Vasárnapi üzenet: 2018. április 15.

2018. április 15., 10:25

„Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” (Lk 12, 15)

Jézus gyönyörű, szívmelengető és bátorító tanítást ad az Isten gondoskodásáról és a Lélek vezetéséről. Ekkor valaki a sokaságból egy teljesen más témát pendít meg: anyagi kérdés („Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!”). Ez a megszólalás az ember részéről egyszerre pozitív és negatív.

Negatív, mert nem tudott figyelni Jézus tanítására. A kísértő akkor juttat eszünkbe dolgokat, amikor az igei tanítást hallhatnánk (pl.: templomban vagyunk), hogy ne tudjunk figyelni, és lehetőleg egyre feszültebbek és sötétebbek legyünk. Sőt, ha lehet, akkor még az Isten közelébe jutásunkat is meggátolja. Pozitív, mert ez az ember Jézus elé tette a terhét. Nem cipelte tovább. Még akkor is, ha az teljesen más stílusú, mint amit Jézus elkezdett. Gyermeki őszinteséggel tárta fel indulatát. Kegyelem, hogy Jézus elé minden feszítő kérdést, agyonnyomó terhet, tehetetlen dühöt ki lehet tenni. Őszintén el lehet mondani, még a legbelsőbb dolgokat is, és Jézus meghallgat, nem vet el, és őszintén válaszol.

Jézus nem vállalja fel a feladatot: a vagyonmegosztást. Mert ezzel feleslegesen megosztó pozícióba kerülne (valakinek ellent kellene mondani). Tudni kell szelektálni a feszültségek között: melyiket kell bevállalni és melyiket visszautasítani. A szelektálási szempont: a mulandóság és az örökkévalóság. Az örökkévaló elvi kérdésekben kell következetesen kérlelhetetlennek lenni. Pedig nálunk fordítva szokott lenni: elvi kérdésekben olyan könnyen engedünk (sőt sokszor nem is értjük a hitbeli tanítást), míg az anyagi kérdésekben késhegyre megyünk (legtöbb gyanakvás és féltékenység az anyagiakból van).

Az embert kapzsinak nevezi. S a kapzsiság iránya elhibázott. Ezért bűnös: célt tévesztett. Mert a vagyon, még ha most a tulajdonában is van, nem fogja megmenteni az életét. Pedig erre szolgálna. Valamitől/valakitől kell a „megmentés”. Tehát az emberi élet veszélynek van kitéve. A legnagyobb veszély: Isten ítélete. Ezzel az ítélettel szemben, akármilyen is a vagyon, nem ment meg. Akármennyi vagyona van, a földi pusztulástól nem menekül meg (betegség, öregség, erőtelenség, képességcsökkenés, halál); akármennyit is adakozik és jót cselekszik a vagyonával az ember, az ítélettől nem menekülhet meg, mert nem tudja a bűnét jóvá tenni. Csak Jézus váltsága tud minket megmenteni az ítélettől. Magunk bármennyi jó cselekedete erre kevés.

Radvánszky Ferenc
református lelkész, Mezőkaszony, Bótrágy