Tervdokumentáció már van, kivitelező még kerestetik

Sasfészek – felújítási és konzerválási munkálatokra várva

2018. március 3., 20:36, 893. szám

Szülőföldünket egykor megannyi vár és két várkastély is ékesítette, melyek többsége a kárpáti hágókról vagy a máramarosi sóbányák vidékéről Magyarország belsejébe kanyargó utakat vigyázta (Huszt hajdan hatalmas erőssége pedig mind a kettőt). A történelem viharos évszázadait azonban csak két vár – az ungvári és a munkácsi –, valamint két várkastély – a beregszentmiklósi, illetve a dolhai – vészelte át, míg a többi erődítményből mára omladék lett. Ám rom és rom között is különbség van. Míg Királyháza és Szerednye vára mára nagyon, Nagyszőlősé és Huszté pedig jelentősen lepusztult, addig Nevicke vára a legkevésbé romos erősség, s ha minden a tervek szerint halad, idén végre jelentős restaurációs munkálatokra kerül sor benne.

A várrom Ungvártól 12 km-re északra, az Ung folyó és a belé torkolló Vajda-patak szögletében emelkedő, 260 m magas, vulkanikus eredetű hegy csúcsáról tekint alá az Ung völgyére. Hajdan igazi sasfészeknek számított, mivel nyugati falai tövétől megmászhatatlanul meredek lejtő szakad le a mélybe, lehetetlenné téve innen az ellenség támadásait, a többi oldalról pedig kettős árok és kettős várfal fogadta az ostromlókat. Az erősség (Ungvár várával együtt) az Uzsoki-hágóról levezető utat őrizte, a történelmi okmányokban pedig legelőször 1274-ben tesznek róla említést. Ekkoriban, a XIII. sz. 70-es éveiben az egyik legnagyobb múltú és leghatalmasabb felvidéki főúri família, az Abák kezébe került. A XIV. század elején a közülük kiemelkedő Aba Amadé birtokolta, aki utolsó Árpád-házi királyunk, III. András egyik leghűségesebb híve volt, az uralkodó 1301-ben bekövetkezett halála után azonban a kiskirályok egyike lett, aki hatalmas területeket és több várat uralt a Felvidék keleti részén, s a nevickei sasfészket is jelentősen megerősítette.

Az Árpád-ház férfiágon való kihalása utáni zűrzavaros időkben három nőági örökös is igényt tartott a magyar királyi címre: a cseh Vencel, a bajor Ottó és a nápolyi Károly Róbert herceg. Aba Amadé Károly Róbert mellé állt, támogatta királlyá koronázását, s az utóbbi számított is rá, hogy Aba Amadéval és több, vele szomszédos kiskirállyal együtt vonul a leghatalmasabb oligarcha, a Felvidék nyugati felét uraló Csák Máté ellen. Csakhogy Amadé és fiai 1311-ben összetűzésbe keveredtek az általuk jogtalanul megvámolt kassai polgárokkal, akik az összecsapásban végeztek Aba Amadéval, amit fiai azután meg akartak torolni.  A király viszont az Abák és a kassaiak viszályában az utóbbiak mellé állt, mire az elesett kiskirály fiai Csák Mátéval szövetkeztek Károly Róbert ellenében, és a Szepességbe szorították az uralkodó csapatait. A király azonban rendezte seregét, és a következő esztendőben, Kassa mellett, a rozgonyi csatában döntő diadalt aratott az oligarchák hadai fölött. Károly Róbert ezt követően az Abák sok birtokát saját híveinek adományozta, így Nevicke vára Drugeth Jánosra szállt (míg Ungvárt rokona, Drugeth Fülöp kapta meg). Az új nevickei várúr és örökösei aztán – több évtizedes munkával – teljesen átalakították az erősséget: a nagyrészt fából épült, s csak kisebb részt kőből álló erődítmény helyére egy tisztán kövekből emelt, pompás sasfészket varázsoltak a hegytetőre. Az 1300-as évek elején épült, magas, ötszintes, négyzet alaprajzú toronnyal ékes belsővár köré a XIV. sz. végén és/vagy a XV. sz. elején megépítették a kerek toronnyal megerősített külső várfalat, valamint az új kapuzatnak helyet adó magas, hatszögletes kapubástyát, melyet emeletes galériával kötöttek össze a belsővárral. Az 1500-as években, Drugeth Gáspár várurasága alatt pedig a magyar irodalomtörténetbe is bekerült az erősség, mivel egy időre itt talált otthonra Görcsöny Ambrus históriásének-szerző, aki elsőként énekelte meg édes anyanyelvünkön a Hunyadiak hősi tetteit…

A Drugethek várurasága csak 1619-ben szakadt meg – átmenetileg –, amikor Bethlen Gábor, Erdély legnagyobb fejedelme megindította eső Habsburg-ellenes hadjáratát, s Nevickét is birtokba vette, melyet 1629-ben bekövetkezett haláláig uralt. Utána ismét a Drugeth családé lett a vár. De már nem sokáig. Amikor I. Rákóczi György erdélyi fejedelem megindította 1644–1645-ös, eredményes Habsburg-ellenes hadjáratát, a hadműveletek első évében bevette a császárpárti Drugeth György által uralt erősséget. Majd – hogy ellenségei ne használhassák fel ellene – részlegesen leromboltatta azt. 1879-ben azután parkot is létesítettek, és kilátót is építettek a vár területén, mellette emlékművet emeltek Wagner Károly magyar erdész-tudós tiszteletére, és belevágtak az erősség restaurálásába. A helyreállítási munkálatok egészen az I. világháború kitöréséig zajlottak, a háború miatt azonban nem maradt pénz azok folytatására, s így azok abbamaradtak.

A várromot 1963-ban állami védelem alá helyezték, utoljára 1970-ben újították fel a belsővár és a külsővár tornyának a tetőzetét, s részben a falakat is, az 1990-es évek elején pedig régészeti feltárásokat végeztek itt. Majd a 2000-es évek elején program született a várrom megőrzésére és turisztikai látványossággá való fejlesztésére. Létre akartak hozni egy állami múzeumi-turisztikai komplexumot, Kobály József és Olekszandr Dzembasz kárpátaljai történészek pedig ukrán–magyar–angol nyelvű brosúrát adtak ki, bemutatva a vár történetét. De mi történik jelenleg az építmény megóvása érdekében?

– A nevickei várrom nemzeti jelentőségű műemlék – tájékoztat Szopkó Tamás, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal kulturális felügyelőségének a vezető szakembere. – 1963-tól állami kézben volt, az Ungvári Városi-Járási Bíróság azonban 2010-ben a Kamjanicai Községi Tanácsnak adta át a tanács területén fekvő várromot, ám az önkormányzatnak nem volt rá pénze, hogy javításokat végezzen az erősségen (igaz, az előző években még az államnak sem telt rá, hogy felújításokat hajtson végre rajta). Az elmúlt évben azután a várromot visszaadták a megyei adminisztráció kulturális felügyelőségének. A lembergi Ukrzahidprojektresztavracija állami építészeti céggel pedig elkészíttettük az építmény javítási-restaurálási, konzerválási munkálatainak, s a balesetveszélyes állapotba került épületrészek helyreállításának a tervdokumentációját. Ennek értelmében felújítjuk a belsővárban álló torony balesetveszélyessé vált tetőzetét, újjáépítjük a külsővár kerek tornyának évekkel ezelőtt összeomlott tetőzetét, felújítjuk a belsővár tornyának bejárati ajtaját és ablakait, az épületszintek sík famennyezetét, az emeletekre vezető falépcsőket. A legfelső emelet tetején, a leendő új tetőzet alatt pedig kilátót fogunk létrehozni. Emellett – amennyire lehetőségünk lesz rá – részlegesen konzerváljuk a falakat, a legszükségesebb részeken. S Hennagyij Moszkal, a megyei állami közigazgatási hivatal elnöke úgy tájékoztatott, hogy az állami költségvetésből kiutalják a munkálatokhoz szükséges pénzeszközöket. A munkálatok mintegy 11 millió hrivnyába fognak kerülni.

– Melyik cég végzi majd el a felújítást, a restaurálást, a konzerválást? Kötöttek már szerződést valamelyikükkel? – érdeklődöm.

– Olyan céget kell találnunk, mely ilyen jellegű munkálatokra szakosodott, s hivatalos engedéllyel rendelkezik a munkák elvégzésére. Kárpátalján több ilyen vállalat is működik, de még nem tudjuk, lesz-e pályázatkiírás a felújítás, a restaurálás, a konzerválás elvégeztetésére, vagy miként végeztetjük el a munkálatokat. De azokra mindenképpen a hatályos törvényeknek megfelelően kerül majd sor. S megjegyezném, a belsővár tornyába tervezett mennyezetek, lépcsők és a kilátó elkészítése előtt a munkálatokat elvégző cég szakembere fogja megvizsgálni a torony falait, s ahol kell, ott felújításokra kerül majd sor – válaszolja beszélgetőtársam…

A kivitelező cég kiválasztásával és a szükséges összegekkel kapcsolatban pótlólagos információkat is szerettem volna kapni, ám a generális építkezések felügyelősége, illetve a megyei pénzügyi főosztály visszautalt a kulturális felügyelőséghez, ahol Szopkó Tamás még egyszer leszögezte, hogy a munkálatokat a hatályos jogszabályoknak megfelelően fogják elvégezni. A megyei állam közigazgatás elnökének a titkárságán pedig közölték, hogy Hennagyij Moszkal úr nagyon elfoglalt. Mindenesetre jó lenne remélni, hogy mielőbb megkezdik a munkálatokat, s a romjaiban is impozáns sasfészek – felújított belsővári tornyával, az újjáépített tetőzetekkel, valamint a konzerválási eljárás során lekezelt és a további enyészettől megóvott falakkal – mielőbb felújított idegenforgalmi látványosságként fogadja majd a turistákat.

Lajos Mihály