NATO-csúcs: Ukrajnával kapcsolatban a helyzet változatlan

Kijevben sokat vártak az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) múlt heti csúcsértekezletétől, különösen Petro Porosenko államfő számára lett volna fontos úgy nekivágni az ősszel kezdődő elnökválasztási kampánynak, hogy előzőleg Brüsszelben valamilyen elismerést, ösztönzést, például NATO-tagjelölti státuszt kap Ukrajna. Az itteni helyzetet ismerve senki nem hihette, hogy a Szövetség forszírozná a további közeledést Kijevvel, a honi média mégis napokig az esélylatolgatástól volt hangos. A fényes ukrán törekvéseket akadályozó gonosz szerepe – Moszkva mellett, természetesen – ezúttal is a magyaroknak jutott.

Magyarország ugyanis nem hagyott kétséget afelől, hogy Budapest álláspontja az ukrán törekvéseket illetően változatlan. Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkára az MTI-hez a csúcsot megelőzően eljuttatott közleményében sokadszor erősítette meg: amíg Ukrajnában a kisebbségi jogok elvétele nem fejeződik be, és az elvett jogokat nem adják vissza, addig a magyar kormány blokkolja Ukrajna euroatlanti integrációs törekvéseit. A magyar kormány nem járul hozzá a NATO–Ukrajna csúcstalálkozóhoz és miniszteri szintű találkozók összehívásához sem, illetve megvétóznak minden NATO–Ukrajna közös, kétoldalú nyilatkozatot – tette hozzá. A csúcs keretében Grúzia és Ukrajna részvételével megrendezendő, a Fekete-tenger térségének biztonságával foglalkozó eseménnyel, és az annak végén kiadandó nyilatkozattal kapcsolatban nem emel vétót a magyar kormány – írta az államtitkár.

Aztán múlt szerdán kezdetét vette a kétnapos csúcstalálkozó, és az ukrán politika a médiával karöltve ismét nekilátott, hogy megszépítse a valóságot. Váltig hangoztatták, már-már győzelemként emlegették, hogy Magyarországnak nem sikerült megakadályozni, hogy a csúcstalálkozó határozatában említés történjék Ukrajna euroatlanti törekvéseiről, „jelölt országi státuszáról”, amelyet a NATO most állítólag megerősített.

Pedig valójában nem történt egyéb, mint hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezete megerősítette 2008-as bukaresti csúcsának határozatát, amellyel tudomásul vette, hogy Ukrajna olyan ország, amely a Szövetségbe törekszik. Ezt a „tudomásul vételt” már tíz évvel ezelőtt is nagyon szerették volna Kijevben az ukrán NATO-tagságra tett ígéretnek tekinteni, s ez most sincs másként.

Nagyon tanulságos a Jevropejszka Pravda írása, amely összeveti, miként fogalmaz a brüsszeli határozat Grúziával és Ukrajnával kapcsolatban.

„Ismét megerősítjük a bukaresti csúcstalálkozón 2008-ban hozott döntést, hogy Grúzia a Szövetség tagjává válik, tagsági cselekvési tervvel, ami e folyamat szerves része”– írja a dokumentum Tbiliszivel kapcsolatban.

„Tartjuk magunkat a bukaresti csúcstalálkozón hozott döntéseinkhez” – fogalmaz szűkszavúan ugyanazon dokumentum következő, „ukrán” bekezdése, azaz nem történik említés se tagságról, se tagjelölti státusról, se tagsági cselekvési tervről.

Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter is megerősítette: noha a tagországok többsége a csúcson támogatásáról biztosította mind a grúziai, mind az ukrán euroatlanti törekvéseket, a tagsági akcióterv megindításáról nem született döntés. Tájékoztatása szerint Magyarország világossá tette, hogy Kelet-Európában az egységes politikai és katonai fellépés alapvető feltétele a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartása. Az MTI szerint a külügyminiszter hangsúlyozta, a kisebbségi jogok megsértése a NATO szövetségi integritását is meg tudja gyengíteni. Ezért Magyarország amellett érvelt Ukrajnával kapcsolatban, hogy ameddig nem teljesíti a NATO felé vállalt kötelességeit – melyek között ott van a kisebbségi jogok tiszteletben tartása és folyamatos fejlesztése is –, addig nem támogatja az előrehaladását az euroatlanti folyamatban.

A reméltnél hűvösebb – vagy nem elég lelkes – európai fogadtatásról a leghatásosabban azzal lehetett elterelni a figyelmet belföldön, hogy az ukrán diplomácia kiharcolt Petro Porosenko számára egy rövid találkozót a csúcs miatt ugyancsak Brüsszelben tartózkodó Donald Trump amerikai elnökkel. A néhány perces eszmecsere során az ukrán elnök elmondása szerint szóba került Ukrajna védelmi képességeinek javítása, az Oroszországban raboskodó ukrán foglyok kiszabadítása, valamint terítékre került az energetikai biztonság kérdése is. Az államfő – természetesen – igen eredményesnek ítélte a találkozót.

Hazatérve Petro Porosenko arcáról villámgyorsan lehervadt az európai vezetőknek szánt szívélyes mosoly. A 112 Ukrajina, az SZTB és az Inter tévécsatornáknak adott péntek esti interjújában az államfő egyebek mellett elmondta, hogy megállapodott Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, folytatják a párbeszédet az oktatási törvény nyelvi cikkelyéről.

„A NATO csúcstalálkozón egy rövid találkozónk volt Orbán Viktor miniszterelnökkel, megállapodtunk arról, hogy a külügyminiszterek és az oktatási miniszterek szintjén haladéktalanul folytatjuk ezt a párbeszédet és végrehajtjuk a Velencei Bizottság határozatait” – mondta Porosenko.

Hozzátette ugyanakkor, hogy Ukrajna védelmezni fogja érdekeit, az „ukrán kormányzat és az elnök lépései pedig Ukrajna nemzeti érdekein fognak alapulni”.

„Senkinek nem sikerülhet blokkolni Ukrajna NATO-integrációját sem kívülről, értem ezen Oroszországot, sem Ukrajnán belül – nem tűrünk el egyetlen ötödik hadoszlopot se, a NATO-n belül sem” – hangsúlyozta az elnök.

„Ukrajnával nem lehet a zsarolás nyelvén beszélni, mi ezt nem fogadjuk el, és az nem vezet semmire. Mély meggyőződésem, hogy aki a zsarolás nyelvén fog beszélni velünk, az maga kerül elszigeteltségbe” – tette hozzá Petro Porosenko.

Sokak szerint Porosenko elnök gyakorlatilag megfenyegette a magyarokat.

zzz