Húsvéti üzenetetek

2018. április 1., 09:57 , 897. szám

Feltámadt Krisztus e napon, örvendezzünk!

Mindenütt a világon ezt kiáltják, ezt éneklik a keresztények. Számunkra ez nemcsak emlékezés arra a kétezer évvel ezelőtti csodára, amely megváltoztatta a világ sorsát, hanem együttörvendezés Jézussal, a mi Megváltónkkal!

Már Nehemiás próféta megmondta, hogy ez az a nap, amikor abba kell hagyni a szomorkodást, és örülni kell, mert az Úrban való örvendezés a mi erősségünk (vö. Neh 8,10). Akkoriban tapasztalta meg a választott nép, hogy az Isten mily csodálatos szabadító: messzi keleti fogságból hazahozta őket, és fölépült a lerombolt templom! A nép megbánta már bűneit, vezekelt értük – az Úr pedig meghallgatta az alázatos és töredelmes szívű emberek kérését. Amire tiszta szívükből vágytak: megvalósult. Hálát kell adni tehát az Úr napján, és dicsérni Őt tiszta szívből. Mily sokszor szólítanak fel erre minket is az ősi bibliai imák, a zsoltárok!

A mi húsvéti örvendezésünk oka hasonló, de sokkal mélyebb, sokkal erősebb! Minket az Úristen a bűnbeesés után szívbéli bűnbánatra vezetett, és őszinte bűnbevallásunk után megbocsátott, vétkeinktől feloldozott! A minket érintő parancs, hogy örüljünk, sokkal indokoltabb, hiszen nekünk nem csak hogy újra van templomunk, az Isten háza közöttünk, de mi már annak igézetében élünk, aki távozása előtt azt mondta: „Veletek maradok mindennap, a világ végezetéig!” (Mt 28,20)

Így tehát a Jézus halálára és feltámadására megkeresztelkedett ember abból az eleven hitből él, hogy velünk az Isten mindenkor, és a nyolc boldogság útján vezeti övéit. Ezért kéri Szent Pál is, hogy „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek… Az Úr közel van” (Fil 4,4–5).

Gyakran előfordul, hogy ennek éppen az ellenkezőjét érezzük, de nagyböjtben éppen azt tanultuk, hogy „az igaz ember a hitből él” (Róm 1,17). Tehát ne engedjük, hogy változó érzelmeink irányítsanak minket, sőt ellenkezőleg: Szent Pállal erősíti hitünket az Isten: „Amilyen bőven részesedünk Krisztus szenvedésében, olyan bőven árad ránk Krisztus által a vigasztalás is” (2Kor 1,5).

Ne lázadozzunk, mint a bal lator, hanem életünk keresztútjának minden stációjánál gondoljunk arra, hogy Jézus most még közelebb van hozzánk, s könyörögjünk az ő nyolcboldogságos áldásaiért, hogy fel tudjunk állni, tovább tudjunk járni. Hallgassunk meg olyan hiteles tanúságtevőket, mint pl. Nick Vujicic, aki személyes példájával bizonyítja, hogy nem szabad feladni, hanem Jézusba kell kapaszkodni, és újra próbálkozni, mert Isten erejével tovább fogsz jutni.

Mi már tudjuk, hogy a keresztút vége nem a halál, hanem a feltámadás, aminek örömhírét kétezer éve hirdeti az igaz hívők serege. Ezért szavainkkal, de még inkább keresztény életünkkel bizonyítsuk, kiáltsuk a világba, hogy Jézus „valóban feltámadt!”

Kegyelemmel teljes, áldott húsvéti ünnepeket kívánok minden Olvasónak!

Majnek Antal
munkácsi róm. kat. megyéspüspök

 

 

Jézus feltámadt!

„Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.” (1Kor 15, 20–26)

A húsvéti örömüzenet hirdetése az egyház legfontosabb küldetése. Minden vasárnapi igehirdetés egy húsvéti igehirdetés kell legyen, amelyben megjelenik az Úr napjának üzenete: az Úr legyőzte a halált, feltámadt a halottak közül. Mégis, ez minden évben a húsvéti ünnepkör köré szűkül. Ezért nagyon fontos, hogy a 2018-as évben a szószékről bátran, mindenféle kiegészítés nélkül hangozzék a húsvéti örömhír: Krisztus feltámadt a halottak közül, győzött a halál fölött. Hangozzék győzelmi jelentésként az evangélium: Jézus feltámadt!

A feltámadásba vetett hit közös hit. És az a jó, hogy ebben nincs különbség a körülöttünk lévő felekezetek között. Mi mindnyájan a Krisztus feltámadását hirdetjük. Ez azért fontos, mert ennek a hitnek a hirdetésében egy olyan egységet élhetünk meg, ami összefog bennünket, erőssé tesz. Ebben a gyorsan változó, modern Európában mi erről a hitről bizonyságot kell tegyünk azzal, hogy megéljük! De azzal is, hogy legalább az ünnepeinkben és vasárnapjainkban hirdetjük, hogy ez a hit a mi hitünk, és ez a hit létezik. Nagyon fontos, hogy eljusson az ember a személyes hit meggyőződésére. Ha úgy teszünk bizonyságot a feltámadott Krisztusról, hogy az nem valaki bizonyságtétele, hanem az enyém – ez engem erősít a legjobban, de másoknak is reménységet, bátorságot ad a hitre. Hogy elhiggyék a megmagyarázhatatlant, hogy van győzelem a halál felett. Krisztus él, és bennem él a feltámadás hite – ez tartást ad az embernek, Istenhez való ragaszkodást, hűséget és emberi helytállást.

A húsvét örömünnep – a mi Szabadítónk, Megváltónk életet nyert! Feltámadt a halottak közül, és nekünk is az a küldetésünk, az a lehetőségünk a húsvéti ünnepkörben és minden vasárnapon, hogy ott legyen ez az életkedv. Egyik énekünk mondja, hogy „Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk!” Fel kell hívnunk a gyülekezetben és személyes beszélgetéseink során is az emberek figyelmét arra, hogy nekünk van okunk az örömre, mert feltámadt Jézus, és örök életet adott. Fontos, hogy ebben az örömben krisztusi elkötelezettséggel éljünk! A hozzá való kötődésünk a mi reményünk, örömünk és életkedvünk. És ez az életkedv tettrekészségre biztat, gyarapodásra, családra, gyermekekre… Úgy tekinthetünk az életre, hogy ennek van egy igazi beteljesedése az Isten országában.

Örömünk forrása az a hit, amivel megajándékozott bennünket az Isten lelke: a feltámadásba vetett hit. Ennek az örömnek kell, hogy legyen következménye: ez pedig a misszió. A Krisztusban örülni tudó ember az örök élet várományosa. A megváltás hitét elfogadó, a feltámadásban bízó ember missziói lelkületű ember kell, hogy legyen. Mert ez az öröm olyan, amit nem tud az ember magában tartani, el kell mondani. És az élete arról kell, hogy bizonyságot tegyen, hogy Isten szereti ezt a világot, és megoldást adott: a végső ellenséget is legyőzte. Ez a bizonyságtétel pedig a misszió. Ez az egyház küldetése. Ha ebből merít a mai anyaszent­egyház – felekezetektől függetlenül – erőt, életkedvet, akkor nem a félelemnek kell eluralkodnia rajtunk, az európai kereszténységen, hanem épp az a missziói lelkület visz előrébb bennünket, hogy megéljük a hitünket, ezt az örömünket, amivel másokat is oda tudunk Isten felé fordítani. Boros Géza professzor úr mondta, hogy a feltámadásba vetett hit az nem stabilizáló, hanem mobilizáló hit. Én ezt kérem azoktól, akik olvassák ezt a néhány sort: mozduljanak! És éljék meg a hitüket, mondják el, hogy ők is hisznek a feltámadásban! Nem kell a feltámadást magyarázni, nem kell racionalizálni, nem kell semmit hozzátenni – gyermeki hittel elfogadni, és ezen áldás lesz. Ámen.

Zán Fábián Sándor,
a Kárpátaljai Református Egyház püspöke

 

 

Krisztusban kedves Testvérek!

Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!

Néhány héttel ezelőtt, a szent negyven nap kezdetén, a böjt első vasárnapján halljuk Fülöp apostol hívó szavát barátjához, Nátánáelhez: „Jöjj és lásd!” Nátánáel követte őt, és meglátta az Urat. Ez a Jézussal való szemtől szembeni találkozás elegendő volt, hogy Krisztus tanítványává, apostolává legyen, és életét adja Mesteréért.

A nagyböjt időszaka ebben az esztendőben egyházmegyénk számára különleges módon is teljes volt  kegyelemmel, hiszen nagy keresztény ereklye érkezett székesegyházunkba. Sokan közülünk eljöhettek, láthatták és tisztelhették Urunk nem kézzel festett arcát, amely a Rómából hozott mandylionon látható. Sok hívő számára kedvező lehetőség volt ez a lelki felkészülésre, húsvét titkának megünneplésére. Ahogy János apostol, aki az Úr üres sírjában látta a kendőt, „amely a fején volt”, hitt, úgy adja meg a mandylionon ábrázolt feltámadt Krisztus nekünk is a hit adományát.

Krisztusban kedves Testvérek!

Kívánjuk mindnyájatoknak Krisztus nagy kegyelmét! Kívánjuk mindannyiunk számára, hogy az emberek ránk tekintve megláthassák Krisztust! Kívánjuk nektek, hogy a Feltámadott kisugárzása töltsön el bennünket a szentség iránti vágyakozással! Hogy most is sok ember élje át annak megtapasztalását, amiről az első keresztények beszéltek: aki meglát egy keresztényt, az meglátja Krisztust. Aki meglátja Krisztust – az meglátja Isten szeretetét.

Kívánjuk mindnyájatoknak, kedves testvérek, hogy fogadjátok el Fülöp apostol hívását: jönni és találkozni Krisztussal – a szentségekben, az isteni liturgiában és az egyház közösségében. Ezek a találkozások változtassák meg szíveteket, amint megváltoztatta Nátánáel szívét, aki élete további folyamán másokat is hívott a Krisztussal való találkozásra.

A feltámadt Krisztussal való találkozás töltsön el benneteket örömmel, buzgósággal és apostoli lelkülettel!

A feltámadás ünnepén kívánunk mindnyájatoknak békét, örömöt, kiengesztelődést és egyetértést családjaitok és rokonaitok körében!

Sokat szenvedett népünknek kívánunk békét és jólétet!

Főpásztori áldással:

Milán munkácsi megyéspüspök,

Nílus segédpüspök