Főhajtás a hazáért elesett hősök emléke előtt

Kopjafaavatás a salánki Rákóczi-emlékparkban

2018. július 17., 18:22 , 913. szám

Immár száz éve annak, hogy 1918-ban véget ért az I. világháború, melyben 600 ezer katonánk esett el a frontokon, köztük azok a hajdani salánki honvédek is, akiknek az emléke előtt tisztelegve, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Salánki Alapszervezete kopjafát állított az ugocsai község központjában lévő Rákóczi-emlékparkban, leróva kegyeletét a hősi halottak előtt.

A rendezvény kezdetén Kalanics Éva, a KMKSZ Salánki Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd átadta a szót Szilágyi Mátyásnak, Magyarország beregszászi főkonzuljának, aki hangsúlyozta: le kell vonnunk a tanulságokat a vereségből, mely a trianoni katasztrófához vezetett. Mert az 1900-as évek elején a magyar politikai pártok széthúzása, az öncélú politizálás torpedózta meg a Monarchia szükséges haderőreformját, így a honvédség és a közös hadsereg nem lett kellőképpen felfegyverezve. Majd témát váltva, arra emlékeztette az egybegyűlteket, hogy kevés olyan hely van a Kárpát-medencében, ahol ne lettek volna harcterek, ahol ne estek volna el magyar honvédek, s kevés az olyan település, ahol ne lennének katonasírok. A mai nemzedék felelőssége is, hogy az utóbbiakat rendben tartsák, s adják meg a tiszteletet a hősöknek. „Isten áldja meg a magyart!” – zárta e fohásszal beszédét.

Ezt követően Kész Barnabás salánki történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára köszönetet mondott a KMKSZ megyei és Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének, amiért biztosították a rendezvény lebonyolítását. Megköszönte Szabó Zoltán csíkszeredai fafaragóművésznek, hogy – a KMPSZ támogatásával – a tavalyi Mikes Kelemen Hagyományőrző Alkotótáborban kifaragta a kopjafát. Köszönetet mondott Ági Lászlónak, a Nagyszőlősi Járási Állami Erdőgazdaság vezetőjének, amiért biztosította a kopjafa kifaragásához szükséges faanyagot, s Kádár Tivadar salánki lakosnak, amiért a KMKSZ támogatásával elkészítette az emlékmű talapzatát. Ezt követően elmondta: kevés falu rendelkezik olyan gazdag múlttal, mint Salánk, s fel is villantotta e gazdag múlt több elemét. Felidézte, hogy az Esze Tamás által vezetett kurucok a salánki Nagyerdőből indultak el Verecke felé, hogy találkozzanak a szabadságharcát megindító II. Rákóczi Ferenccel, s 1711 februárjában a salánki vadászkastélyban tartották meg az utolsó kuruc országgyűlést. 1848-ban pedig a megalakuló ugocsai nemzetőrség egyik századát szinte teljes egészében salánki lakosok alkották. A település híven őrzi hagyományait, ezért hozták létre a falu központjában a Rákóczi-emlékparkot, mely most az I. világháborúban elesett salánki hősöknek emléket állító kopjafával gazdagodott.

Józan Lajos salánki helytörténész felsorolta az I. világháború frontjain elesett 18, illetve a hadifogolytáborokban életüket vesztett 12 salánki honvéd nevét. Szabó Zoltán fafaragóművész pedig megismertette az egybegyűltekkel a kopjafa jelképrendszerét.

Csirpák József helyi görögkatolikus parochus felszentelte az emlékjelet, majd Jézus Krisztusnak az utolsó időkről elmondott szavait idézve elmondta: a száz éve véget ért I. világháborúban valóban ország támadt ország ellen, és nemzet támadt nemzet ellen. Majd arra hívta fel az egybegyűltek figyelmét, hogy tudatosan kell élnünk, ahogy azok a honvédek is, akikre most emlékezünk, tudatosan harcoltak Magyarországért. Balogh Attila helybeli református lelkész pedig kifejtette: nagy ajándék, hogy megemlékezhetünk hőseinkről, s hogy békességben élhetünk.

A Salánki Mikes Kelemen Középiskola két diákja, László Antónia és Nagy Ádám a hazaszeretetről szóló verseket adtak elő. Végezetül pedig a megjelentek elhelyezték koszorúikat az emlékmű talapzatán.

Lajos Mihály