Dióültetvény telepítése és fenntartása V. (Növényvédelem)

Egy egészséges diófa akár 100 évig is élhet, de növényvédelmi problémák miatt már a termőre fordulás előtt kipusztulhat. Érdemes ezért megismerkedni a dió károsítóival. A világ diótermesztése évről évre növekszik és fejlődik, ezzel együtt azonban a betegségek és kártevők száma és a kártétel gyakorisága is nő.

Évtizedekkel ezelőtt a dió betegségeiről alig beszéltek – a növényvédelmi teendőkről nem is szólva. Ma viszont egy szakszerűen művelt ültetvényben nagyon komoly, sokirányú tevékenységet kell folytatni ahhoz, hogy egészséges maradjon a növényállomány, és jövedelmező legyen a termesztés. Jelenleg 50 körül van a régiónkban ismert, a dión előforduló betegségek és kórokozók száma. Ezek többsége természetesen nem okoz súlyos károkat, de akad közöttük 4-5 olyan, amelyekre minden évben komoly figyelmet kell fordítani.

Vírusos betegségek

A vírusos betegségek közül a dió gyűrűsfoltosságát kell megemlíteni. Ezen fertőző betegség főként a szaporítóanyaggal terjed. Emellett atkák, kabócák is terjesztik. A kabócák elkerülése érdekében is fontos a gyommentes ültetvény, a fű magassága nem haladhatja meg a 15 cm-t.

Baktériumos betegségek

Baktériumos rügy-, levél- és termésfoltosság. A kórokozó tudományos neve: Xanthomonas arboricola pv. juglandis.

Ezen kórokozó teheti a legnagyobb kárt az ültetvényekben. Különösen a korai fajták fogékonyak a betegségre csapadékos évben. A telepítéstől kezdve bármelyik évben előfordulhat. A betegség tünetei változatosak: rügyelhalás, barkafoltosodás, bibeelhalás, vizenyős virágzat, barna-fekete elszíneződés megjelenése a hajtásokon és leveleken, továbbá ágelhalás egyaránt tapasztalható.

A kórokozó baktérium a fertőzött vesszők, ágak rákos sebeiben, továbbá a rügypikkelyek alatt telel. Esővel, széllel, rovarokkal, pollennel terjed, és tavasszal a gyakran vízzel borított növényi részeken, gázcserenyílásokon keresztül hatol be a növénybe. A baktérium elleni védekezést rügypattanástól virágzásig legalább 2-3-szor végezzük el réz-hidroxid, réz-szulfát, réz-oxid hatóanyagú készítménnyel. A fertőzés megjelenése esetén virágzáskor sztreptomicines (antibiotikumos) kezelést is alkalmazhatunk.

Gombás betegségek

– Gnomóniás levél-, hajtás- és termésfoltosság. Kórokozó: Gnomonia leptostyla.

A gnomóniás foltosodás gyakori betegség ugyan, de napjainkban egy kis odafigyeléssel már biztonsággal tudunk védekezni ellene. Az elhanyagolt ültetvényben azonban a nyár közepére teljes levélfertőzöttséget, korai levél- és gyümölcshullást képes előidézni.

Tünetek: apró barna foltként indul, majd megnagyobbodva szögletesedik, kiszürkül a közepe, és szabálytalanul összefolynak a foltok. A fertőzés terjedését elősegíti a júliusi 15–20 ^oC fok körüli hőmérséklet. Védekezés: lemosó permetezés, továbbá virágzáskor mankoceb és tebuconozol hatóanyagú készítmények váltakozó használata. A kezeléseket az időjárási tényezőkhöz igazítva havi egy-két alkalommal indokolt elvégezni.

– Fomopsziszos kéreg- és termésfoltosság. Kórokozó: Diaporthe eres.

Tünetei előfordulhatnak a vesszőkön, az ágakon, a fiatal és az érett dióterméseken, továbbá a dióbélen is. A legnagyobb problémát a kéregfoltosodással, nekrózissal és ágelhalással okozza. Az ágak kérgén egyre nagyobbodó, vörösesbarna szegélyű, hosszúkás, sokszor vesszőölelő barna foltok alakulnak ki, amelyek a fás szövetekig hatolnak, majd elhalnak az érintett ágak.

A gomba a fiatal, 1-2 cm-es diótermést is megtámadhatja, ilyenkor ez barnán-feketén elszíneződik, elhal, lehull. Későbbi fertőzésnél a termésburok, de a csonthéj is foltosodik, a betegség „átmegy” a még puha csonthéjon, és a dióbél „penészedik”, elszárad.

A betegséggel szembeni hatásos vegyszeres védekezés még nem ismert, viszont a gnomóniás betegség kezelésével ezen kórokozó felszaporodási esélye is csökken. A leghatékonyabb védekezést metszéssel, a fertőzött részek eltávolításával tudjuk elérni.

– Termésburok-barnulás, -feketedés, -korhadás, -rothadás, magbélpenészedés.

Több kórokozó (vírus, baktérium, gomba, rovar) okozta tünetegyüttes. A termésfoltosodás kialakulását már nemcsak baktérium és gomba okozhatja, rovartani problémák is fellépnek (pl. almamoly, dióburok-gabonalégy, vagy a legújabb károsító, a dióburok-fúrólégy stb.). Továbbá számba jöhet mindenféle mechanikai hatás (jégverés, művelőgépek stb.) is, amely sebzést okoz, elindítva a jellegzetes tünetekkel járó folyamatot.

Tünetek: barna-fekete korhadó-rothadó foltok jelentkeznek a még zöld dióburkon, majd a dió elbarnul, megfeketedik, s a fán marad. Nagyon súlyos károkat, akár 100%-os termésvesztést okozhat.

Ezen tünetegyüttes elkerülése csak gondosan ápolt ültetvényben, s a növényvédelem helyes alkalmazása esetén lehetséges.

– Fómás felületi kéregnekrózis. Kórokozó: Phoma juglandina.

A kórokozó elleni védekezés gombaölő szerek rendszeres használatával lehetséges, felszaporodása csak elhanyagolt fiatal ültetvények esetében fordulhat elő. Súlyos ágelhalást nem eredményez, viszont jelentős sebfelületet okoz, mely utat nyit más fertőzéseknek. (Folytatjuk.)

Molnár Ádám