Szép Ernő: A virág szebb

2018. május 9., 10:09, 903. szám

A virág szebb a világnál,

Szebb az álom a virágnál.

 

Szebb a tenger mint az ember,

Szebb a felhő mint a tenger.

 

Hervadt levél szebb a zöldnél,

Szebb a hó a füves földnél.

 

Naplemente szebb a napnál,

Holdas éj az alkonyatnál.

 

Fecske szép, ha száll, ha játszik,

Szebb, ha tűnik s már nem látszik.

 

Szép a zene zengvén zengve,

Szebb ha elhalt, csuda csendje.

 

Szép megnézni festett képet,

Aki hátrább-hátrább lépett.

 

Szép a visszhang, ha beszélnek,

Szebb az emlék, mint az élet.

 

 

Ha Szép Ernő neve kerül szóba, akkor a kárpátaljaiak felkapják a fejüket, hiszen születésének helyéül Huszt van feltüntetve. De az 1884 és 1953 között élt újságíró, költő, színpadi szerző és elbeszélő nem erről híres. Élete őt Hajdúszoboszlóhoz és Debrecenhez kötötte, majd később Budapesthez.

Érdekes, hogy A virág szebb című költeménye nem is bonyolult áttételekkel kapcsolódik ahhoz az idézethez, melyet szerzőnk emléktáblájára véstek Budapesten – Szép Ernő egykori lakhelyén –, mely a Liszt Ferenc téren álló ház falán található. „Én úgy szerettem volna élni / Minden halandóval beszélni / Mindenkinek nevét kérdezni / Mindenkinek szívét érezni” – olvasható ezen az emléktáblán.

A virág szebb kezdetű költeményből kiolvasható a teljességigény, bár szerzőnk a kétsoros versszakokban nem logikai sorrendben tesz különbséget szép és szebb dolgok között. Azt írja, hogy a virág szebb a világnál, az álom a virágnál, a tenger az embernél, a felhő a tengernél, és így tovább, egészen odáig, hogy „szebb az emlék, mint az élet”. Vagy meglehet, hogy épp az ilyen, szinte találomra szembeállított dolgok idézik föl a teljesség­igényt? Mindenesetre a költemény egységes, és ez az egység még az emléktáblán olvasható sorokkal is képes kapcsolatba lépni…

Penckófer János