Miért jó a josta?

2018. február 28., 09:00 , 893. szám

Egyre többen ismerik és szeretik ezt a sima héjú, sötét színű, áfonyás aromájú, az egres (köszméte) és a fekete ribiszke keresztezéséből nemesített gyümölcsöt.

A jostabokor, akárcsak az összes bogyós gyümölcsöt termő növény, fontos szerepet játszhat kertjeinkben. Kis helyet foglal el, és az ültetés után hamar termőre fordul. A jostát, más néven riszmétét, mesterségesen állították elő a XX. század folyamán Németországban. A nemesítést 1922-ben kezdték el.

Lényegében a fekete ribizli és az egres közötti faj. Vastag, ritkán álló vázágrendszer jellemzi. Érdekes megvizsgálni, hogy melyik „szülőjétől” mit örökölt. A tüskétlen bokor hosszú hajtásaival, rügyeivel inkább a ribizli, mintsem az egres cserjéjére hasonlít, bár a vesszők színezettebbek, a rügyek testesebbek. Levelei közepesen nagyok, háromkaréjúak, fényesen zöldek, inkább a köszméte leveleire hasonlítanak, mint a fekete ribiszkéjére. Sziromlevelei lilás színűek. Bogyói nagyok, megnyúltan kerekded formájúak, ízük kellemes, jellegzetes.

A szabadgyökerű növény ültetési ideje tavasszal március–áprilisban van, illetve ősszel október–novemberben jön el. A konténeres változat márciustól novemberig ültethető. Házikertben a törzses jostát 2,5x1 m sor- és tőtávolságra ültessük.

A növény kevés gondozást igényel. Szereti a napot, de fél­árnyékos helyen is megterem.

Régiónk éghajlata megfelelő a termesztéséhez. A téli fagy a gyökérben, a szárrendszerben és a rügyekben sem tesz kárt.

Kifejezetten gyorsan nő, könnyedén eléri a kétméteres magasságot. Az elültetett vessző már 1-2 éven belül termést hoz.

Öntermő növény. Április első harmadától virágzik, onnantól kezdve figyeljünk oda, hogy elegendő vizet kapjon. Június közepétől július közepéig folyamatosan érik. Persze ez az időjárástól is függ. Szerves anyag használatával minden talajon jó eredményeket érhetünk el.

Vegyszer nélkül is könnyen termeszthető, mert nem fogékony a betegségekre. Tövét tartsuk gyommentesen.

Metszéséről tudni kell, hogy érdemes ritkítani a lombját a besűrűsödés ellen. A törzsén lévő sarjakat el kell távolítani.

Könnyebben szedhető, mint a köszméte, mivel nem tüskések az ágai, és nagyobb bogyói, dúsabb termése miatt egy-egy bokorról sokkal több gyümölcsöt szüretelhetünk, mint a fekete ribiszkéről. Normális körülmények között átlagosan 3-4 kg termést hoz egy bokor.

Sötét színű, sima héjú, szőrtelen bogyóinak normális átmérője 14–15 mm, tömege kb. 3 g. A gyümölcs húsa zöldes, benne apró magokkal. Kellemes íze mindkét ősére emlékeztet, a tipikus fekete ribizliíz nélkül: a köszméte frissítő savanyúsága mellett aromája inkább az áfonyáét idézi. Sokan azért is szeretik, mert nem olyan savas, mint a köszméte, és nincs meg a fekete ribizlire jellemző „orvosságos” mellékíze.

A termés felhasználási módja rendkívül sokrétű. Élelmiszerként frissen és feldolgozva is szerteágazóan hasznosítják. Fogyasztható nyersen, lefagyasztva, lekvárként, szörpnek, de akár befőttként is. Fogyókúrázóknak kitűnő választás, hiszen a josta nagyon erős zsírégető hatású. Bogyójában sok a C-vitamin. Száz grammjában 26–64 mg C-vitamint találhatunk. Emellett nagyon magas a B1- és B2-vitamin-tartalma, ennek köszönhetően igen jó hatással van a zsír­anyagcserére. Savai jó hatással vannak az emésztésre, a benne található magocskák pedig kitűnően átmossák a bélcsatornákat.

Balog Nóra,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai
Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa