Amit a létminimumról tudni kell

2018. március 4., 11:28, 893. szám

 „Amióta igyekszem elérni a hatóságoknál, hogy idős szüleimet szociális támogatásban részesítsék, lépten-nyomon találkozom a létminimum kifejezéssel. Már azt sem értem, hogy a hivatalnokok szerint hogyan lehet ilyen kevés pénzből megélni, azt pedig végképp nem tudom felfogni, hogy miért ettől tesznek függővé szinte minden egyéb szociális juttatást. Kérem, magyarázza el, mit kell vagy érdemes tudni róla.”

Valóban, szinte naponta találkozhatunk a létminimum kifejezéssel, hiszen ez a mutató az alapja gyakorlatilag az egész szociális ellátási rendszernek. Ennek alapján követik az ukrajnai életszínvonal alakulását, állapítják meg a szegénységi küszöböt, továbbá ennek figyelembe vételével döntenek a szociális juttatásoknak, a gyermekes családok támogatásának és az ösztöndíjaknak a mértékéről.

A létminimumot a törvények olyan összegként írják le, amely elégséges az emberi szervezet normális működésének fenntartásához és az egészség megőrzéséhez nélkülözhetetlen élelmiszerek beszerzéséhez, illetve jutnia kell ebből a pénzből a minimálisan szükséges nem élelmiszeripari termékek, továbbá a személyek alapvető szociális és kulturális igényeinek kielégítéséhez nélkülözhetetlen szolgáltatások megfizetésére is.

Kevesen tudják, hogy Ukrajnában a létminimum kiszámítására a mai napig olyan módszertant alkalmaznak, illetve az élelmiszerek, nem élelmiszeripari termékek és szolgáltatások olyan normáit veszik figyelembe, amelyeket a kormány még 2000-ben hagyott jóvá. A létminimumról törvény értelmében a lakosság fő szociális és demográfiai csoportjai számára legalább ötévente újra kellene szabályozni az élelmiszerek, nem élelmiszeripari termékek és szolgáltatások körét, illetve minimumát, ám ez valamiért – nyilván gazdasági megfontolásokból – folyton elmarad. Ily módon a jelenleg használt „fogyasztói kosár” valójában nem tükrözi a valóságot.

A polgárok szempontjából legalább ennyire fontos, hogy a szakemberek véleménye szerint a létminimum kiszámításánál figyelembe vett élelmiszernormák lényegesen elmaradnak az emberek fiziológiai igényeitől, a nem élelmiszeripari termékek és szolgáltatások terén pedig eleve nem számolnak egy sor emberi szükséglettel. Így a szakértők szerint a létminimum nem tartalmazza a lakbérfizetéssel, lakásfenntartással, a kommunális szolgáltatások fizetésével, az oktatással, a gyógykezeléssel, a gyerekek iskola előtti oktatási intézményekben való elhelyezésével stb. kapcsolatos kiadásokat. A létminimum még azzal sem számol, hogy a munkaképes természetes személyeknek jövedelemadót kell fizetniük. Ezek után talán fölösleges megjegyezni, hogy a létminimum az élelmiszerek és szolgáltatások árának regionális különbségeit sem veszi figyelembe. Egyes becslések szerint, amennyiben az állam vállalkozna a reális létminimum megállapítására, a jelenleginek legalább a háromszorosára kellene növelni az ennek a mutatónak az alapján kiszámított juttatások folyósításához szükséges költségvetési forrásokat.

Mindennek azonban nincs köze a joghoz. A jog szempontjából a létminimum csupán egy szám, egy mutató, amelyre a törvényi normák és rendeletek végrehajtásához, a polgárokat megillető juttatások kiszámításához van szükség. Ez a mutató évről évre, sőt újabban évente több alkalommal is változik.

Idén januártól a munkaképes személyek számára megállapított létminimum összege 1762 hrivnya, míg a munkaképtelenek esetében 1373 hrivnya. Júliustól a létminimum várhatóan 1841 hrivnyára emelkedik a munkaképesek esetében, míg a munkaképtelenek tekintetében 1435 hrivnyára módosul. Végül decembertől 1921 hrivnyára nő a létminimum a munkaképesek és 1497 hrivnyára a munkaképtelenek esetében.

hk