József Attila: Ajtót nyitok

2018. április 11., 09:19 , 899. szám

Ajtót nyitok. Meglódul lomhán

a főzelék fagyott szaga

és végigvicsorog a konyhán

a karmos tűzhely. A szoba

 

üres, senki. Tizenhat éve

ennek, mit sosem feledek.

Viaszkos vásznú konyhaszékre

ültem, nyafognék, nem lehet.

 

Értem, hogy anyám eltemették,

de nincs és nyugtalan vagyok,

ezt nem értem. Felnőtt lehetnék.

(A mosogatótál ragyog.)

 

Nem fáj, de meg sem érinthettem,

nem láttam holtában anyám,

nem is sírtam. És érthetetlen,

hogy mindig így lesz ezután.

 

 

Egészen konkrét életrajzi vonatkozásokat foglal magába e költemény. Egy emléket idéz meg, azt a helyzetet, mikor szerzőnknek kamasz fiúként kellett szembesülnie édesanyja elvesztésével. Mivel tudjuk a vers születési idejét – 1935. február eleje –, a költemény pedig egy tizenhat éves emlékről beszél, pontosan kiszámítható, hogy melyik évre utal az Ajtót nyitok szerzője. 1919-re. Vagyis az 1905. április 11-én született József Attila ekkor még csak tizennégy esztendős.

Feltűnik, hogy az Ajtót nyitok különbözik a többi költeménytől, melyek az édesanya alakjának állítanak emléket. Például a Mama vagy az Anyám sokkal több költői eszközzel él. Az itt olvasható versben is felfedezhető a pontos mérték és a keresztrím, de a hangvétele mintegy felülírja ezt a szabályozottságot. Akár mondatokként is olvasható, ami pedig még inkább fokozza a vers higgadt és tényszerű, beszámoló jellegét.

A személyesség egész motívumrendszere mutatható ki a József Attila-lírában. Ám hogy ennek lehet-e valami szerepe a nagyság megítélésben – a költészetünket megújító művészi-gondolati erő minősítésében –, azt megmondani igencsak nehéz. Mindenesetre a költő születésnapja lett a magyar költészet ünnepe…

Penckófer János