Két emberöltő a zeneművészet szolgálatában

70 éves a Magyar Melódiák

2018. március 14., 08:49, 895. szám

A nagy múlttal rendelkező Magyar Melódiák Kamaraegyüttes fennállásának 70. évfordulója alkalmából fergeteges koncertre került sor Ungváron. Vasárnap délután zsúfolásig megtelt a megyei filharmónia nagyterme, a művészekkel együtt ünnepelt és emlékezett a kárpátaljai közönség.

– Magyar melódiák, szépen cseng a fülnek, megbizseregteti a szíveket, képzeletben felcsendül egy hallgató, táncba hív egy csárdás – kezdte bevezetőjét Nagy Anikó, az együttes szólistája, akinek köszönhetően ezúttal újra magyarul is szóltak a közönséghez.

Visszaemlékezéséből megtudhattuk, hogy Kárpátalja egyetlen hivatásos magyar együttese 1948-ban alakult. Az első időkben neves cigány muzsikusok alkották. Vezető prímás volt a munkácsi Galambosi Gyula, később a beregszászi Bundzik József, Lehocki Gyula, híres szólisták: Zeke Gyula, Némethy Ferenc, Kiss Valéria. A ’60-as évek elejétől az együttes tagja volt Szmericskó Ferenc neves gitárművész, aki közel 50 évig zenélt a Magyar Melódiákban. 1975-ben a Művelődési Minisztérium hozzájárulásával kamaraegyüttessé alakultak át, a művészeti vezető Márton István, a műsorvezető és az első hegedűs Boniszlavszky Tibor lett. Abban az időben ők voltak azok, akik felvállalták a magyar zenekultúra ápolását. Fellépéseik eseményszámba mentek, mindig telt ház előtt koncerteztek. Ekkorra tehető az együttes fénykora. Csatlakozott Némethy Ferenc, Czipola Katalin, Medvigy Mihály, Szaksz József, Lábik Klára. Később jöttek az énekesnők, Landa Anikó és Némethy Márta.

Az együttes nem csupán megyénk magyarok lakta településein volt népszerű. A tehetséges muzsikusokból álló zenekar és szólistái az egykori Szovjetunió szinte valamennyi köztársaságában felléptek, előfordult, hogy 2 hosszú hónapon át turnéztak.

Az Unió széthullását követő gazdasági válság a kollektíva életében is mély nyomokat hagyott. Amikor Korolenkó Ilona személyében új művészeti vezetőt kaptak, aki a kedvező légkör kialakítása mellett a zenei színvonal emelésére is nagy hangsúlyt fektetett, az újabb elismerés nem váratott sokáig magára. 2006-ban a Magyar Melódiák megkapta a Zádor Dezső művészeti díjat.

– Az évtizedek során sokat változott az összetétel, de mindig egy célja volt: a magyar népzenei kultúra megőrzése és népszerűsítése Kárpátalján, valamint Ukrajna más városaiban – meséli Haváta Diána jelenlegi művészeti vezető.

Napjainkban havonta 8-12 alkalommal lépnek fel iskolákban, szanatóriumokban, művelődési házakban, fesztiválokon és az ungvári filharmóniában. Kijevben, Lemberg­ben, Ivano-Frankivszkban, Csernyivciben, Ternopolban is hallhatta őket a nagyérdemű. Koncerteztek Magyarországon, Németországban, Romániában, Szlovákiában. Repertoárjuk felöleli a magyar zene valamennyi területét, Kodály, Bartók, Brahms, Liszt, Zádor, Márton, Bihari, Lavotta, Lehár, Kálmán és más zeneszerzők művei szerepelnek műsoraikban. A szívhez szóló magyar zenén kívül más kárpátaljai nemzetiségek – szlovákok, románok, ruszinok – zenevilágát is megszólaltatják.

Jelenleg Nagy Anikó a legrégebbi tag. 20 éve hallhatunk előadásában magyar nótákat. népdalfeldolgozásokat, operetteket. Ezt a szép évfordulót április 21-én egy jubileumi koncerttel szeretné megünnepelni, amelyen Mészáros János Elek lesz a sztárvendég. Az énekesnő 6 éves volt, amikor először találkozott az együttessel, és egy gyermekkori vágya vált valóra, amikor a zeneművészeti szakközépiskola befejezése után a Magyar Melódiákhoz csatlakozhatott.

Pár éve a kollektíva két táncossal is bővült, akik előadásukkal színesebbé tették a programot. A közelmúltban új tagok – Jevhen Canyko harmonikavirtuóz, Halusz István, a kárpátaljai Rock-H együttes egykori énekese – emelik az együttes művészi színvonalát. A mostani felállásban hallhatjuk Szvid András tenoristát, Stefkó Antalt nagybőgőn, feleségét, Allát hegedűn játszani.

A koncerten vendégművészek is felléptek. Liszt Ferenc Liebestraum zeneművét Haváta Diána csellón és Katerina Hazso, a filharmónia szólistája orgonán adta elő. Meghívott vendégként hagyományos magyar hangszeren, a 2014-ben hungarikummá nyilvánított tárogatón játszott Schreiner Sándor. Két klarinétos – Vitalij Sulik és Varga Villiam –, az együttes egykori tagjai is felléptek. Eljött a születésnapi koncertre Kökörcsén István is, aki Odesszában dolgozik, csárdást ropott Torbics Andriánával.

S kell-e nagyobb ajándék a volt kollégáktól, mint az, hogy eljöttek együtt ünnepelni és ... egy rögtönzött meglepetés-műsorszámmal bűvölték el a közönséget, illetve ajándékozták meg kollégáikat.

– Hogy miért vagyunk itt, az szavak nélkül is érthető – kezdte köszöntőjét Korolenkó Ilona. – Hiszen a színpadon lévő zenészek között öten, Koljádzsin Sándor, Varga Villiam, Vitalij Sulik, Volodimir Korolenko és jómagam a Magyar Melódiák zenészei voltunk. A szavak nem mindig képesek átadni az érzéseinket, helyettük szóljanak a legszebb melódiák még sok-sok éven át. Reméljük, a százéves évfordulón itt találkozunk! – mondta az együttes egykori művészeti vezetője.

Molnár Ildikó, a megyei művelődési főosztály helyettes vezetője kiemelte, nagyon örül a telt háznak, ami a művészek érdeme, és büszke rájuk.

– 2 éve figyelem az együttest, érdekes, minőségi változáson estek át, bővült, kissé változott a repertoár koncepciója, s a nagyszerű zenészek a KMKSZ támogatásának köszönhetően csodás fellépőruhában léphetnek színpadra – jegyezte meg, és átadta Hennagyij Moszkalnak, megyénk kormányzójának a köszönőlevelét a kollektíva sokéves tevékenységéért, a magyar zenei kultúra népszerűsítéséhez való jelentős hozzájárulásáért.

Balogh Lívia a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és képviselőtársai nevében Mackó Istvánnal, az Ungvári Járási Tanács alelnökével köszöntötte az ünnepelteket, és okleveleket nyújtottak át. Köszönetet mondott magyar közösségeink nevében az elmúlt évtizedekben végzett munkáért, hisz a Magyar Melódiák 70 éve – két emberöltő. A nagyszerű jubileum alkalmából kitartást kívánt, hogy ápolják az örökséget, és magas színvonalon végezzék küldetésüket. Ehhez anyagi támogatással is hozzájárultak, hogy a hangosítást és a hangszereket is sikerüljön felújítani.

A születésnaposokat köszöntötte Leontyij Lenart a kultúrosok megyei szakszervezeti bizottsága nevében, Ivan Mikita, a filharmónia igazgatója és számos együttes vezetője, ismerősök, barátok.

A jubileumi előadást hallva, talán megnyugodhatunk: mindaz, amit a Magyar Melódiák nagyjai hagytak örökül, jó kezekben van, és az időnként előforduló mélypontokat művészi szárnyalás követi a jövőben. Ahhoz, hogy ez így legyen, a helyi közönség is hozzájárulhat, ha ellátogat a koncertjeikre és tapssal jutalmazza a lelkes művészeket.

Rehó Viktória