A szülők eltartásáról gyermekeik által

„Apám még csecsemőkoromban elhagyta anyámat. Hivatalosan máig nem váltak el, de soha nem tett semmit azért, hogy segítsen felnevelni engem. Nemrég felkeresett, és elmondta, hogy kicsi a nyugdíja, nincs miből megélnie, hovatovább laknia sem lesz hol. Arra kért, hogy mivel hallotta, jól menő vállalkozásom van, adjak neki némi pénzt megélhetésre. A rá annyira jellemző módon mindjárt meg is fenyegetett burkoltan, hogy ha nem egészítem ki önként a nyugdíját egy bizonyos összeggel havonta, akkor a bírósághoz fordul, amely majd rákényszerít erre, ráadásul az egész város tudni fogja, hogy nem gondoskodom a szüleimről. Valóban a bírósághoz fordulhat az apám? Kötelezhetnek arra, hogy eltartsam őt?”

A jogszabályok úgy tekintenek a szülőknek a gyermekeik általi eltartására, mint egyfajta kompenzációra a szülői gondoskodásért. Kétségtelen azonban, hogy a mindennapi életben gyakorta hallhatunk olyan történeteket, amelyek nem egyeztethetők össze azzal, ahogyan általában az ideális szülő-gyermek kapcsolatot elképzeljük.

Be kell látnunk, hogy a szeretet, a jóság, a tisztesség, az áldozatkészség stb. etikai és nem jogi fogalmak, például senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy szeresse a szüleit vagy a gyermekeit. A törvényalkotó legfeljebb a meghatározó társadalmi normák jogszabályi támogatását, érvényesítését tűzheti ki célul. Az egyik ilyen jogszabályi törekvés a Családi törvénykönyv (Cstk.) 1. cikkelyének második pontja értelmében a szülők iránti kötelességérzet megszilárdítása.

A gyermekek kötelességét, hogy gondoskodjanak munkaképtelen szüleikről, Ukrajna alkotmányának 51. cikkelye rögzíti. Az alkotmányos normát a Cstk. 202–206. cikkelyei foglalják konkrét jogszabályi rendelkezésekbe.

A Cstk. 202. cikkelye kötelezi a nagykorú gyerekeket munkaképtelen, anyagi támogatásra szoruló szüleik eltartására. Amennyiben azonban az anyát vagy az apát korábban megfosztották szülői jogaitól, az eltartási kötelezettség nem vonatkozik azokra a gyerekekre, akiket a jogfosztás érint.

A fentiekből következik, hogy

– a tartásdíjfizetési kötelezettség a szülők vonatkozásában csupán a nagykorú gyerekeket terheli;

– az anyagi támogatást az teszi indokolttá a törvény szempontjából, hogy a munkaképtelen szülők nem tudják önállóan biztosítani megélhetésüket a megfelelő nyugdíj, illetve egyéb jövedelemforrás hiányában;

– a törvény munkaképteleneknek a nyugdíjkorhatárt elért személyeket (lásd Az általánosan kötelező állami nyugdíjbiztosításról c. törvény 26. cikkelyét!), valamint az I., II. és III. kategóriájú rokkantakat tekinti.

A szülők valóban keresetet nyújthatnak be a bíróságon tartásdíj megítélését kérve gyermekeik egyikétől, egy csoportjuktól vagy valamennyiüktől. Ha a keresetet a gyerekek egyike vagy néhányuk ellen nyújtják be, a bíróság kezdeményezheti, hogy a többi gyereket is vonják be az ügybe, függetlenül attól, hogy rájuk is vonatkozik-e a kereset vagy sem.

A Cstk. 205. cikkelye úgy rendelkezik, hogy a bíróság a gyerekek által szüleiknek folyósítandó tartásdíjat egy konkrét összegben, avagy jövedelmük egy bizonyos hányadában is megállapíthatja a felek anyagi és családi helyzetének figyelembe vételével. A bíróság a tartásdíj összegének megállapításakor a felek anyagi helyzetén kívül bármilyen egyéb, az ügy szempontjából jelentőséggel bíró körülményt is figyelembe vehet, például azt, hogy gondoskodnak-e a gyerekek a szüleikről, munkaképesek-e a szülők, vagy hogy milyen anyagi juttatásokban részesülnek az érintettek az államtól.

Fontos szempont az ilyen esetekben, hogy a megállapított tartásdíjnak biztosítania kell a méltó életkörülményeket és az alapvető létfeltételeket a szülők számára. Ugyanakkor napjainkban gyakori, hogy az idős emberek rokkantsága, betegsége vagy gyengesége további jelentős kiadásokkal jár, amelyeket nem fedez a nekik folyósított tartásdíj. A Cstk. 203. cikkelye kötelezi a gyerekeket, hogy ilyen esetekben vegyék ki a részüket a szülők pótlólagos kiadásainak fedezéséből. Amennyiben a gyerekek nem hajlandók vállalni a további kiadásokat, a szülőknek jogukban áll ismételten a bírósághoz fordulni jogaik védelmében. A bíróság az orvosi vélemény alapján dönthet arról, hogy a megfelelő jövedelemmel rendelkező nagykorú gyerekeket egyszeri alkalommal, vagy egy bizonyos időszakra kötelezi a rászoruló szüleik kezelésével összefüggő pótlólagos kiadások teljes vagy részbeni fedezésére (lásd a Cstk. 206. cikkelyét!).

A munkaképtelen és rászoruló szülők nagykorú gyermekeik általi tartásdíjszerű ellátásával kapcsolatban megjegyzendő, hogy az ellátás közvetlenül összefügg a szülők múltbeli magaviseletével gyermekeik vonatkozásában. A Cstk. 204. cikkelye megállapítja, hogy a bíróság felmentheti a gyerekeket a szülők eltartásának kötelezettsége alól, amennyiben megállapítást nyer, hogy vonatkozásukban azok nem tettek eleget szülői kötelezettségeiknek. Kivételes esetekben azonban a bíróság ettől függetlenül is dönthet úgy, hogy ideiglenesen tartásdíj fizetésére kötelezi a gyerekeket. A törvény nem rendelkezik a szülői kötelezettségeiket elmulasztók életfogytiglani ellátásáról gyermekeik által, viszont kivételes helyzetekben, például a gyerekek jó anyagi helyzete, a szülők őszinte bűnbánata esetén a jogalkotó lehetővé teszi a tartásdíj megítélését számukra legfeljebb három év időtartamra.

hk