Francia barokk zene a főkonzulátus udvarában

Ungváron koncertezett a Le Jardin des Arts kamarazenekar

2018. szeptember 26., 11:15 , 923. szám

A barokk zenét korhű hangszereken játszó, francia nevű Le Jardin des Arts zenekar Rákóczi a Napkirály udvarában. Francia udvari zene a XVII–XVIII. századból címmel hirdette meg kárpátaljai bemutatkozó koncertjét, stílszerűen Rákóczi munkácsi várának belső udvarában. A koncertet szervező ungvári magyar főkonzulátus szeptember 21-re, péntekre Munkács várába hívta az érdeklődő közönséget, de az utolsó pillanatban változtatni kényszerültek a helyszínen. A páratlan zenei élményt nyújtó koncertre végül a francia királyok versailles-i kastélyának kertjét idéző helyen, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának udvarán került sor. A helyszín váratlan és kényszerű megváltoztatásának okairól Buhajla József ungvári magyar főkonzul tudósítónknak csak annyit mondott diplomatikusan: „Technikai okok miatt az utolsó pillanatban kellett új helyszínt találnunk a koncertnek.”

A 2004-ben alakult Le Jardin des Arts barokk együttes még kellemes nyári melegben adott emlékezetes szabadtéri koncertje után az együttes énekesét, a csodálatos hangú tenort, Gál Józsefet kérdeztük, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem mellett régi zenét tanult a franciaországi Centre de Musique Baroque de Versailles és a németországi University of Music and Theatre Leipzig főiskolákon. Az együttesről elmondta: „Mindannyian régi zenét tanultunk külföldi főiskolákon, illetve egyetemeken, már régóta szenvedélyünkké vált ez a repertoár, és ez indított el minket ezen az úton. Megpróbáljuk felfedezni ennek a kornak a zenéjét, amely elég nagy feladat, ugyanis akár a romantikához, vagy a későbbi korok zenéjéhez képest itt a kottákon és a kópiahangszereken kívül sok minden nem maradt fönn. Teoretikai írások, illetve hangszeres iskolák segítségével próbáljuk felfedezni ennek a repertoárnak az előadásmódját. Sajnos, Magyarországon nincs arra lehetőség, hogy hivatalos keretek között ezt tanulhassuk, ezért mindannyian kimentünk külföldre, van közöttünk, aki Londonban, van, aki Németországban, illetve Franciaországban tanult barokk zenét. Az, hogy az együttesnek francia neve van, és sokszor francia repertoárt adunk elő, az az én vétkem, ugyanis az én nagy szenvedélyem a francia barokk zene. De emellett a magyar barokk zenétől kezdve német és olasz zene is sokszor elhangzik a hangversenyeinken.

Kárpátalján most járunk először, ami nagy öröm a számunkra, mert két évvel ezelőtt szerettünk volna már ide eljutni, de akkor nem sikerült időpontot egyeztetni, és most a konzulátus a meghívást nagy örömünkre megismételte. Eredetileg Rákóczi munkácsi várában lett volna a koncert, de az az igazság, hogy magához a repertoárhoz ez a hely nagyon illett, mert XIV. Lajos udvarában sem koncerttermekben vagy operaházakban mutatták be ezeket a darabokat. Akkor még nem is készült el a versailles-i operaház, csak száz évvel később. Az előadások színhelyéül a márványudvar, illetve a kert szolgált. A versailles-i kastély kertjében labirintusszerű, úgynevezett boszkékat alakítottak ki, és ezeken az elkerített kis helyeken mutatták be a hangszeres vagy akár a színpadi darabokat is. Kicsit versailles-i hangulatot teremtett a konzulátus kertje, tehát a repertoár és maga a hely nagyon jól találkozott egymással.

Holnap viszont itt, az ungvári várban, Bercsényi várában ugyanezt a francia műsort kibővítve mutatjuk majd be a BercsényiFeszten. Azért is választottuk ezt a francia műsort, mert Bercsényi Miklós fia, Bercsényi László Ignác, II. Rákóczi Ferenc testőrségének századosa később Franciaországba emigrált, ahol a hadseregben a legmagasabb katonai rendfokozatig vitte, megkapta a Franciaország marsallja címet, egy ejtőernyős ezred a mai napig is őrzi a nevét. Találkoztam én is olyan francia katonákkal, deszantosokkal, akik magyarul énekelték a Bercsényi-indulót. Először persze felismerhetetlen, mert nem lehet a szövegből semmit érteni a kiejtésük miatt, de mégis megható, hogy ilyen módon ápolják Bercsényi László emlékét. Ezért is választottuk ezt a francia programot, s külön örülünk annak, hogy előadhatjuk itt, Ungváron. Ha Rákóczi munkácsi várában nem sikerült, akkor Bercsényinél próbálkozunk” – jegyezte meg viccesen Gál József.

Badó Zsolt