Elbocsátható a munkavállaló, ha megszűnik a munkahelye?

2018. május 6., 10:10 , 902. szám

„Évek óta dolgozom jelenlegi munkahelyemen. Nemrég közölték, hogy hamarosan megszűnik az üzem, ahol foglalkoztatnak, ezért vagy vállalom, hogy áthelyeznek a cég egy másik gyárába, amely innen több száz kilométerre található, vagy elbocsátanak. Jogukban áll elbocsátani engem, ha nem vállalom, hogy egy másik városba költözzek? Ha igen, jár nekem ezért valamilyen kárpótlás? Az is érdekelne, hogy mi lesz a fel nem használt szabadságommal, ha elbocsátanak?”

– Ahhoz, hogy kimerítő és pontos választ lehessen adni a fenti kérdésekre, ismerni kellene a munkaadójával kötött munkaszerződése feltételeit, különös tekintettel a szerződés időtartamára, illetve megszűnésének vagy felbontásának feltételeire.

Általánosságban elmondható, hogy a Munkatörvénykönyv (Mtk.) 32. cikkelye értelmében az áthelyezés az adott vállalaton, intézményen vagy szervezeten belül új munkakörbe, esetleg egy másik üzembe, településre, csak a munkavállaló hozzájárulásával lehetséges.

A határozatlan időre szóló munkaszerződést, valamint a határozott időre kötött munkaszerződést annak lejártáig a munkaadó csak az Mtk. 40. cikkelyében felsorolt esetekben bonthatja fel. Ilyen esetnek minősül egyebek mellett a vállalat, intézmény vagy szervezet felszámolása átszervezés, csőd, profilváltás esetén, a termelés és a munkavégzés menetének változása, az alkalmazott munkavállalók, a betöltendő állások számának csökkenése stb. A felsorolt esetekben akkor megengedett a munkavállaló elbocsátása, ha nem lehetséges áthelyezni őt más munkakörbe, munkahelyre az adott vállalaton, intézményen, szervezeten belül, vagy a munkavállaló nem járul hozzá az áthelyezéshez.

Elbocsátáskor a munkavállalót egyszeri juttatás (vagy végkielégítés) illeti meg, melynek összege nem lehet kevesebb, mint egyhavi átlagbére.

Az elbocsátandó munkavállalót pénzbeli kompenzáció illeti meg a fel nem használt rendes éves és az őt egyéb jogcímeken – például rokkant gyermeke után – megillető szabadságért (lásd az Mtk. 83. cikkelyét!). E tekintetben egyébként két megoldás közül választhat: elbocsátáskor kezdeményezheti a fel nem használt szabadnapjaiért önt megillető pénzbeli kompenzáció kifizetését, vagy kérvényezheti munkaadójánál a szabadságolását. A szabadságokról törvény 3. cikkelye értelmében ugyanis a munkavállalónak elbocsátása esetén (kivéve, ha a munkafegyelem megsértéséért bocsátják el) kötelező megadni fel nem használt szabadságát. Ilyenkor az elbocsátás napjának a szabadság utolsó napja számít majd.

Összefoglalva, a törvények értelmében bizonyos körülmények között és feltételek mellett a munkaadónak jogában áll annak beleegyezése nélkül is elbocsátani a munkavállalót, akit ilyenkor végkielégítés illet meg. Elbocsátáskor a munkavállaló eldöntheti, hogy pénzbeli kompenzációt kér az őt megillető, de fel nem használt szabadnapokért, vagy letölti szabadságát. Hangsúlyoznám azonban, hogy a konkrét munkaszerződés – különösen, ha meghatározott időre szóló megállapodásról van szó – a fentebb vázoltaktól eltérő, vagy azokat kiegészítő rendelkezéseket is tartalmazhat az elbocsátásra vonatkozóan.

hk