Dióültetvény telepítése és fenntartása VI. (Növényvédelem)

2018. április 18., 09:20, 900. szám

A dióültetvényekben nagyon fontos a helyesen elvégzett növényvédelem, legyen szó akár kórokozókról, akár kártevőkről. Előző cikkünkben az ültetvényeinken leg­gyakrabban előforduló kórokozókról szóltunk. Most a kártevő rovarok következnek.

A dió kártevőinek száma évről évre nő. Ennek hátterében az ültetvények növekvő száma állhat, illetve az is, hogy mind gyakrabban alkalmaznak olyan fajtákat, melyek bő- és korántermők, ugyanakkor az ellenálló-képességük jóval gyengébb, miközben lényegesen több és ízletesebb táplálékkal szolgálnak a kártevő rovaroknak.

Az utóbbi húsz évben szinte megduplázódott azon kártevők száma, amelyek súlyos károkat tudnak okozni a dióültetvényekben. A 2000-es években fő kár­tevőkként az almamolyt, illetve a gubacsatkákat emlegették. Ma háromszor ennyi kártevőről beszélhetünk, melyek tönkretehetik ültetvényünket vagy a termésünket. Íme a legfontosabbak közülük.

Almamoly. Tudományos neve: Cydia pomonella

Az almamoly rég ismert kár­tevője a diónak és komoly károkat okoz. A termést károsítja, s jellemzően minden dióban csak egy található belőle. A lepkék a még apró, mogyoró nagyságú dióra rakják le petéiket június–július folyamán. A kikelt kis hernyók berágják magukat a dió belsejébe, ott három hét alatt kifejlődnek, majd kirágják magukat a dióból. A hernyók a fa kérgének repedéseiben gubót készítenek maguknak, ebben telelnek át és bábozódnak be. A kártevő ellen elsősorban őszi és kora tavaszi lemosó permetezéssel védekezhetünk, illetve rovarölő készítmények alkalmazásával júniustól kezdve. Az almamoly ellen termőkorban indokolt megkezdeni a védekezést. Ha a kártevő már berágta magát a dióba, nincs olyan vegyszer, mely képes lenne elpusztítani, tehát addig kell felvenni ellene a harcot, amíg a termés felületén található.

Dióburok-furólégy. Tudományos neve: Rhagoletis completa.

A zöld héjat károsító rovarok közül a fekete dióburoklégy őshonos faj nálunk. Ez a kártevő hatalmas károkat okozhat. A zöld dióhéjat károsítja, és ezzel tönkreteszi a termést. Termőkorban indokolt megkezdeni a védekezést ellene. A növényvédelmet már május végétől el kell kezdeni két-három hetente kijuttatott felszívódó készítményekkel.

Nyugati dióburok-fúrólégy. Tudományos neve: Rhagoletis completa Cresson.

A kártevő az utóbbi 5-6 évben jelent meg vidékünkön, az egyre melegebb és szárazabb nyarak vonzották régiónkba. A kártevő Európában nem telel át, Amerikából származó behurcolt fajta. Felszaporodása esetén 50%-os termésvesztést eredményez. A védekezést ellene a termés megjelenésével egyidőben kell elkezdenünk, s egészen szeptember közepéig kéthetente meg kell ismételnünk, mivel folyamatosan rakja a tojásokat. A lárvák megjelenésekor a védekezés már hasztalan, mivel mélyen berágják magukat a dió héjába. Ezért fontos a megelőzés felszívódó készítményekkel.

Dió szemölcsös gubacsatka. Tudományos neve: Aceria tristriatus.

Ezen kártevő az utóbbi években hatalmas számban jelentkezik nemcsak az ültetvényeken, hanem a családi kertekben, sőt a mezei fákon is. Főként a rügyben telel át, s rügypattanástól károsít. A szemölcsös gubacsatka károsításakor apró, 1-2 mm átmérőjű, kör alakú, a levél színe felé kiemelkedő szemölcsszerű képletek, dudorok jelennek meg a hajtásvégi, csúcsi leveleken. A kártevő a levélfelületet károsítva legyengíti gyümölcsfáinkat. A védekezés atkaölő készítmény rügypattanásra időzített kijuttatásával eredményes. Ha vegetáció során jelenik meg a kártevő, szintén fontos az irtása, mivel vírusvektor is.

Dió nemezes gubacsatka. Tudományos neve: Aceria erinues.

Ezen kártevő szinte azonos károkat okoz, mint az előbb ismertetett Aceria tristriatus. A nemezes gubacsatka az előbbinél nagyobb, 2–8 mm-es telepei a levél színe felé hólyagszerűen kiemelkednek, mellékerek által határoltak, színűk azonos a levél színével. Kártétele sokszor nem jelentős, viszont tömeges felszaporodásának elkerülése érdekében rügypattanáskor indokolt a vegyszeres védekezés.

A telepítés utáni első három évben különösen figyelnünk kell az atkákra!

További kártevők

Az alábbi kártevők is hatalmas károkat okozhatnak, viszont külön növényvédelmi kezelést nem igényelnek, ha a főbb kártevők ellen megfelelően védekeztünk.

1. Kis farontó és nagy farontó lepke. A szemzéskor vagy oltáskor kerülnek a fa törzsébe, s ilyenkor belerágják magukat a fa közepébe. Itt több évig fejlődnek és a fa belsejével táplálkoznak. A kártevő jelenlétét egy apró bemeneti lyuk alapján feltételezhetjük. Továbbá a vegetáció során a törzs körül narancssárga szemcsék jelennek meg, ami a rovar ürüléke. A kártevőt elkerülhetjük minőségi szaporítóanyag vásárlásával. Az utóbbi két évben többnyire a Magyarországról behozott diócsemetékben találkoztam ezzel a kártevővel.

2. Levéltetvek. Kártételük egyre súlyosabbá válik, főként azért, mert nagyon elszaporodtak. Külön növényvédelmi kezelést nem igényelnek.

3. Cserebogarak. Az utóbbi időben igen felszaporodtak, viszont eddig csak erdő melletti területeken, illetve benzinkutak melletti ültetvényekben okoztak kisebb károkat.

4. Amerikai lepkekabóca. E kártevő 2004-ben jelent meg vidékünkön. Amerikában hatalmas károkat okoz évről évre az ültetvényekben. Nálunk nem telel át, így csak kis számban fordul elő. (Folytatjuk.)

Molnár Ádám