Versajánló

2017. november 22., 09:37, 880. szám

Baka István: Rachmaninov zongorája

Hó és üszök hó és üszök

A zongorád te száműzött

Oroszhon tüllök tükrök és

Vad vodkabűz vak szívlövés

 

Hó és üszök hó és üszök

Bóklászva billentyűk között

Megfagy megég az ujjad és

Elvérzik közben Puskin is

 

Tovább »
2017. november 15., 12:54, 879. szám

Csukás István: Őszi ének

Forróságok, lobbanások után szelíd

mámorral hozza kincsét

a kifáradt ősz. Hallod érveréseit,

a monoton ritmust? Ne még!

– kiáltanád és borzongsz s fogod hűlő kezeit,

nézed üveges, tört szemét:

hunyorgat rád, mutatja gyűlő éveid.

Tovább »
2017. november 8., 11:29, 878. szám

Bobory Zoltán: Víz-metafora – 1957

(nagyapáink emlékére)

 

Csörgedezünk, csörgedezünk, Elvtárs? –

mondta titkár elvtárs a hosszú asztal végén,

alig látható s hallható távolságból…

 

Tudja, Elvtárs, nekünk rohanó víz kell!

Mi az hogy marad…? – félelmetes folyó,

Tovább »
2017. november 1., 10:22, 877. szám

Szabó Lőrinc: Pannón ősz

Ősz van, a régi, a tavalyi ősz,

s e furcsa ősz egészen megbűvölt.

Tetszik nekem. Szétnézek, látom a

roppant hervadást, de nem keserít,

és nem bánom, hol végzem utamat.

Nem értem a világot; azt hiszem,

nincs célja; – mért is volna? – és ami

Tovább »
2017. október 25., 10:44, 876. szám

József Attila: Ősz

Tar ágak-bogak rácsai között

kaparásznak az őszi ködök,

a vaskorláton hunyorog a dér.

 

Fáradtság üli a teherkocsit,

de szuszogó mozdonyról álmodik

a vakvágányon, amint hazatér.

 

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb

Tovább »
2017. október 18., 09:55, 875. szám

Lezsák Sándor: Mindszenty beszél a rádióban

Tankok előtti napon szentbeszéd,

Kossuth rádióból érces hang beszélt.

 

Apám vacsorált, Anyám ölébe vett,

Az ágy szélén ültünk, ő könnyezett.

 

Nem sírok, kisfiam, boldog vagyok.

Erősebben magához szorított:

 

Tovább »
2017. október 11., 10:45, 874. szám

Juhász Gyula: Októberi éj

Ezüstös kék lett az egész világ,

Halovány fénye, mint a köd, dereng,

Alvó kísértetek a kerti fák,

Haldokló hold virraszt a csönd felett.

 

Mintha megállott volna az idő,

Tán Csipkerózsa kertje ez,

A hallgatás már szinte rémítő.

Tovább »
2017. október 4., 10:24, 873. szám

Szabó Magda: Ősz

Ilyenkor már csak a felleg kövér

meg az eső, mely bő kontyát kibontja,

ám apad a víz a rakpart kövén,

s a hegyek és fák sorvadnak naponta.

Fogy az erdő, a színét váltja, bágyadt,

sovány a város, olyan egyszerű lett:

Tovább »
2017. szeptember 27., 09:26, 872. szám

Tompa Mihály: A madár, fiaihoz

Száraz ágon, hallgató ajakkal

Meddig ültök, csüggedt madarak?

Nincs talán még elfeledve a dal,

Melyre egykor tanítottalak?!

Vagy ha elmúlt s többé vissza nem jő

A víg ének s régi kedvetek:

Legyen a dal fájdalmas, merengő,

Tovább »
2017. szeptember 20., 08:40, 871. szám

Oravecz Imre: Rakéta

A Pajtás című úttörőújságban jelent meg,

hogyan kell füstrakétát csinálni,

 

lehoztam a padlásról egy tucat film-negatívot,

hosszában ujjnyi széles csíkokra vágtam,

egyik végüket szabadon hagyva újságpapírba csavartam

Tovább »

Oldalak