tiltja egyértelműen a megszállt területekkel való kereskedést.
Abban viszont egyetértés van a parlamenti ellenzék és a kormányerők között, hogy a törvényben nincs szó arról, miként kellene véget vetni a megszállásnak, illetve miként történik majd meg a reintegráció. Egyetértés mutatkozik abban is, hogy számos további alsóbbrendű jogszabály és rendelet elfogadása szükséges még ahhoz, hogy a törvény kifejthesse hatását.
Ami a külföldi reakciókat illeti, Oroszország a várakozásoknak megfelelően bírálta a jogszabályt. Moszkva szerint a törvény elfogadása egyenértékű a minszki megállapodások felrúgásával.
Az Európai Unió nyilatkozata megállapítja, hogy a jogszabály célja az ukrán polgári és katonai struktúrák belső szervezése a kelet-ukrajnai konfliktussal összefüggésben, tekintettel a területek jövőbeni reintegrációjára. Brüsszelben fontosnak tartották hozzátenni ugyanakkor, hogy „az Európai Unió támogatja a minszki megállapodások teljes körű végrehajtását a konfliktus békés és fenntartható rendezésére Ukrajna keleti részén”, ami minden bizonnyal nem tekinthető véletlennek.
(pravda.com.ua/unian.ua/zzz)
