Ültessünk ribiszkét!

2018. január 31., 08:14, 889. szám

A ribiszke a bogyós gyümölcsűek termesztésében a világon a második helyet foglalja el. Amikor a ribiszkét említjük, valójában két gyümölcsfajról beszélünk összefoglalóan: a piros és a fekete ribiszkéről.

Értékét hamar felismerték, elsőként Európa északi–észak-nyugati országaiban és a Balti-tenger partvidékén kezdték el termeszteni. A ribiszkefajták többsége az Európa, Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt égövi területein elterjedt Ribes nemzetség vad fajaiból származik. Piros és fehér ribiszkék: Ribes petreaum, Ribes rubrum. Fekete ribiszke: Ribes nigrum.

Táplálkozásbiológiai értéke

A népi gyógyászatban régóta széleskörűen alkalmazzák. Nagy biológiai értékű, ásványi sókban és vitaminokban gazdag. A fekete ribiszke sokkal értékesebb, C-vitamin-tartalma fajtától és évjárattól függően átlagosan 96–241 mg-%, a piros ribiszkéé 36–69 mg-%. A fekete ribiszke gyümölcsében a P-vitamin, a karotin, a B1-, B2- és B6-vitaminok is számottevő mennyiségben vannak jelen. Az ásványi sók közül különösen kalciumban, foszforban és magnéziumban gazdag a ribiszke. Fogyasztása élénkíti az anyagcserét, valamint a belső elválasztású mirigyek működését.

Ökológiai igények

A két termesztett ribiszkefaj között jelentősek a különbségek. A fekete ribiszke sokkal igényesebb. A piros ribiszke klímaadaptációs készsége a mérsékelt égöv egész területén kielégítő.

Éghajlati igény

A 30 °C feletti forró periódusokat kevésbé tűri a ribiszke. (A fekete ribiszke inkább a hűvösebb éghajlatot kedveli.) Nem szereti a túl erős napsugárzást, ettől károsodnak a levelei (lombhullás). A rügyfakadáshoz 20–40 5 °C feletti átlaghőmérsékletű nap szükséges. Korán fejezi be mélynyugalmi időszakát, ennek ellenére a téli fagyok csak ritkán okoznak kárt benne, korai virágzása miatt viszont a kora tavaszi fagyok gyakrabban tudják károsítani.

Éghajlati igényeinek kielégítéséhez a művelési rendszer megválasztása is hozzájárulhat. A sövényszerű művelés a talaj beárnyékolásával és az összefüggő növényfal kialakulásával kedvező mikroklímát teremt. A sövényfal az erős szelek káros hatását is csökkenti, ha ültetvényünk van.

Talaj- és csapadékigény

A ribiszke középkötött, víz­áteresztő, gyengén savanyú, szerves anyagban és káliumban gazdag talajt igényel. Az eredményes termesztéshez legalább 60 cm-es termőréteg szükséges. Az optimális pH-érték 5,5–7,0 közötti. A ribiszke érzékeny a talaj magas mésztartalmára.

Csapadékigénye meghaladja a 600 mm-t, a tenyészidőszak alatt a 350 mm-t. Különösen érzékeny a szárazságra. Két kritikus időszak van: a zsendüléstől az érésig (június közepe – vége), illetve rügydifferenciálódáskor (július vége – augusztus eleje).

Növekedési sajátosságok

A föld feletti részek a cserjetörzsből hajtanak ki. A gallyak a bokor életkorától és kondíciójától függően 50–120 cm hosszúságúak, elágazás nélküliek. A tővesszőkön a második évben alakulnak ki a rövid nyársak vagy a hosszú termővesszők. A kétéves termőgally a harmadik év nyarán már teljes termést adhat.

A piros és a fehér ribiszke fürtje 3–15 cm, a fekete ribiszkéé 3–9 cm hosszú.

A piros ribiszkefajták június második dekádjától július harmadik dekádjának közepéig érnek. A fekete ribiszkefajták június első dekádjától június második dekádjának közepéig hozzák meg érett terméseiket, bogyóikat.

Ültetés

A ribiszke ültetése a rügyfakadás előtti tavaszi és a lombhullás utáni őszi időszakban egyaránt megfelelő. Bokros művelésnél a fekete ribiszke sortávolsága 3 méter legyen, tőtávolsága pedig 1,2–1,5 méter. Piros ribiszkénél 2,5 méteres sortávolságot hagyjunk, és 1 méteres tőtávot. Kiskertben – bármilyen ribiszkénk van – 50 cm-rel csökkenthetjük a fenti távolságokat.

Egyre gyakoribb művelési forma a törzses fácska 40-50 cm-es törzsmagassággal kialakítható saját törzsön vagy aranyribiszkére oltva. Telepítéshez leggyakrabban kétéves dugványcsemetéket használnak 2–6 vesszővel, jó gyökérzettel. Így biztonságosabb az eredés, a termőfelület hamarabb alakul ki. Már a harmadik évben jelentős termést várhatunk.

Mivel korán fakadó növényről beszélünk, az őszi ültetés biztonságosabb, jobb eredést biztosít. Tavaszi ültetésnél is a lehető legkorábbi időpontot válasszuk. Ültetés előtt a csemete gyökérzetét 10-15 cm-re metsszük vissza, és mártsuk agyagos pépbe. Az alsó vesszőket ültetéskor 2-3 rügy mélységig a talajba kell süllyeszteni. Tavaszi ültetésnél elengedhetetlen a beöntözés.

Metszés

Az első évben 3–5 vesszőt hagyjunk meg, és ezeket 4–6 szemre vágjuk vissza. A második évben az új egyéves hajtásokat újra 4–6 szemre vágjuk vissza, miáltal egy egyenletes korona alakul ki. A második évtől ritkító metszést végezzünk. A ritkító metszés akkor optimális, ha a 4-5 éves piros ribiszkén 3 db egyéves, 3-4 db kétéves és 1-2 db négyéves bokorelemet hagyunk. Fekete ribiszke estében a négyéves bokorelemek optimális száma 4-5 éves cserjén 2-3 db.

A metszést szüret után kezdjük, és a talaj közelében, tőből végezzük. Először távolítsuk el a földre lehajló idős részeket, majd következnek a további részek a leírt elemszám elérése érdekében. A nyesedékeket égessük el. Az elöregedett bokrokat újítsuk meg, és lombhullás után talajszintig vágjuk vissza a töveket. A következő évben az előtörő hajtásokat ritkítsuk úgy, hogy 8-10 hajtás maradjon.

Szüret

Munkaigényes folyamat. A ribiszkebogyókat olyankor kell leszedni, amikor még kemények, ha nem használjuk fel őket azonnal, szakítsuk le szárastul. Ha frissen fogyasztjuk, jó, ha a bogyók teljesen érettek.

Felhasználás

A ribiszkét különleges zamata miatt egyaránt felhasználhatjuk szirupok, lekvárok, sütemények és borok készítéséhez. A friss termést fagyaszthatjuk is.

Néhány kiemelkedő fajta

Fekete ribiszkék: Fertődi 1, Dyana F.41, Titania. Piros ri­bisz­kék: Jonkheer van Tets, Rondom.

Balog Nóra, a „Pro Agricultura Carpatika”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa