Zenei fantázia Szokolay Balázs előadásában

2018. március 28., 09:14, 897. szám

Március 23-án a Kárpátaljai Megyei Filharmóniában a híres magyar zongoraművész, Szokolay Balázs koncertjét élvezhette a nagyérdemű. A rendezvényre a II. Zádor Dezső Nemzetközi Zongoraverseny keretén belül a KMKSZ támogatásának köszönhetően került sor.

Szokolay Balázs már kora gyermekkorában elkezdte zenei tanulmányait. Zongoraművészi diplomáját 1983-ban szerezte meg. Ösztöndíjjal Münchenben, majd Moszkvában képezte tovább magát. Számos rangos nemzetközi zenei versenyen nyert fiatalabb korában, később rendszeres zsűritagja lett a világ jelentős versenyeinek. Eleinte az Országos Filharmónia és az Interkoncert szólistája volt. Koncertező művészként négy kontinens több mint harminc országában szerepelt rangos művészpartnerekkel és zenekarokkal. Játékáról számos rádió- és televíziófelvétel készült. A budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia zongora tanszakán oktat, illetve Weimar szintén Liszt-egyetemén professzor. Évente tart nemzetközi mesterkurzusokat. Vendégprofesszor volt még Dél-Korea és Amerika egyetemein, valamint Grazban. CD-felvételei nemzetközi díjakat nyertek. 2001-ben Magyarországon Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki.

Az est folyamán Bach, Mozart, Beethoven, Schumann, Chopin, Szkrjabin műveit hallhattuk, melyekben egy dolog közös: valamennyi a zenei fantázia műfajhoz tartozik. A fantázia gyökerei az improvizációba nyúlnak. A barokk és klasszikus zenében általában billentyűs hangszerekre íródtak, gyors futamokkal és némi fugatikus elemmel, de más hangszerekre is írtak fantáziákat. A kortárs zenében is jelen van.

A koncert után Szokolay Balázs zongoraművész időt szakított egy rövid beszélgetésre.

– Hányadik alkalommal jár nálunk?

– Itt, Ungváron már legalább hatszor voltam, és mindig ebben a nagyszerű teremben játszottam. Bizony inspiráló a nagy elődökre Szvjatoszlav Richterre, vagy Vladimir Horowitzra gondolni, akik szintén játszottak itt. Kicsit szomorú vagyok, hogy egyre rosszabb állapotban van ez a zongora, pedig egy jó mechanikájú remek Steinwaynek ismertem meg 2003-ban. De mindig élmény ennek a hálás és jó közönségnek adni. Egyébként Kárpátalján kívül is sokat koncerteztem Ukrajnában.

– Milyen hatással voltak önre az idei versenyzők?

– Nehéz általánosan mondani valamit, mert a különböző korcsoportokban nagyon változó volt a színvonal. Azt gondolom, nagy dolog, hogy ilyen szép számban jönnek jelentkezők, és vannak közöttük igazi tehetségek. Minden korcsoportban hallottam kifejezetten magas színvonalú előadást is. Természetesen nem várható el, hogy az ember bizonyos alapok nélkül rögtön teljes fegyverzetben tudjon előadóművészként és hangszeres mesterként funkcionálni, de nagyon kellemes meglepetések is értek a verseny folyamán.

– Hogyan került a zsűri élére?

– Szakács Marianna, az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Koledzs zongoratanárnője hívott meg. Őt régóta ismerem, sőt volt tanítványát fel is vettem osztályomba a budapesti zeneakadémián. Idén másodszor is örömmel vállaltam itt a zsűrizést.

– Ön mikor és hogyan döntötte el, hogy zenei pályára lép?

– Ötéves koromban azt mondtam: „Ha elmúltam pilóta, akkor futballista leszek.” De akkor kezdtem zongorázni, és kb.10 éves koromtól tudom, hogy ezt kell csinálnom.

– A család vagy tanárai voltak hatással a választására?

– Gergely bátyám zongorázását, gyakorlását hallgatva, édesapám megszállott komponálását látva-hallva, édesanyám állandó művészi inspirációja mellett először a zenét szerettem meg, aztán pár évvel később a sikerélmények hatására hivatás­érzetté vált bennem a zongora művészete. A zenészcsalád hatása és nagyszerű tanáraim segítsége nem lett volna elég, a magam döntése volt ez.

– Napi hány óra gyakorlásra van szüksége?

– Ez teljesen változó. Igényelnék néha 6-8 órát is, amikor szerelmes vagyok egy műbe, akkor ott ülnék egész nap. Műsoraim függvénye, mennyire van szükségem, hogy koncertjeim színvonala ne eshessen. Mivel rengeteget tanítok, az a probléma, hogy nincs elég időm a gyakorlásra. Annyi művet megtanulni, olyan mennyiséget beleadni ebbe a munkába, amennyit szeretnék, sajnos nem tudok. Bizonyos kompromisszumokba bele kell menni: például most kottából kellett játszanom. Lehetett volna még, hogy emlékezetből játszom egy kisebb műsort. Ez így most pár hét alatt készült el. Energiám az van, időm, sajnos, jóval kevesebb. Természetesen próbálom jól beosztani!

– Van-e valamilyen titok, hogyan ápolja az ujjait?

– Ápolásnak nem nevezném, de vigyázok rá, hogy ne száradjon ki a bőröm. Kézkrémet, és körömcsipeszt mindig hordok magamnál. Ezt kiváló kollégámtól, Ránki Dezsőtől tanultam pár évtizede. Alfred Brendelnek kellemetlenül betörtek a körmei bizonyos műsorok után, ezért rendszeresen le is ragasztotta őket. Nekem ez nem működne.

– Mi a helyzet a szabadidővel, van-e hobbija?

– Kirándulás, olvasás, sport... Viszont amikor gyermekeimre sem jut elég időm, akkor nagyon átgondolva kell rangsorolnom ezeket! Legnehezebb problémám ez.

– Köszönöm a beszélgetést.

Rehó Viktória