Összmagyar és összeurópai siker

Minority SafePack – Nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezés

2018. április 11., 08:42, 899. szám

Óriási eredmény és közös európai siker, hogy nemcsak összegyűlt, de bőven meg is haladta a szükséges egymilliós határt a Minority SafePack – Nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezés támogató aláírásainak száma, olvasható Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár április 5-én kiadott közleményében.

A kezdeményezés sikere nemcsak a külhoni magyarság számára mérföldkő, hanem rendkívüli eredmény minden Európában élő őshonos nemzeti közösség számára, amelyért kiemelt köszönet illeti a kezdeményezőket: a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) és az Európai Nemzetiségek Föderatív Unióját (FUEN), valamint a magyarországi aláírásgyűjtést koordináló Rákóczi Szövetséget – áll a nyilatkozatban.

A Minority SafePack ügye soha nem látott egységbe kovácsolta a Kárpát-medencei magyarságot, amelyet példa nélküli mozgósítás kísért mind Magyarországon, mind a határon túl. Valódi összefogásnak lehettünk szemtanúi, amely alapján méltán jelenthetjük ki, hogy a kezdeményezés rengeteg ember közös sikere: összmagyar és összeurópai siker – írta az államtitkár, aki szerint a Minority SafePack határozott és megkerülhetetlen üzenet az Európai Unió felé, hogy érdemben is foglalkozni kezdjen azokkal a közösségekkel, amelyek évszázadok vagy évezredek óta a területén élnek, és legalább olyan szintű jogokat biztosítson számukra, mint az újonnan bevándorlóknak.

A Minority SafePack kezdeményezés 1 215 876 támogató aláírást tud felmutatni, amelyhez hozzáadódnak a zárónapon még kint lévő aláírási íven szereplők – derül ki a Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzéséből. Ez a szám egyrészt jelentősen meghaladja az elvárt egymilliót, de a kvótát teljesítő tagállamok száma is önmagáért beszél. A minimálisan elvárt hét tagország helyett ugyanis tizenegy országban sikerült a szükséges támogató aláírások összegyűjtése: Bulgáriában, Dániában, Spanyolországban, Horvátországban, Magyarországon, Romániában, Szlovákiában, Lettországban, Litvániában, Olaszországban és Szlovéniában is.

Bár az aláírások jelentős része a különböző országokban élő magyar közösségekből származik – ebből kiemelkedően Magyarországról, valamint a romániai és felvidéki magyar közösségektől – a dél-tiroli német ajkú közösség, a katalánok, a dániai németek vagy a bulgáriai kisebbségi közösségek támogatása arányaiban legalább ugyanolyan jelentőséggel bír.

„Az első következtetés tehát az, hogy a Minority SafePack kisebbségvédelmi kezdeményezést teljes európai kisebbségi szolidaritás övezi – állapítja meg a Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzése. – Ez már azért is lényeges, mert bár a Magyarország határain kívül élő magyar közösség az egyik legnépesebb őshonos kisebbségi közösség Európában, sikerült felmutatni egy olyan európai összefogást, amelynek lényege az, hogy Madridtól Rigáig és Szófiától Koppenhágáig ugyanolyan fontos mindenki számára, hogy az Európai Uniónak foglalkoznia kell a területén élő őshonos nemzeti közösségek jogaival is.”

A kezdeményezők nevében Vincze Lóránt, a FUEN elnöke, valamint Kelemen Hunor és Hans Heinrich Hansen, a kezdeményezők képviselői kifejtették: a Minority SafePack kezdeményezés mostani sikere mögött az európai kisebbségi közösségek szolidaritása áll. Úgy értékelik, hogy amennyiben az Európában élő 50 milliós kisebbségi közösségek együtt élnének, akkor egy nagy EU-tagállamot tennének ki, amelyről az Európai Unió nem tehet úgy, hogy észre sem veszi. Hangsúlyozták: az őshonos kisebbségek rést ütöttek a falon, legyőzték a kishitűséget, és bebizonyították, hogy erős az a közösség, amely jogainak európai védelmet akar.

A több tucat sikertelen vagy visszavont kezdeményezés mellett a Minority SafePack ötödikként bekerült azon előkelő európai polgári kezdeményezések közé, amelyeknek sikerült összegyűjteniük a szükséges számú aláírást. Ez azonban még nem vonja maga után automatikusan azt, hogy az Európai Bizottság jogalkotási eljárást is indít. Ezért aztán az európai kisebbségi közösségek további feladata lesz az, hogy a Bizottsággal folytatott tárgyalásokon, az Európai Parlamentben tartott meghallgatásokon meggyőzze az európai intézményeket, hogy a kezdeményezésben foglalt javaslatok konkrét jogszabályi formát öltsenek.

A következő három hónapos időszak az aláírások áttekintéséről, a tagállami hatóságok (legtöbb esetben belügyminisztériumok vagy választási hatóságok) igazolásának megszerzéséről szól. Ettől függetlenül azonban a labda átkerül az EU intézményeinek térfelére, és a Bizottságon, a Parlamenten, illetve a Tanácson múlik majd, hogy lesz-e tényleges hajlandóság az őshonos kisebbségi közösségek egyes jogainak szabályozására.

Itt azonban már nem elegendő az európai kisebbségek civil és társadalmi szolidaritása: jelentős hangsúlyt kapnak majd a tagállamok politikai érdekei. És ha figyelembe vesszük Franciaország és Görögország közismert álláspontját a kisebbségi kérdésben, illetve azt, hogy például Románia és Szlovákia a kezdeményezés nyilvántartásba vételéről szóló perbe annak ellenzőiként léptek be, akkor igen komoly ellenállásra, éles politikai vitára lehet majd számítani. A Bizottság könnyűszerrel megtehetné, hogy eleve semmilyen jogi lépést nem tesz a Minority SafePack kezdeményezésben foglaltak érvényesítése irányába, hiszen – értelmezése szerint – az Európai Unió szerződése, valamint az európai polgári kezdeményezésre vonatkozó szabályok nem kötelezik erre.

Viszont önmagában az a tény, hogy ennek ellenére közel 1,25 millió uniós polgár (többségükben őshonos kisebbségi közösséghez tartozók) a kisebbségi identitás és közösségi jogok védelmében egy sikeres kezdeményezést tett le az asztalra, igen nehéz helyzetbe hozná a Bizottságot, amennyiben az eddigi gyakorlata szerint továbbra is megkerülné a kérdés rendezését – mutat rá a Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzése.

(vajma.info/kormany.hu/zzz)