„Vidékünk egyik legnagyobb problémája a szemét”

Környezetvédelmi kérdések: a hulladéktól az illegális favágásig

Miközben Magyarország oltóanyaggal, óvoda- és iskolafelújításokkal, gazdaságélénkítő programokkal stb. támogatja kies szülőföldünket, Kárpátalja megannyi, „rettenetesen környezettudatos” lakosa mindezt azzal „hálálja meg”, hogy a folyópartokra szórt, gyakorta végül a Tiszába kerülő, s a folyam árján „csodaszép” szőnyegként, méltóságteljesen tovalebegő szeméttel „ajándékozza meg” a szép magyar hont. És az Európából hozzánk érkező vendégek is – az ukrán határ átlépése után – hamarosan megállapíthatják, hogy megérkeztek a szemetelés földjére…

De félre az iróniát. Mint Ivan Martin, a Kárpátaljai Megyei Állami Környezetvédelmi Felügyelőség vezetője kifejti, vidékünk egyik legnagyobb problémája a szemét. A szemetelés pedig a lakosság jelentős részének a mentalitását tükrözi, azokét, akik nem a hivatalos szeméttelepekre viszik vagy vitetik ki a hulladékaikat, hanem a természet lágy ölén, például a mezei vízelvezető árkok vagy a folyók partján rakják azt le.

– Mi megbírságoljuk a területileg illetékes községi tanácsokat, illetve járási állami közigazgatási hivatalokat, amiért nem tisztítják meg a települések, a járások területét az illegálisan lerakott szeméttől, de a jelenlegi törvényi szabályozás szerint kiróható bírságok nagyon alacsonyak – magyarázza. – Az összegek 50-től 800 hrivnyáig terjedhetnek, pedig véleményem szerint ötezer hrivnyás bírságokat kellene kiróni. Növelni kellene az összegek nagyságát, hogy elérjük velük a kívánt hatást, mert a most kiróható pénzbüntetéseket az illetékesek könnyűszerrel kifizetik, a bírságoknak nincs súlyuk, elrettentő erejük. Hogy egy példát említsek… Tavaly a Tereblja-tó (Talabor-tó) felszínén halmokban lebegett a közeli négy falu szemete. (Ezt a mesterséges tavat a Talabor-nagy­ági Vízerőmű megépítésekor hozták létre a Talaborra telepített duzzasztógáttal – L. M.) Mi magunk, a környezetvédelmi felügyelőség munkatársai tisztítottuk meg a mesterséges tavat a hulladéktól, és természetesen meg is bírságoltuk az illetékes községi tanácsokat, valamint a Mizshirjai (magyarul: Ökörmezői – L. M.) Járási Állami Közigazgatási Hivatalt. De mekkora összegekre tudtuk őket megbüntetni? A polgármesteri hivatalok mindegyikét 176 hrivnyára, a járási adminisztrációt pedig 800 hrivnyára.

– Kárpátalja mely részein a legkomolyabb a szemétprobléma?

– A hegyvidéki járásokban, mert ott nincs elegendő, megfelelő, egyenletes felszínű terület a szemétlerakók létesítésére, így onnan csak elszállítani lehet a hulladékot a távolabbi szemétlerakókba. Egyébként 141 legális szeméttelep található a megyében, de már mindegyik megtelt, és nincs is nagyon hely újabbak létesítésére.

– Akkor mi jelentené a megoldást?

– Egyetlen, de nagy kapacitású hulladékfeldolgozó üzem felépítése. Ez is elegendő lenne a megyében összegyűjtött szemét feldolgozására, s a kérdéssel már foglalkozik is Moszkal kormányzó úr. És hogy mekkora összegbe kerülne az üzem létrehozása? Több millió hrivnyába – kapom a választ.

– Ugyancsak fontos környezetvédelmi kérdés Kárpátalja erdőkincsének a megóvása.

– A járási erdőgazdaságoknak vannak betervezett fakivágásaik, melyekre a Kárpátaljai Megyei Erdőgazdaságok Igazgatósága ad engedélyt, a tervszerű fakitermelések után pedig – a statisztikai adatok szerint – ugyanannyi csemetét ültetnek el az adott területeken, mint amennyi fát kivágtak onnan – tájékoztat Ivan Martin. – Mi kétévente ellenőrizzük, nem vágnak-e ki több fát, mint amennyi a tervekben szerepel. Ennek során elkérjük a kitermelések dokumentációit, majd munkatársaink – a törvényi szabályozásnak megfelelően – 5-6 napot kapnak arra, hogy bejárják az adott területeket, felmérve a kitermelések mértékét, s összehasonlítsák, mennyi fa kivágása szerepelt a tervekben, és mennyit vágtak ki ténylegesen. Emellett törvénytelen fakivágásokról szóló lakossági bejelentések alapján is kiszállunk a helyszínekre (havonta, sőt hetente kapunk bejelentéseket), és ellenőrizzük, hogy tényleg történnek-e törvénytelen kivágások.

 – Történnek? És ha igen, hol kerül sor a legtöbbjükre?

– Mindegyik járási erdőgazdaságban találunk példákat a terven felüli kivágásokra, a fát eladják a lakosságnak, az árát pedig zsebre vágják. A legtöbb járásban 50–150 kivágott fával lépik túl a tervet, aztán – ha kiderítjük, mi történt – az erdőgazdaságok vagy maguk vállalják, hogy csemetéket ültetnek a törvénytelenül kivágott fák pótlására, és önként kifizetik a bírságot, vagy nem fizetnek, és akkor bíróság elé visszük az ügyet. A Nagybereznai és a Perecsenyi járás számít a két legproblémásabb területnek, a legtöbb gondunk pedig az Ungi Nemzeti Park vezetőjével, Viktor Bilkoviccsal van. Ha kiszállunk hozzá ellenőrzésre, mindig beteget jelent, és így semmilyen dokumentumot nem kapunk tőle a tevékenységéről. Csak lakossági bejelentés alapján tudtuk kinyomozni egy korábbi, törvénytelen fakivágási esetét, s a járási bíróság el is ítélte, 800 ezer hrivnya pénzbírságot rótt ki rá, de még csak részlegesen fizette ki az összeget, mivel nem azonnal, hanem a bíróság által megállapított időtartamon belül, részletenként kell kifizetnie a bírságot. Pár hete pedig ismét csak lakossági bejelentésnek köszönhetően derítettük ki, hogy kivágatott és eladott 320 darab fát. A bejelentést tevő szemtanúk révén mi és a Nagybereznai Járási Rendőrkapitányság ismét feljelentettük Bilkovics urat, a járási bíróság pedig mintegy egymillió-háromszázezer hrivnya kifizetésére kötelezte őt. Egyébként szerződéses alapon dolgozik a nemzeti park vezetőjeként, a szerződést az Ukrán Környezetvédelmi Minisztérium kötötte meg vele, és nem is értem, hogy ezek után miért nem bontották még fel a szerződését…

Mit fűzhetünk ehhez? Azt, hogy egy nemzeti parkot, egy természetvédelmi területet egy tolvaj vezető vezet, aki a természet megóvása helyett rombolja a környezetet, a rábízott nemzeti parkot, és a helyén maradhat annak ellenére, hogy rendre kicselezi a megyei környezetvédelmi felügyelőség ellenőrzéseit, és két rábizonyított törvénytelen fakivágási és eladási ügyben elítélte a bíróság. Hogy a környezetvédelmi minisztérium miért nem mozdította el már az első rábizonyított faorzás után a nemzeti park tolvaj vezetőjét, azt az olvasó fantáziájára bízom. A fent leírtak kvintesszenciáját pedig egy rövid mondatban foglalhatjuk össze: Ez Ukrajna…

Lajos Mihály