A behívókról és kézbesítésükről

2018. október 22., 11:52 , 926. szám

„Megkezdték a behívók kézbesítését. Van-e különbség a behívók között, és milyen büntetésre számíthat, aki nem jelentkezik a hadkiegészítő parancsnokságon, ha behívót kapott? Igaz-e az, hogy a behívó csak akkor számít, ha az ember személyesen veszi át?”

– A behívónak vagy értesítésnek, felszólításnak (повістка) több típusa is létezik: az egyik a nyilvántartási adatok pontosítása (Уточнення облікових даних), a másik a sorozóbizottság előtti megjelenés (Проходження медкомісії), a harmadik a sorkatonai szolgálat megkezdése, a bevonulás (Призов на військову службу) végett kéri vagy utasítja (ez tulajdonképpen mindegy) a hadköteles személyt, hogy a megadott időben jelenjen meg a megadott helyen.

A nyilvántartási adatok pontosítására vonatkozó értesítés általában valóban nem jelent egyebet, mint meghívót adatpontosításra. Más kérdés, hogy volt már rá példa, a hadkiegészítő parancsnokságon megjelenő katonaköteles személynek mindjárt átadtak egy újabb cédulát: a behívót sorkatonai szolgálatra. Ami a sorozóbizottság előtti megjelenésre vonatkozó értesítést, illetve a sorkatonai szolgálat megkezdésére utasító behívót illeti, jó tudni, hogy csak abban az esetben érvényesek, ha azokat aláírta a területileg illetékes járási hadbiztos, illetve a járási hadkiegészítő parancsnokság pecsétjét is ráütötték.

A behívó felsorolt három típusa egyaránt olyan írásos utasításnak minősül, amelynek be nem tartásáért felelősségre vonás jár. Hogy miféle, és mennyire súlyos felelősségre vonásra számíthat a hadköteles személy, elsősorban attól függ, hogy bizonyítható-e tettének – vagy mulasztásának – szándékossága (a szándék, hogy kibújjék a nyilvántartás vagy a katonai szolgálat alól). Jelentőséggel bír a behívó típusa is, vagyis mi célból kellett megjelennie az adott személynek a hadkiegészítő parancsnokságon, mennyi idő telt el a behívó kézbesítése, illetve a felelősségre vonás között stb. Alapvetően e tényezők alapján mérlegelik a katonai hatóságok, hogy közigazgatási eljárást indítanak vagy büntetőjogi felelősségre vonást kezdeményeznek egy adott esetben. Például, ha valaki nem jelenik meg adategyeztetésre, az első alkalommal legrosszabb esetben is csak kisebb bírságra számíthat (hacsak nem bizonyítható egyértelműen a katonai szolgálat alóli kibújás szándéka). A sorozóbizottság előtti megjelenés elmulasztása már szigorúbb megítélés alá esik, de a katonai szolgálat megkezdésére vonatkozó behívó figyelmen kívül hagyásakor – kivéve, ha a hadköteles méltánylandó okokból (betegség, közeli hozzátartozó halála stb.) maradt távol – szinte automatikusan mérlegelik a büntetőjogi felelősségre vonás kezdeményezését.

Ami a behívó kézbesítését illeti, ennek több módja is van. Az adatpontosításra vonatkozó, illetve a hadbiztos által alá nem írt értesítéseket akár a postaládába is bedobhatják. Kézbesíthetik a behívót valamelyik hozzátartozónak, akár alá is írathatják vele a dokumentum átvételi szelvényét. Tény azonban, hogy a hadkiegészítő parancsnokságok szempontjából az az optimális megoldás, ha a behívót maga a címzett veszi át, és ezt aláírásával is igazolja, mert általában csak ebben az esetben nyílik lehetőség arra, hogy később, ha úgy alakul, a büntetőeljárás megindítását kezdeményezzék a katonai szolgálat alóli kibújás miatt.

Mód van arra is, hogy a hadkiegészítő parancsnokságok a hadköteles személy munkahelyének személyzeti osztályán keresztül kézbesítsék a behívókat. Ilyenkor gyakorlatilag lehetetlen elkerülni a behívó személyes átvételét. A személyzetisek aláírás ellenében adják át a behívót a címzettnek, s ha az megtagadja a dokumentum átvételét, arról jegyzőkönyvet kénytelenek felvenni. A hadkiegészítő parancsnokság ilyenkor a behívó átvételének megtagadását a katonai szolgálat alóli kibújásra tett kísérletként értelmezi, így megindíthatja a büntetőjogi eljárást. Elkerülni a munkahelyre továbbított behívó átvételét csak abban az esetben lehetséges, ha a címzett „beteglapon” tartózkodik, vagy felmond.

A hadkiegészítő parancsnokság előtti megjelenés elmulasztása általában szabálysértésnek minősül, amelyért a Közigazgatási jogsértési törvénykönyv 210. cikkelye alapján az adózatlan minimális jövedelem 5–7-szeresének, ismételt szabálysértés esetén 10–15-szörösének megfelelő bírság szabható ki. A bevonulásra felszólító behívó figyelmen kívül hagyását azonban akár a Büntetőtörvénykönyv 335. cikkelyébe ütköző bűncselekménynek is minősíthetik (különösen háborús időkben), amennyiben úgy ítélik meg, hogy a hadköteles személy megkísérelt kibújni a katonai szolgálat alól. A bíróság az ilyen ügyekben rendszerint nem szab ki letöltendő börtönbüntetést, a leggyakoribb ítélet három év felfüggesztett szabadságvesztés. Sokszor peren kívüli megállapodás születik.

hk