A legolcsóbban termeszthető gyümölcsféle: a mogyoró III.

2018. augusztus 22., 10:45 , 918. szám

Hogyan vágjak bele a mogyoró termesztésébe? Bizonyára sokakban merült már fel ez a kérdés. Mogyoróültetvények telepítése előtt az első tennivaló a termőterület, azaz a környezeti feltételek (talajadottságok, domborzat, napfény stb.) felmérése, továbbá a termesztendő fajta megválasztása és beszerzése. Az ültetési távolság és a művelési rendszer ugyanakkor az alanyhasználattól függ. Tehát ezek a döntéseink határozzák meg vállalkozásunk sikerét!

Ápolási munkák, metszés

A mogyorót télen metsszük alakító és ritkító metszéssel, illetve nyáron zöldmetszéssel, az erősen felfelé törő hajtásokat vágjuk vissza. Tartsuk szem előtt, hogy a termés az egyéves vesszőkön fejlődik! A mogyoró metszésének legfőbb követelménye, hogy a koronában megfelelő mennyiségben képződjenek 15 cm körüli hajtások, mert csak ezek rakódnak be megfelelő mértékben vegyes rügyekkel. Ezt nagyban elősegíthetjük a levegős, jól megvilágított korona kialakításával. A vesszők metszésével az a cél, hogy minél több egyéves vesszőt neveljen. A visszametszés ugyanis több hajtást eredményez, és a több vesszőn több termés lesz.

Művelési rendszer

Mogyoró termesztésénél két művelési rendszert különböztetünk meg.

1. Bokoralak típus. A tenyészterület szempontjából két elterjedt altípusa ismert.

Az első altípus a ritka térállású művelés, amelynél 6x6 m vagy 7x4 m sor- és tőtávolsággal ültetjük a növényeket, így 278–357 tő/ha egyedszámmal számolhatunk. Nem ez az altípus jelenti a leggazdaságosabb megoldást.

A második altípus a sűrűbb térállású művelés, amikor 7x3 m vagy 6x3 m, esetleg 5x4 m, déli lejtők esetében 5x3 vagy 4,5x4,5 m ültetési távolságot alkalmazunk, minek köszönhetően 476–666 tő/ha egyedszámmal kalkulálhatunk. Sűrűbb telepítésnél, magasabb tőszám mellett csökken az egyedi teljesítőképesség, ugyanakkor nagyobb az egységnyi területre eső termésmennyiség, azaz gazdaságosabb így a termesztés. A növények gyorsabban kitöltik a teret, s így gyorsabb a termőre fordulás. Később, termőkorban, a sűrűbb telepítések esetében nagyobb metszési igénnyel kell számolnunk. Sok esetben még a ritkító metszés sem elég eredményes, ilyenkor a töveket is ritkítani kell.

A típus megválasztásakor vegyük figyelembe a rendelkezésre álló gépeink teljesítményét, művelési szélességét, nyomtávját. Bokoralakú termesztésnél a legfontosabb előny a tősarjakkal való gyors megújulás lehetősége (2-3 évenként). Ez a forma ugyanakkor akadályozza a talajmunkák elvégzését. Ezen művelési rendszer ajánlható valamennyi kezdő termelőnek, mivel gyors a megújulás (ha elszúrjuk, gyorsan helyrejön a növényállomány), továbbá, mert kis gépparkkal is megoldható a termesztés.

Metszése: bokorművelésnél az első évben 3–5 erőteljes tősarjat kell meghagyni, ezeket 25-30 cm-re vágjuk vissza a megfelelő elágazás, továbbá a következő évi termés érdekében. A termőfelületet 8–10, folyamatosan megújított vázág adja. A vázágak újítását végezzük december és február hónapok között.

2. Törzses faalak típus. Ami a tenyészterületet illeti, 7x5 m vagy 7x4 m távolságban ültetjük egymástól a csemetéket. A típus előnyeivel kapcsolatban elmondható, hogy a fa alatt könnyebb talajművelést végezni és eltávolítani a sarjakat. Hátránya viszont, hogy a korona megújulása hosszabb időt vesz igénybe, és a növény korábbi elöregedéséhez vezethet, továbbá hosszú a termőre fordulási idő, és a nehéz betakarítás szintén nagy hátrány. Ezen művelési rendszer esetében a gyümölcsfa életkora maximum 20 év. Főként többhektáros területeken, gyakorlott termelőknek ajánlott.

Metszése: Ezen művelési rendszer esetében az első három évben alakítjuk ki a termőfelületet. Először egy erős, 40–100 cm magas törzset nevelünk, melyen 5-6 vázágat alakítunk ki katlan koronaformában. Ennél a művelési rendszernél a téli mélynyugalmi metszést és a júliusi zöldmetszést is alkalmaznunk kell. (Folytatjuk.)

Molnár Ádám