Életképek

2013. június 21., 02:00, 649. szám

Nyári „huncotkodás”

Béci tréfált lépten-nyomon. Ha kellett, ha nem. Ha odaillett, ha nem. Neki minden nap tömör április elseje volt. Ezzel az örökös viccelődésével már-már az agyunkra ment. És azzal kérkedett, hogy őt, a tréfamestert, senki sem tudja megkacagtatni. Lehetetlen.Tovább »
2013. március 29., 02:00, 637. szám

Elégtétel

…Készül a városi kislány. Ötévesen, életében először megy falura a nagyszülőkhöz. Új, fess ruha szükségeltetik. (Anya rózsaszín cérnát fűz a varrógépbe, és átalakít egy elfelejtett régi „göncöt”, igazi tündérviseletté.) Próba, újabb próba. Majd elégedett tetszésnyilvánítás.

Tovább »
2012. december 21., 01:00, 623. szám

Amerre a fenyő megy…

Kiszaladtak. Sálba, kesztyűbe, nagykabátba burkolózva. Téli, karácsonyi áhítattól megrészegülve. Nem menekülve, csak osonva, mert… mert olyan szép volt ez a falusi táj. A hólepel térdig csúcsosodott, szikrázott. Még beleharapni, beleinni is jó volt. Szép volt.

Tovább »
2011. december 30., 09:00, 572. szám

Vörösbegy

Akkor volt hó. Kásás, itt-ott olvadó. De mégis – hó volt. Karácsony előtt néhány nappal. Meg is maradt. Mert a hegyekről visszapattanó északi szél minden éjszaka jéglemezt dermesztett rá.

Tovább »
2011. december 23., 09:00, 571. szám

Nézem a fát

Itt vegetál, a szerkesztőségi ablakom előtt. Védekezik, ellenáll. Kiszámoltam: masinálódó világunkban óránként hétszáz jármű megy el mellette. Tovább »
2011. november 18., 09:00, 566. szám

Avar

Az egyszeri ember összesepri. Mást, mármint mit tehet vele? Na, jó, komposztálhatja is. Műértőbb kertészek ajánlják. A faleveleket, anno, mi, vagyis én meg az apám – egyébként ebben az összefüggésben én voltam a tanonc proletár, és örök hálával tartozok érte a faternek – uram bocsá’, elégettük. Tovább »
2011. október 28., 10:00, 563. szám

Kinyíltak a völgyben a kerti virágok?...

Hát, őszintén bevallva, nekem nem tetszik. Mármint nem a virágágyás, bár az árvácskáknak akár jelképes jelentősége is lehet. S nem is a beültetett szirmok, hanem így, ahogy van, ez a kis vaskerítés, meg az egész. Nem a látvány, nem az esztétikum. Hanem a mögöttes dolog…

Tovább »
2011. október 21., 10:00, 562. szám

Zöldhagyma

A történetet a lánya mesélte el. Több évvel Béci bácsi halála után. Nincs benne semmi különös. De semmi különösségében is valahogy megrendítő. Az elmúlás és az élni akarás kettőssége. A már végső lemondás és a még utolsó leheletig élni akarás kettőssége…

Tovább »
2011. október 14., 10:00, 561. szám

Kálmán, a csalafinta

Szélhámosnak is mondhatnám, de nem visz rá a lélek. Maradjunk a csalafintánál. Életkorban negyven és ötven között jár. Van rendes munkahelye is. Kis túlzással: gondnok a város mentőszolgálatánál. Vagyis sepreget, takarít, kukába rakja, amit már csak odaszántak.

Tovább »
2011. szeptember 30., 10:00, 559. szám

Jóska

Furcsa iskolakezdet volt. Legalábbis mai, öregedő szememmel. Mert ott volt Jóska. A nálam egy évvel idősebb cigánygyerek. Nem „úri”. Radváncon lakott. Nem a zenészromák régebbi minaji utcai „székhelyén”. Jóska első osztályos beiktatódásom harmadik napján elvert. Nemcsak engem, másokat is.

Tovább »

Oldalak