Magyar néptáncválogatott Ungváron

2018. június 6., 15:37 , 907. szám

Hétfőn, június 4-én este különleges eseményre került sor Ungváron a megyei filharmónia nagytermében. A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület (KNE) szervezésében a nemzeti összetartozás napja alkalmából a magyar néptáncélet kilenc kiemelkedő alakja adott felejthetetlen műsort.

Molnár Eleonóra, a KNE elnöke köszöntötte a vendégeket és az egybegyűlteket, majd elmondta, hogy az egyesület az elmúlt 6 évben minden évben egy népzenei produkciót hozott a kárpátaljaiaknak. Az idén sem volt ez másképp.

– Kovács Norbert, Cimbi, kedves barátunk művésztársaival elhozta a Fordulj, kis pej lovam című táncos produkciót, ami különleges elő­adás. Ők nem egy megszokott néptáncegyüttes, amely egy közismert zenekar kíséretében ad előadást, hanem bátran kijelenthetem, a magyar néptáncválogatott lép ma színpadra. Egyesületünk mindig igyekszik a nemzeti összetartozás emlék­ünnepén valamilyen műsorral kedveskedni, hiszen a nemzeti kormányunk jóvoltából ez nem gyásznap, hanem a nemzeti összetartozás emlékünnepe – emelte ki az elnök asszony.

Kuti László, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának ideiglenes ügyvivője a megjelentekhez szólva a 98 évvel ezelőtti eseményre emlékezve elmondta:

– Ezen a napon írták alá a győztes nagyhatalmak Magyarország képviselőivel azt az okmányt, amelyet azóta trianoni békediktátum néven tart számon a magyar nemzet. Az aláírás pillanatában ténylegesen megállt az élet Magyarországon: leálltak a gyárak, félreverték a harangokat, és nem sokkal később, amikor a parlament a szerződést törvénybe iktatta, történelmünk során először és utoljára fekete keretben nyomtatták ki a jogszabályt. Minden alapunk megvan arra, hogy június 4-éről gyásznapként emlékezzünk meg, s hogy miért, azt itt, Kárpátalján nem szükséges részletezni – jegyezte meg Kuti László. – Ám amikor a Magyar Országgyűlés 2010-ben ezt a napot a magyar összetartozás napjává nyilvánította, azt kívánta a világ tudomására hozni, hogy amit a magyarok szeretete, öntudatossága összetart, azt idegen erő és kényszer nem tudja szétválasztani – zárta ünnepi gondolatait a diplomata.

Ezután a táncosok vették birtokukba a színpadot. Kovács Norberttől megtudhattuk, hogy a néptáncegyüttes tagjai évente összejönnek egy lovastúrára, melynek küldetése a lovas hagyományok népszerűsítése. Ilyenkor célba vesznek egy tájegységet, hogy ott erősítsék a lovas világ, a néptánc és népzene megbecsülését. A táncosok végiglovagolnak egy-egy falun, aztán ellátják a paripákat, majd fergeteges műsort adnak, amelyhez egy kiváló zenekart is visznek.

Ungváron is két téma köré épült a megszokottól eltérő táncprodukciójuk: az egyik a néptánc, a másik a lovaglás. Viszonylag kevés közös mozdulattal, a színpad törvényeit alapvetően figyelmen kívül hagyva, egy-két mozdulatsor kivételével nem tömegesített táncokat adtak elő. Ők nemcsak a szemet akarják gyönyörködtetni, hanem elsősorban a lelket szórakoztatják. Észre lehetett venni az egy-egy táncosban rejlő egyéniséget és titkot, akár a lelkivilágára is lehetett következtetni, és ez a lényege a táncnak, ami ősidőktől kezdve az ember jellemének a megnyilvánulása volt.

Az összeállítás, amelyet kiváló zenekar kísért, a Kárpát-medence egészét érintette: a táncok nyugatról indultak, az osztrák határ vidékéről, aztán az anyaországon át eljutottak egészen keletre, elkalandoztak Erdélybe is. Szatmári táncokat is láthattunk, amelyek egészen közel állnak Kárpátaljához. Majd széki-mezőségi táncokat adtak elő. Ezután következett az eszközös pásztortánc, a botoló, amely fegyvertáncból alakult ki és az ugrós.

A produkció, amelyet vastapssal jutalmazott a közönség, az emlékünnep méltó zárása volt, hiszen semmi sem jellemezhetné jobban a nemzeti összetartozást, mint egy ilyen sokszínű táncos barangolás.

Rehó Viktória