Családorvos csak másodnaponként jár ki a faluba

A három nővér és a „nővér”

2018. augusztus 11., 08:42 , 916. szám

A Salánki Családorvosi Rendelőben – főállásban – négy nővér dolgozik, de az egyik nővér férfi. Hogy ez abszurdum? Hát… 27 éve hozzászokhattunk, hogy Ukrajna – megszületése óta – maga a megtestesült abszurdum… De hogyan lehet egy férfi nővér? Nos, úgy, hogy a felcser megnevezés 3-4 éve hivatalosan már nem létezik, és a középfokú egészségügyi végzettséggel rendelkező személyek ukrán megnevezése: „medszesztra” (illetve „mladsa medszesztra”, vagyis segédnővér). Akár nő, akár férfi… És most sóhajthatunk fel: Ó, bölcs magyar nyelv, melyben létezik az ápoló és az ápolónő kifejezés!

De térjünk is vissza 3110 lelkes, kies szülőfalum családorvosi rendelőjéhez. Az ápoló (nevezzük csak így a korábban felcsernek nevezett alkalmazottat) és az ápolónők mellett háromnegyed állásban – ami nem főállás, de nem is félállás – fogorvos is dolgozik a rendelőben, naponta öt óra hosszat, míg ha teljes állásban lenne alkalmazva, akkor hat órán át kellene fogadnia a fogfájós betegeket. Természetesen szülésznő is foglalkozik a kismamákkal, ám hivatalosan már ez a megnevezés (ukránul: „akuserka”) sem létezik, hivatalosan már ő is egyszerűen ápolónőnek számít. Korábban gyermekorvos is fogadta a kis betegeket, ám már lassan tíz éve annak, hogy nincs külön gyermekorvos, hanem a rendelő főorvosának – új keletű hivatalos nevén: a családorvosnak – kell velük is foglalkozni. Csakhogy a családorvosi állás körül akad némi zűr.

2016. január 1-i hatállyal az addigi családorvos felmondott, s most már más községben dolgozik az ottani rendelő főorvosaként. A volt felcser – immár hivatalosan ápoló – megbízott főorvos-helyettesítő egészségügyi alkalmazottként vezette a rendelőt, ahová egymást váltva, másodnaponként utazott ki a két szomszédos község, Verbőc és Puskino családorvosa, akik félállásban vállaltak itt munkát reggeltől kora délutánig. 2017. január 1-jén aztán munkába állt az új salánki családorvos, aki Tiszakeresztúrból utazott be naponta, majd gyermek­áldásban részesülve, egy hónappal ezelőtt gyesre ment. Azóta az ideiglenes jelleggel megbízott főorvossá kinevezett puskinói családorvos jár be hetente háromszor (ha viszont hivatalos ügyben Nagyszőlősre kell beutaznia, akkor hetente kétszer) a Salánki Családorvosi Rendelőbe, ahol félállásban dolgozik reggeltől kora délutánig, mely munkáért hihetetlenül „hatalmas”, eget rengető összeget, havi teljes 1500 hrivnya pluszjuttatást kap a virágzó ukrán államtól. Az egyébként nagy szakmai gyakorlattal rendelkező, tapasztalt ápoló viszont egy fi­tyingnyi pluszfizetést sem kap azért, hogy a megbízott főorvos távollétében orvosi feladatokat is ellát, a rendelőben fogadva a pácienseket, vagy amikor a családorvos nincs helyben, természetesen kiszáll a betegekhez napközben. Emellett este, éjjel is kisiet hívásra, hiszen a beteg nem szaladhat be Puskinóra, sem a puskinói családorvos nem siethet ki Salánkra, az egészségügyi ellátásra szoruló embereken viszont segíteni kell, ami természetes. Az viszont egyáltalán nem természetes, hogy ezért a pluszmunkájáért semmilyen anyagi elismerésben nem részesül az EU és a NATO kapuján veszettül dörömbölő ukrán államtól. S míg 2016-ban, amikor ő vezette megbízott egészségügyi alkalmazottként a salánki rendelőt, használta a 2016-ig itt dolgozó családorvos szolgálati gépkocsiját, most már a megbízott főorvosként félállásban dolgozó puskinói családorvos használja azt, így az ápoló a saját gépkocsijával megy ki hívásra, hogy mielőbb odaérjen, de a kiszállási üzemanyagköltséget sem térítik vissza neki.

És amúgy is csehül állnak fizetés terén a rendelő ápolónői, illetve ápolója. Az egészségügyi reformból még semmit sem éreznek, fizetésüket csak a minimálbér emelésével együtt emelik, egy kezdő középfokú egészségügyi végzettségű dolgozó kezdő jövedelme 2900 hrivnya, amit öt év munkaviszony után tíz százalékkal emelnek. Emellett ötévente részt vesznek a továbbképzéseken, s III., II., I., majd felső kategóriába kerülnek. A salánki rendelőben már mindannyian felső kategóriások, s elképesztően óriási, 4,4-4,5 ezer hrivnya havi bérrel honorálja munkájukat az ukrán állam. Igaz, amióta 2005-ben családorvosi rendelővé minősítették a rendelőt, és családorvosi ápolókká, ápolónőkké a középfokú végzettségű egészségügyi dolgozókat, aránylag többet keres egy volt felcser vagy szülésznő, mint addig (státuszuk nem jelentett nagyobb jövedelmet), ám ez a fizetésemelés nem igazán érezhető, bár több, mint a semmi.

De mire elég az ápoló és az ápolónők fizetése? Csak egy példa: míg a 2015 tavaszától meginduló áremelések előtt a munkabér még fedezte a rezsiköltségeket, addig ma már a fizetés csak felerészben fedezi azokat. Még jó, hogy van házastársuk, akinek a jövedelme pótolja az övékét, illetve ahogy tudják, úgy pótolják a fizetésüket, például malacok, hízók nevelésével és eladásával, s faluhelyen lakva kerttel, háztáji gazdasággal is rendelkeznek. Emellett már Magyarországtól is kapnak évi egyszeri anyagi támogatást – bankon keresztül –, a kezelési költségek levonása után azonban csak 7,5 ezer hrivnyát kapnak kézhez.

Ehhez képest a rendelő igen jól néz ki. Az idén külső felújítást kapott az épület, és át is fedték azt. Az új bejárati ajtó mellett 13 új beltéri ajtóval gazdagodtak, emellett kaptak egy új számítógépet, hozzákapcsolt fénymásolóval, továbbá egy hordozható EKG-felszerelést, egy csecsemők testsúlyának a megállapítására szolgáló gyermekmérleget, valamint egy hűtőszekrényt (ez utóbbit gyógyszerek tárolására). S most jön az egymillió dolláros kérdés: mindezt az ukrán államtól kapták? Nos, nem éppen. Hanem a magyartól. Hiába, ha Magyarország nem lenne, elképzelni is nehéz, hogyan nézne ki most a rendelő.

Ugyanakkor az ukrán állam általában gyengén látja el őket elsősegélynyújtáshoz használt gyógyszerekkel, melyek csak úgy felerészben fedezik a szükségleteket. S bár tavaly éppen jó volt a gyógyszerellátásuk, az idén eddig még szinte semmit sem kaptak. Így az említett orvosságokat vagy saját zsebből szerzik be, vagy a páciensek vásárolják meg azokat a két helybeli gyógyszertárban. Szembeötlő hát a különbség: mit ad a rendelőnek a magyar, illetve az ukrán állam…

Lajos Mihály