Államalapító királyunk ünnepe Aknaszlatinán

2018. augusztus 21., 13:12 , 918. szám

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) immár hagyományosan Aknaszlatinán, a római katolikus templom kertjében található Szent István-szobornál tartotta augusztus 20-i központi rendezvényét.

Az ünnepi megemlékezés megnyitóján Janig Péter munkácsi és ungvári plébános, valamint Béres István helyi plébános celebrált szentmisét. Janig Péter vendégplébános a Felvidékről érkezett Kárpátaljára, ezért könnyen tudott azonosulni a külhoni magyarok helyzetével, melyre prédikációjában kitért: „Tudom, hogy nem egyszerű elcsatolt területeken magyarnak lenni. De mi magyarok vagyunk. Oly fontos, hogy soha ne akarjunk máshol lenni, fontos, hogy magyar testvéreinkkel magyarul beszéljünk, mert a hivatalokban, a munkahelyeken van alkalom bőven más nyelven megszólalni. Oly fontos, hogy tanítsuk egymást a magyar nyelvre…”

A szentmise másik felében megáldották az oltár elé tett kenyereket, a Magyarok Kenyerét, melyet a kárpátaljai magyar gazdák búzalisztjéből sütöttek. Béres István megköszönte mindazoknak a munkáját, akik e kenyérhez valót szántották, vetették, őrölték, dagasztották, sütötték. A ceremónia végén a kenyérből mindenki ehetett.

A későbbiekben Szedlák Gyula, a KMKSZ Aknaszlatinai Alapszervezetének elnöke hivatalosan is megnyitotta az ünnepséget, melyet megtisztelt jelenlétével Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul, Kuti László, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának első beosztott konzulja, Rezes József, a Kárpátaljai Megyei Közigazgatási Hivatal Nemzetiségi és Vallásügyi Főosztályának vezetője, Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke, a munkácsi középszintű szervezet elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, Hidi László, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnöke, Berki Károly, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének képviselője, valamint Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke.

A vendégek és jelenlévők köszöntése után Szilágyi Mátyás főkonzul ünnepi beszédében elismerését és csodálatát fejezte ki Grezsa István kormánybiztos munkája kapcsán, aki rajta kívül álló okból nem tudott jelen lenni, viszont rengeteg fejlődés és eredmény származik az erőfeszítéseiből és kitartó munkájából az elmúlt években. A főkonzul úr igen fontos ígéretet tett: „Alaptörvényünkhöz híven ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázadban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét! Kifelé intézett békés, együttműködő üzenetünket szintén megfogalmazza az Alkotmány, hiszen leszögezi, hogy tiszteljük más népek szabadságát és kultúráját. Együttműködésre törekszünk a világ minden nemzetével. Politikánk ismert alapelve, hogy ezen együttműködésben a nemzetközi élet szereplői között szomszédjaink, itt ukrán, ruszin, román barátaink különös elsőbbséget élveznek!”

Ezen mondatok nemcsak egy szépen megfogalmazott szöveg részletei, s nemcsak üres szavak, hanem biztosíték arra, hogy képviselőink, konzuljaink mindennap nemzetünk érdekeit szolgálják.

Hennagyij Moszkal, Kárpátalja kormányzója, sajnos, nem tudott részt venni az ünnepségen, ám az alkalomra megfogalmazott levelében köszöntött minden kárpátaljai magyart. A levelet Rezes József olvasta fel, aki később saját gondolatait is megosztotta: „Szimbolikus és nagyon nagy jelentősége van szerintem annak, hogy az idei augusztus 20-i rendezvényt is itt, a máramarosi bércek alján, a Felső-Tisza mellett ünnepelik. Szimbolikus értéke van azért, mert itt, a Felső-Tisza-vidéken ez a maroknyi magyarság meg tudja mutatni azt, hogy megmaradt.”

Sari József beszédében büszkén elmondta: „Hagyomány már az, hogy a KMKSZ augusztus 20-i rendezvényét a Felső-Tisza-vidéken, a szórványban élő magyarság körében szervezik. Máig tartó erővel hathat mindennapos küzdelmeinkre, keresztény hitünk megtartásában.”

„Miért van a történelemben az, hogy egyes államok, országok meg tudnak állni a történelem viharaiban, míg másokat elfújnak a különböző megpróbáltatások?” – tette fel Gulácsy Géza a kérdést. Politikai szempontból megközelítve megválaszolta saját kérdését: „Egy szobában kétféleképpen lehet benntartani az embereket: úgy, hogy szuronyos őröket állítunk az ajtóba, és senkit sem engedünk ki, vagy úgy, hogy megterítjük benne az asztalt. Azok az államok, amelyek meg tudták teríteni a saját asztalukat emberi jogokkal, létlehetőségekkel, perspektívával a saját polgáraik számára, azok élnek és virágoznak.” Belátta továbbá, hogy a magyar állam se tette mindig ezt. De most az az irány, amelyet a magyar államunk meghirdetett, az a nemzetegyesítés és nemzetépítés iránya, ami helyes irány.

Az ünnepi beszédeket a Szent István-szobor megkoszorúzása követte, majd kulturális, szórakoztató programok következtek. Bár Aknaszlatina mára már szórványtelepülés, és egyre kevesebb a magyar ajkú lakosa, de aki ott él, az teljes erőbedobással és szorgalommal végzi azokat a feladatokat, melyek a magyar kultúra megőrzését szolgálják. A színpadon elsőként a Szent István ünnepén című verset hallhattuk a 6 éves Kachmar Martin előadásában, később a Szedlák Zsuzsanna által vezetett vonósegyüttes következett. Erdei Vanda, Norik Viktória és Norik Éva előadásában is hallhattunk dalokat. A nemrég alakult Nefelejcs néptánccsoporttól dunántúli és magyarbődi karikázókat láthattunk Vajnági Éva vezetésével.

Fontos megemlíteni azt is, hogy vannak olyan egykori aknaszlatinai lakosok, akik minden évben eljönnek az ünnepségre, és aktívan segítenek színesebbé tenni a programokat, mint Schreiner Sándor, a Kárpátaljai Akadémikus Állami Népi Együttes klarinét- és tárogatóművésze és Selever Dorina, aki az Aknaszlatinai Művészeti Iskola volt növendéke, s jelenleg az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskola 3. évfolyamos hallgatója. A rendezvény végső hangulatát a 140 éves múlttal rendelkező Aknaszlatinai Bányász Fúvószenekar játéka adta, majd az ünnepség végén a szervezők hangsúlyozták, hogy jövőre is mindenkit szeretettel várnak Aknaszlatinán!

Szedlák Eszter