„A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek”

Honfoglalási emlékünnepség Tiszacsomán

2018. június 18., 19:30 , 909. szám

Kárpátalja területén már több, a honfoglalás idejéből származó leletre bukkantak, azonban a Tiszacsomán feltárt temető a környék legjelentősebb emlékhelyének tekinthető. Az ásatások során a régészek egy X. századi magyar határvédő közösség nyughelyét és egy korabeli települést tártak fel, amely egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a magyarok Árpád vezérrel élükön nemcsak átvonultak a területen, hanem településeket létrehozva letelepedtek a vidéken. 1996-ban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) kezdeményezésére a több mint ezeréves temető északi részén emlékparkot hoztak létre, ahol június 17-én XXIII. alkalommal került sor a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének és a KMKSZ Tiszacsomai Alapszervezetének szervezésében a honfoglalási emlékünnepségre.

Az elődeinkről való megemlékezés ünnepét megtisztelte jelenlétével Baracsi Endre, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnöke, Buhajla József ungvári és Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzulok, Viktor Mikulin, Kárpátalja kormányzóhelyettese, Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, Tóth Miklós, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének (BKSZ) és a Beregszászi Járási Tanácsnak az elnöke, Darcsi Karolina, a KMKSZ politikai és kommunikációs titkára, Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Esperesi Kerületének esperese, Dávid Árpád református lelkipásztor, valamint a KMKSZ BKSZ alapszervezetei­nek elnökei.

A rendezvényt Rácz János, a KMKSZ Tiszacsomai Alapszervezetének elnöke nyitotta meg, aki elsőként köszöntötte a vendégeket, majd örömét fejezte ki, amiért az alapszervezet részt vehet annak az emlékünnepségnek a szervezésében, amelyen a Kárpátalján élő magyarok a honfoglaló őseinkről emlékezhetnek meg.

„Emberlelkű földeken sétál gyöngy tekintetem, titkos madárral sűrűbe száll, ha érthetnélek, süllyedő ólomszívű múlt idő, elmondanád, hogy van hazám” – kezdte ünnepi beszédét Baracsi Endre, aki elmondta, hogy úgy érzi, emberlelkű földeken él és jár itt, Kárpátalján is, s ezt az érzést az egyik legfontosabbnak nevezte, mert ez köti össze a magyarságot Kárpát-medence-szerte. „A hazáról sok mindent el lehet beszélni, de a hazát elmondani nem lehet, a haza az az otthon, amely annyira fáj, mint amennyire vágyni vagyunk képesek” – folytatta az alelnök. Ezt a vágyakozást és a hazáért való aggódást képviseli Magyarország Kormánya is, amely minden eszközzel igyekszik segíteni a Kárpátalján élő magyarságot, ezzel erősíteni a két ország közötti kapcsolatot. Az egymás mellett élés és az együttélés két nagyon fontos gondolat, s ezeket célozza meg az anyaországból jövő segítség.

Sin József köszöntőjében felidézte a vidék történelmét s a magyarok „jó döntését”, amiért felvették a kereszténységet és államot alapítottak. A magyar nép az elmúlt évezred során többször élt át nehéz időszakokat, de túlélő nemzet, ugyanis ragaszkodik anyanyelvéhez, hagyományaihoz, kereszténységéhez. A KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke kitért arra is, hogy napjainkban újra olyan helyzetbe került a magyarság, hogy választania kell és döntést hozni a jövőt illetően. A jelenlegi nemzeti kormány újabb „jó döntést és utat” választott, ugyanis a kereszténység megtartásával lehet a jövőben is megtartani az önálló államot. A magyarság érdekeinek védelme jó kezekben van – mind az anyaországban, mind Kárpátalján. „Amíg van, aki eljön Tiszacsomára, elmegy Vereckére, amíg van, aki megemlékezik Rákócziról, Kölcseyről, Kovács Vilmosról, addig magyarok leszünk. Ne feledjük, hogy »a lelkes pedig eljár ősei sírlakához«. Hát legyen mindig így” – folytatta Sin József, aki Kecskés Béla Szülőföldünk című verséből idézett: „Őseink itt nyugosznak mind, s ők ma sem csupán tetemek. [...] Ide születtünk, ez a sors lett a miénk s munkál velünk, a kozmosz-szél ide sodort, és jobb hazát már nem lelünk.” Beszéde végén reményteljesebb jövőképet, biztató sorsot kívánt az ország polgárainak a cikkünk címében idézett Vörösmarty-gondolattal.

A rendezvényre és az emlékezőkre Dávid Árpád református lelkész kért áldást. Ezután a jelenlévők elhelyezték koszorúikat a park közepén található kopjafánál, miközben Péter Kitti Csézy Ez az otthonunk című dalát adta elő (a program további részében a fiatal lány a Honfoglalás című film betétdalát, valamint az Ismerős Arcok Nélküled című dalát is elénekelte).

Az ünnepi köszöntők és beszédek után kezdetét vette a kulturális program, amelynek keretében Nagy Valentin Kovács Vilmos Verecke című versét szavalta el, a Mezőgecsei Kultúrház Kék Viola néptánccsoportjának előadásában szatmári táncokat és nyírségi táncokat, a Szivárvány néptánccsoport előadásában pedig magyarbődi táncot láthatott a közönség. A csoportokat Botos Viola és Botos Georgina készítették fel. Szatmári Viola vezetésével a mezőgecsei Tüzes Liliom hagyományőrző csoport Magyar honfoglalási énekek című összeállítását adta elő. A Tiszacsomai Kultúrház szavalócsoportjának két tagja verseket mondott: Jancsik Félix Pósa Lajos Magyar vagyok című költeményét, Jancsik Szilveszter Jekkel-Falussy Eszter Ha magyar vagy című versét szavalta el.

Mindeközben az érdeklődőknek lehetőségük adódott különböző programokon is részt venni: kipróbálhatták az agyag­edény-készítést, horgolt dísztárgyakat és ékszereket, valamint a nagydobronyi Hidi Endre keramikus alkotásait volt lehetőség megvásárolni, betekinthettek a hordókészítés mesterségébe, a gyerekek számára arcfestéssel, ugrálóvárral, körhintával és trambulinnal készültek a szervezők.

Báder Alexandra