Ukrajna lakosságának 74%-a szerint az ország helytelen irányban halad

2018. augusztus 24., 15:52 , 919. szám

Csupán 20% véli úgy, hogy a sorsa a saját kezében van, az országéról már nem is beszélve – írja összeállításában a Dzerkalo Tizsnya (DT) hetilap internetes változata a Rejting szociológiai csoport adatai alapján.

A portál idézi Jevhen Holovahát, a Szociológiai Intézet helyettes igazgatóját, aki egy minapi interjúban úgy vélte, nem egyedi jelenség, hogy a lakosság háromnegyede nem ért egyet a haladási iránnyal. A kutató rámutatott, hasonló volt a helyzet az országban, amikor a végéhez közeledett Kravcsuk hivatali ideje, majd Kucsma és Juscsenko elnöksége alatt, végül pedig 2013-ban is.
A helyzettel való elégedetlenség és a „minden elveszett”-hangulat mélyen gyökerezik a néplélekben. Egyedül 2014-ben, „a várakozások és remények hullámán” csökkent ez a mutató a lakosság egy részénél, minek következtében akkor az ukránok háromnegyede helyett csupán a fele tartotta úgy, hogy rossz irányban haladnak a dolgok. Idővel aztán minden visszazökkent a megszokott kerékvágásba.
A DT-nek írt elemzésében Tetjana Nyikityina szociológus rámutat: regionális bontásban a legkevésbé az ország déli része elégedett Ukrajna haladási irányával. A haladási irány értékelése összefüggésben áll a végzettséggel és a jövedelmi szinttel – a kisjövedelműek, illetve a középszintű végzettséggel rendelkezők körében magasabb a negatív válaszok aránya.
„Miközben az ukránok nem elégedettek azzal, hogy milyen irányba halad az ország, gyakorlatilag senki nem érez magában erőt ahhoz, hogy változtasson a helyzeten. Csupán 20% érzi úgy, hogy az életük tőlük függ, az országban uralkodó helyzetről már nem is beszélve. 48%-uk szerint az élet külső tényezők függvénye. Ezek a számok meglehetősen stabilak az utóbbi évtizedekben, kisebb elmozdulásokkal azok számának növekedése irányában, akik úgy vélik, ők befolyással vannak a saját életükre. Az egyetlen jelentősebb kivétel a 2014-es év volt, amikor 25% érezte magát a saját élete urának – jegyzi meg a szerző. – De a forradalmi eufória szertefoszlott, és a hangulatok visszatértek a megszokott mederbe. Leginkább az idősebb nemzedék hajlamos a külső tényezőkre hárítani a felelősséget. A fiatalok éppen ellenkezőleg: hajlamosabbak azt hinni, hogy urai a saját életüknek.”

(zn.ua/Kárpátalja)