Dióültetvény telepítése és fenntartása IV. (A tápanyag-utánpótlás)

2018. március 21., 09:43, 896. szám

Sorozatunk korábbi írásaiban már cáfoltuk azt a tévhitet, mely szerint a dióültetvények jóval kevesebb munkát és befektetést igényelnek, mint a többi gyümölcsfaj. Intenzív gyümölcstermesztés esetén érdemes külön szólni ebben az összefüggésben a tápanyagellátásról. Az eredményes termesztés, a minőségi termés érdekében nagyon fontos a tápanyagok megfelelő pótlása, ami nem kis feladat.

A tápanyagszükségletről

A diófa tápanyagszükséglete alapvetően hasonlít más gyümölcsfajokéhoz. Mielőtt azonban hozzálátnánk a dióültetvény telepítéséhez, fontos bevizsgálni a talajadottságokat. Sokat kockáztatunk, ha kihagyjuk ezt a lépést. Célszerű tisztázni azt is, hogy az egyes tápanyagok mely növényi életfolyamatok szempontjából fontosak.

Nitrogén. A vegetatív növekedésben, a női virágkezdeményt tartalmazó rügyek kialakításában, a termésképzésben, a gyümölcs méretének növelésében van szerepe. Különösen homoktalajokon, illetve öntözéses technológia alkalmazása esetén fontos ennek a hatóanyagnak a pótlása évente több alkalommal is. A túladagolt nitrogén miatt viszont gyors hajtásnövekedés lép fel, amit a törzs fejlődése nem tud követni, így kihasad, kireped, amit sok esetben tapasztalhatunk más gyümölcsfajoknál is. Elkerülni ezt a jelenséget csak kalcium-lombtrágyázással tudjuk.

Foszfor. A vegetatív szaporodásban, a szövetek (gyökerek, hajtások, fatest) növekedésében van szerepe. Ha a talajban túl sok a foszfor, cinkhiány lép fel. A diófa számára az optimális foszforellátottság talajkilogrammonként 100–300 mg P2O5.

Kálium. A vízháztartás, a fotoszintézis, a gyümölcs kifejlődése szempontjából lényeges a jelenléte. Igen fontos a felvehető kálium megfelelő mennyisége a talajban, ami 180–230 mg K2O egy kg talajra számítva. Ennél magasabb kálium-ellátottság esetén – vagy erősen savas talajoknál – magnézium- és mészhiány mutatkozik.

Kalcium. A szövetek fejlődésében és az anyagcsere-folyamatokban van szerepe. A diófa nem kedveli a meszes talajt, az ideális mésztartalom 1–6% között van esetében. Ha túl alacsony a mésztartalom (<1%), akkor mindenképpen pótolnunk kell a hiányzó mennyiséget, ha viszont magas (>6%), akkor kálium-, bór- és cinkhiánnyal kell számolnunk, és a bélminőség romlásával.

Magnézium. A fotoszintézis és a légzés szempontjából van jelentősége. Az ideális magnézium­ellátottság talajkilogrammonként 180–300 mg MgO.

Mikroelemek. A vas élettani folyamatokban vesz részt csakúgy, mint a bór és cink. Hiánya növeli a kalciumtöbblet okozta klorózis veszélyét. Az összes mikroelemre szüksége van a diófának, de olyan minimális mennyiségekben, hogy gyakorlatilag soha nem fordul elő a hiányuk, mert a talajban a szükségletet sokszorosan meghaladó mértékben állandóan rendelkezésre állnak.

A tápanyag-utánpótlás ideje és módja

A szakirodalom úgy tartja, hogy a dióültetvény telepítése előtt célszerű kijuttatni az egész területre 40 tonna/ha érett szerves trágyát. Ez a mennyiség soknak tűnhet, és az igazat megvallva, nem is költséghatékony, mivel egy apró facsemete úgysem képes ennyi trágyát hasznosítani. Éppen ezért javasolt ezt a mennyiséget nem egyszerre, hanem több részletben kijuttatni. Első alkalommal – még a telepítés előtt – feltöltő trágyázásként juttassunk ki 20-25 tonna/ha körüli mennyiséget, majd az ezt követő minden harmadik évben további 10–15 tonna/ha trágyát a fasorok mentén, a növények mindkét oldalától számított 1,5–2 méteres sávban a talajba dolgozva.

A dió tápanyag-utánpótlásáról igen sok adatot találunk a szakirodalomban. Szinte minden országra, termőtájra és fajtára léteznek egyedi receptek. A továbbiakban szeretném összefoglalni termőtájunk javasolt tápanyag-utánpótlási módszereit.

1. Homoktalajok esetében (tiszaháti területek)

Tápanyagban szegény homoktalajokon egy egyszerű amerikai ajánlást (receptet) célszerű követni, mely szerint termőre fordulásig évente 10-10-10%-os N–P–K vegyes műtrágyát juttassunk ki növényeinknek évi három részletben. Az adott fának szükséges műtrágyamennyiséget úgy kapjuk meg, hogy a törzsvastagság minden centiméterére 20 dkg-ot számítunk. Tehát például 3 cm-es törzsvastagság esetén 3x20 dkg = 60 dkg műtrágyára van szüksége a növénynek.

2. Vályogtalajok esetében (Bereg- és Ung-vidék)

Kötöttebb talaj esetén eltérő tápanyag-utánpótlást igényelnek a fák fejlődésük különböző szakaszaiban.

Kezdetben (1–5 év) 2 dkg/fa 34%-os ammónium-nitrátot javasolnak a fasorba kiszórni. Nitrogénműtrágyával kielégítően fognak fejlődni diócsemetéink, más műtrágya nem szükséges ebben az időszakban.

Mintegy öt év elteltével kezdhetünk időről időre káliumműtrágyát adagolni növényeinknek. A nitrogénezést ezután is meghálálja a dió.

Az ötödik évtől a dióterméshez és a faanyag-növekedéshez szükséges tápanyag-utánpótlást egyaránt számításba kell vennünk. Minden tonna diótermés – a lombbal és a faanyag-gyarapodással együtt számolva – 6 kg nitrogén, 2,4 kg foszfor, 12 kg kálium hatóanyagot és 22 kg meszet von ki a talajból. Ezeket a mennyiségeket fenntartó tápanyagigénynek tekinthetjük, tehát ennél csak többet (de legfeljebb a dupláját!) juttassunk ki évente növényeinknek.

A mikroelemeket a legcélszerűbb lombtrágyaként pótolni, a növényvédelemmel egy menetben. (Folytatjuk.)

Molnár Ádám